Baltimore-i Értesítő, 1977 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1977-01-01 / 1. szám

rangú “száműzöttek, emigránsok és kivándorlók" csoportjai. A felvonu­lás útvonalán New York népének többszázezres tömegei szemlélnék a nagy magyar parádét és megille- tődötten emlékeznének meg az 1956. évi Szabadságharcra. Valahogy így kellett volna, hogy legyen, de a rendezőség kifürkész­hetetlen akaratából más történt. “Magunkra kell fordítanunk Ame­rika rivalda fényét” — mondotta a rendezőség közleménye. “Most kell megmutatnunk Amerikának és az egész világnak, hogy a magyar nép egységesen harcol szeretett hazája szabadságáért”. Ilyen és hasonló szép szavak jelentették be az “Országos Koordináló és Külügyi Bizottság" valamint a “Világszövet­ség" három “központi rendezvé­nyét”: 1. New York és környékének ma­gyarsága számára emlékünnepély az egyike New York-i iskolában, októ­ber 24-én. 2. Október 29-én Díszvacsora a Pierre Hotel báltermében az ameri­kai politikai élet vezető személyi­ségei és az amerikai művészvilág magyar származású nagyságai rész­vételével — az USA fennállásának 200. évfordulója tiszteletére. (Sze­mélyenként $75.00) 3. Október 31-én Gálahangver­seny a huszadik évforduló emlékére a “Fischer” Hallban. Zenekar, ma­gyar művészek és művésznők, ma­gyar, lengyel és ukrán tánccsopor­tok felléptével. Belépődíj: $5.00, $7.50 és $10.00. “1956. október 23. A maroknyi magyar nemzet lángbetűkkel írta a nagyvilág egére ezt a napot. A törté­nelemkönyvnek ezt a fejezetét a szabadságharcosok tízezreinek vé­rével nyomtattuk! Amint 1848 Március Idusa, úgy ez a szent nap is a magyarság nemzeti ünnepévé lé­pett elő.” És akik már jóelőre kizárólagos jogokat biztosítottak maguknak en­nek a szent napnak, a magyarság nemzeti ünnepének illő és méltó megrendezésére, közönséges show- businessé “koordinálták" a 20. év­fordulót! Vajon, hogy vélekednek erről azok az urak, akik jóhi­szeműen megengedték, hogy nevei­ket a műsorokra és hirdetésekre kinyomtassák? * * * Egy bizonyos: A nagy évfordulót pogányul összekutyulták . . . Az ellopott forradalom Lezajlottak az 1956. évi magyar forradalom ünnepségei. Szerte az egész világon megemlékeztek a nagy napokról és minden szónok vagy előadó a maga szájíze sze­rint kommentálta az akkori törté­néseket. Nemcsak az emigráns ma­gyar sajtó, de az idegenek is. A televíziós adók sem feledkeztek meg október 23-áról és volt állo­más amely sorozatokban ismertet­te a húsz év előtti eseményeket. Ottan is voltak előadók, illetve kommentátorok, akik a maguk po­litikai felfogásának megfelelően álltak a televízió rendelkezésére. A sors kiszámíthatatlan akaratá­ból — nyilván véletlenül — a szereplők nagyrésze vagy volt kommunista, vagy a legjobb eset­ben olyanvalaki volt, akinek esze ágába se jutott volna, hogy 1956- ban fegyvert fogjon vagy pláne az életét kockáztassa az emberi sza­badság mindjobban ködösödö ideál­jáért. Már mint akkor, 1956-ban, amikor géppisztolyok ropogtak a pesti utcákon és amikor Moson­magyaróváron 126 véres tetem he­vert az ÄVO-s laktanya épülete előtt. A televízió képernyőjén egy­mást váltották az úgynevezett haladó intellektuelek és bölcs sza­vakkal magyarázták az akkori miértek okait. Idegen és magyar öreg marxisták hümmögtek bele a világba, okosan elhallgatván, hogy annakidején, mikor a szovjet csiz­ma rátelepedett Magyarországra, akkor ők is az ezreket kivégzö népbíróságoknak igeneitek. Beszélt egy jelenleg az US A-ban élő író is, aki nyilván nem véletlenül kap­ta meg Rákosi Mátyástól a leg­nagyobb kommunista irodalmi ki­tüntetést: a Lenin-díjat. De hol maradtak és ki említette meg a Korvin köz hőseit, a Pong- rácz fivéreket? Ki beszélt a húsz­éves Tóth Ilonkáról és azon töb- biekről, akiket a forradalom leve­rése után, mint közönséges rabló- gyilkosokat akasztottak fel az or­szágban. És ki hullatott könnye­ket azért a sokezer magyar fia­talért, akiket zárt vagonokban vit­tek Szibériába és akik közül csak nagyon kevesen tértek vissza. Ki beszélt a tankokat megrohamozó Molotov-koktélos pesti srácokról, akiknek meg kellett várniok míg betöltik a 18. esztendejüket, hogy megérjenek a magyar népköztár­saság akasztófáira. Hol maradt a hang, amely megemlítette volna a forradalom igazi hőseit? Sehol! Ellopták őket és helyükben meg­jelentek azok, akik 19^5-töl 1956-ig tapsoltak Rákosinak, Sztálinnak és ma, az akkori igazi hősök babér­jával a homlokukon jelennek meg azon a színpadon. HÍDFŐ 1976 november 9 Hercegprímás Urunk! Washington és környéke magyar származású lakossága 1976 karácsonyán meghatva ünnepel­te