Baltimore-i Értesítő, 1977 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1977-04-01 / 4. szám
14 MAGYAR TÁJAK MAGYAR TÖRTÉNELEM Magyar emlékek a bécsi Hadtörténeti múzeumban A múzeumot az 1848-as forradalmat követő években építették és 1856-ban nyitották meg. A lépcsőházban látható négy szobor is a Bach korszak szellemét tükrözi és kellemetlen emlékeket ébreszt a magyar látogatóban. Haynau, Radetzky, Windisch- gratz és Jellasics személyében olyan katonákat ö- rökitettek meg, akik szomorú szerepet játszottak hazánk történetében. A földszinti oszlopcsarnok szobrai között viszont megtaláljuk Nádasdy Ferenc, Pálffy János és Zrinyi Miklós kőalakját. (Az igazság kedvéért hozzá kell tennünk, hogy ezek a szobrok a kiegyezés utáni években készültek, az említett magyar hadvezérek leszármozottainak anyagi áldozatából.) Az elsőemeleti kupolaterem baloldali bejáratánál a magyar és az erdélyi elmer disziti a márvány falat. A baloldali épületszárnyban állították ki a török kor hadtörténeti emlékeit. A magyar vonatkozású kiállítási tárgyak közül figyelemre méltó: Eszterházy László (1652) és Eszterházy Pál (1713) vértje, egy olajfestmény Buda visszafoglalásáról, és több magyar lovassági zászló. A baloldali épületszámy hátsó termeiben, a Mária Terézia korából származó emlékek között lát- hatjuk: Hadik András és Károlyi Ferenc, huszár tábornok arcképét, Neszméri Ferenc és Gyulai Albert kitüntetéseit, valamint számos jellegzetes magyar. Máriás lobogót. Sajnos a magyar zászlóknál sohasem tüntetik fel azok eredetét és még e legjellegzetesebb magyar lobogó alatt is: "osztrák lovassági zászló“ megjelölés szerepel. Különösen szép egy selyem lovassági zászló (múzeumi száma: N.I. 16786), amelyen vörös mezőben a koronás magyar cimer láthatói fölötte "Vitám et Sanguinem"-, alatta "Maria Theresia, Regina Hungáriáé" felirással. A jobboldali épület szárnyban állították ki Rar detzky tábornok és Károly főherceg korának hadtörténeti emlékeit. Az első teremben láthatjuk: Lamberg gróf és Fejérváry Géza magyar tábornoki egyenruháját és egy magyar téli attilát. A második teremben állították ki: a számunkra hirhedt Haynau tábornok kardját, valamint Windischgratz marsalbotját és kardját. Több festmény az Í848-as magyarországi téli hadjárat csatáit örökíti meg. A harmadik kiállítási teremből említésre méltó: Radetzky tábornok pesti-, budai- és soproni díszpolgári oklevele. Az ötödik teremben, egy vitrinben kiállított miniatűr festmények között-láthatjuk: Kiss Elemér huszár főhadnagy (1845), egy magyar testőrtiszt és egy huszártiszt arcképet. U- gyanitt állították ki a napóleoni időkből származó magyar huszárcsákókat. A Radetzky emléktermek folytatását képező épü- letszámyban, amely Károly főhercegnek állit emléket, a következő magyar vonatkozású kiállítási tárgyakat érdemes megtekinteni: Az 5- magyar huszárezred Szüzmáriás lobogóját (1814), egy lyukas huszárcsákót, amit 1814 április 13-án Castel Guelfonál ütött át egy ágyúgolyó, valamint az 1796-99-es hadjárat érdemrendjei között látható magyar lovag-, illetve csapatkereszteket. (Gyulay Ignác, Buday Bátor Ignác, Hertelen dy Gábor,^ Mecséry Dániel és Pászthory Menyhért kitüntetését.) A földszinten találjuk Ferenc József korának hadtörténeti emlékeit. Magyar szempontból figyelemreméltó: Munkácsy Mihály festménye Andrássy Gyuláról, a 36-os honvéd gyalogezred és a szatmárnémeti gyalogezred csapatzászlaja, a bécsi magyar testőrség diszegyenruhája, valamint az a nyitott gépkocsi, amiben Ferdinánd trónörököst Szarajevóban megölték. A muzeum épületéből kilépve, az udvar túlsó oldalán, a szembeniévé épülettől jobbra és balra találjuk a tüzérségi kiállítási csarnokokat. Magyar szempontból különösen a baloldali, nyitott csarnokban berendezett kiállítás érdekes. Itt láthatjuk Oláh Miklós lándzséri (1554)- és Batthyány Boldizsár németujvári (1579) ágyúját. Az Eszter- házyak fraknói várából három-, Nádasdy Tamás-, Zrinyi Péter és Kéri János fegyvertárából pedig egy-egy ágyút állítottak ki. Olyan tüzérségi fegyverekkel is találkozunk a csarnokban, amiket, budai-, kolozsvári-, illetve pozsonyi ágyuöntők készítettek a XVIII. század huszas éveiben. A hadtörténeti emlékek között egyedülálló értéket képvisel az a közel három méter hosszú ágyucső, ami Károly főherceg megrendelésére készült, a XVI. század végén. Mivel az ágyú 150 éven keresztül használatban volt és még Mária Terézia idején is jó szolgálatot tett, a tüzérek különös kitüntetésével, a "Wildemann" (Vadember) bronzalakjával díszítették. Az ágyucső oldalán magyar neveket olvashatunk: "Elek Béla, Tömör Mihály, Dani Johan, Ottó Kér..." Azt hinné az ember, hogy késői utódok tréfájáról van szó, a muzeumőr tájékoztatása szerint azonban az ágyú egykori kezelőszemélyzete véste be a nevét a bronzcsőbe. Ezt az állítást látszik igazolni egy belővés, amely az ötödik nevet szinte kitépte az ágyucsőből, csak az első két betűt kímélte meg ("Já..."). A bevésések tehát régebbiek, mint az ágyun látható háborús nyomok. Juhász László RICHARD BRIGHT: Utazás a Dunántúlon 1815-ben (Részlet.) Ó-Buda határa tele van szőlőskertekkel. Kitűnő vörösbor terem itt. Ausztriában budai bor néven ismerik és igen kedvelik. A szőlőkben néhány lakóház és a nádor nyaralója áll. Ebben a körzetben a szüreti mulatságok nagyon divatosak, talán sokkal inkább,mint bárhol másutt az országban. A szüret után rendezik a szüreti koszorút s ezt követi a bacchanális tánc. Egy szemtanú éppen ezen a helyen, ahol most járunk, végig nézte és leirta. A menet élén lovagolt egy férfi teljes hadi vértezetben, kezében fehér és vörös zászlóval. Utána jött egy bohóc és több álarcos alak. Akkor megjelent hat fiatal férfitáncos teljesen fehérbe öltözve vörös szalagokkal és csokrokkal, zöld bársonysápkában. Ugyanannyi fiatal_ nő következett ugyancsak az alkalomnak megfelelő ruhában. Mindegyikük baljában tálcát és poharat, jobbjában meg borosüveget tartott. Egyszerre táncoltak és ittak, mégpedig nagy gyakorlottságról tanúskodó ügyességgel. Ekkor következett párban nyolc férfi és ugyanannyi asszony egyforma ruhában, jobbjukban aranyozott pásztorbotot fogtak, fejükön szőlőlevél-, virág- és szalagdisz. A menetben most négy asszony következett öltözetük ben mintha Hogart nőalakjait utánoznák. Két boton a koszorút vitték. A koszorú harangalaku volt, ü- gyesen összefonva a legszebb szőlőfürtökből, a- rannyal és szalagokkal díszítve. Végül még nyolc pár jött ugyanolyan öltözetben. Az volt a feleda- tuk, hogy időről időre felváltsák a koszoruvivő- ket. A nép tömegekben tolongott. A menet zeneszóval és szüntelen örömujjongásban végigvonult a váron keresztül a külváros utcáin, azutan visszakanyarodott a szőlőbirtokos háza elé és ott lakomával meg tánccal fejezték be az ünnepséget.