a Megváltó születése napját a szokásos har­madik vasárnapi szentmise alkalmával. Idén különös jelentőséget adott a karácsonyi ünr, pnek az a tény, hogy az egy évvel ezelőtt megalakult „Bátori József” cserkészcsapat ifj. Seitz Jene cserkészparancsnoi: betanításában és irányításával karácsonyi játékot adott elő. A magyarországi templomokra emlékeztető' Szent Domonkos templom eddig még sohasem látott 62 magyar gyermeket családjukkal együtt. \ nekünk olyan kedves karácsonyi éneket talán sokkal bensőségesebben énekelte együtt fiatal es felnőtt. Pr Irányi László piarista tartományfönök, a magyarok lelki atyja, mutatta be a szentmisét, s bizonnyal öröm és csodálkozás töltötte el. ami­kor a sok fiatalt látta maga előtt, könnyes sze­mű szüleikkel. A fiatalok legtöbbje talán nem ér­tette, miért érzékeny edik el egyik-másik felnőtt a szentmise utáni szeretet-összejövetelen, ami­kor a karácsonyi játékot nézték végig. Ez termé­szetes. Legtöbb gyermek itt, Amerikában szüle­tett, s csak hosszú évek múlva, ha szétszóródva e nagy országban saját gyermekeik körében is így ünnepük majd a karácsonyt, fognak ráesz­mélni a most látottak jelentőségére. S így fog a jövő magyar származású, idegenbe szakadt embere emlékezni elődeik szülőhazájára, s az azok által átmentett, s általuk megtartott ma­gyar műveltségre s annak eredményére. Mert az elődök által magukkal hozott kultúra, művé­szet akkor már szerves része lesz Amerika kultú­rájának. Egy emberöltőnek kellett eltelni, egy lánglel- kü apostolnak megjelenni közöttünk. Sok volt az akarat, de hiányzott a szikrához a fuvallat, amely — mint akkor a pünkösdi szélvihar, a Szentlelket követve megerősített volna bennün­ket. S akkor jött a pünkösdi szélvihar, Mindszen-. KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA 1977 január tv József hercegprímás szózata, melyet a 42 fia­tal bérmálása alkalmával mondott el a „Natio­nal Shrine”-ben azon a csodálatos májusi reg­gelen. „Ha kétszer olyan távolságra is van ai magyar szentmise, hozzátok meg az áldozatot,, mert kétszeres az érdemetek, és családtok épsé­ge, földi és örök élete fordul meg rajta...” — „Ha az iskola és a templom eltávolodik egymás­tól, a egyermekek elvesznek!" Erre gondoltak a könnyes szemű szülők, akik nagyon komoly erőfeszítéssel teremtették meg a feltételeket az elmúlt években, amelyeknek eredménye a 62 magyar gyermek a templomban. Ók gondtalanul örültek a csekély, de szívből jö­vő ajándékoknak, amelyeket kivétel nélkül kap­tak, s amit az áldozatos szülök fáradságos mun­kával állítottak össze. S a közösségünk idősebb, beteg tagjai, akik nem tudtak velünk együtt örülni, szintén része­sültek ajándékban, s így mindnyájan együtt ün­nepeltünk testben és lélekben. Meri pogányok mindenütt vannak A Vatikán statisztikai hivatala most tette közzé az 1975. január elsejével történt felmérések adatait a világ katolikus lakosságának számára vonatkozóan. A felmérés szerint a világ lakosságának, mely jelen­leg 3 873 735 000, 12,2 százaléka katolikus, vagyis szám- szerint 705 023 000. A protestáns és ortodox egyházakat is számítva, a világ lakosainak 31 százaléka keresztény.-d -t* A karácsonyi ünnepek előtt, december 11-én New, Yorkban, az Amerikában tartózkodó Tollas Titxjr költő tiszteletére kultúrestet rendeztek. A kultúrest színhelye az Első Magyar Reformá­tus Egyház kultúrterme volt. Dr. Pogány And­rás, a MAGYAR SZABADSÁGHARCOS VILÁG­SZÖVETSÉG elnöke, beszédében a szabadság- harc huszadik évfordulója utáni munkáról be­szélt. j „A szabadságharc huszadik évfordulója — fe­jezte be beszédét — igen tiszteletreméltó erköl­csi és politikai sikere volt a szabadföldi magyar­ságnak. Mindenféle budapesti aknamunka és kí­sérletezés, beleértve a beteges rágalomhadjára­tot, teljesen csődöt mondott. A szabadságharc húszéves visszhangja oly erős volt, melyre gon­dolni sem mertünk. ☆ (Dr. II. M.) ☆ Tollas Tibor, a Magyar Szabadságharcos Világszö­vetség alelnöke, washingtoni tartózkodása alatt Gereben István, a Szövetség washingtoni képviselője és Laping András, az intézőbizottság tagja kíséretében december 15-én látogatást tett az AFL—CIO washingtoni központ­jában. George Meany, az AFL—CIO elnöke, a pár nappal előbb végrehajtott szemopzráció következtében nem le­hetett jelen a találkozón. Olvassa és terjessze a Katolikus Magyarok Vasárnapját! Két évre vagy két címre 28.00 dollár, egy évre 15.00 — félévre 8.00 dollár Históriás Kalendárium 4.00 dollár. Ma mindenki lehet misszió nárius élete példájával, mert pogányok mindenütt van-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom