Baltimore-i Értesítő, 1977 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1977-01-01 / 1. szám

családjától. Amikor a háború után elhagyni kényszerült Magyarországot, nem ijedt meg a ráváró uj fela­datoktól. Műszaki képzést kapott a magyar hon­védségnél: elsőrangú mémük vált belőle Ameriká­ban. Cége annyira megbizott benne, hogy külföldi- gyakran európai - feladatok megoldását is rá­bízta, de életének egyik legérdekesebb szakasza az volt, amikor a washingtoni földalatti építke­zésnél dolgozott néhány esztendővel ezelőtt, tíz- időben szerzett barátokat az amerikai főváros­ban, Barátokat, akik akkor a szivükbe zárták és akik most megrendültén állnak a tragédia előtt. Legutóbb Venezuelába küldte vállalata és ott érte utói a halál: egy felelőtlen teherautósofőr halálra gázolta, ügy ostoba véletlen áldozata lett, egy olyan véletlené, ami ellen lázadoznánk- ha nem tanultuk volna meg, hogy Isten akarata és rendeltetése ellen nem szabad lázadozni. Így belenyugszunk a megváltoztathatatlanba és fáj­dalmas szivvel búcsúzunk Csabától. Isten adjon erőt visszamaradt szeretteinek - Connecticutban élő Hü feleségének, leányának és apósának - a nagy csapás elviseléséhez! Benedek Csaba, kedves barátunk búcsúzunk tőled, de számunkre Te mindig megmaradsz: emlékedet örökké őrizni fogjuk szi­vünkben! -S.Gy.­Padányi Viktor: A MI TURÁNIZMUSUNK Attila magyaros hun seregei taposták az utat történelmi hirrel Nyugat felé. Később a magyarrá egyesült honfoglaló törzsek vezérei vitték el egy egy merész vállalkozással a turáni guszta cifrá- zatlan lelkét már a Kárpát-medencéből, az akkor Nyugatot jelentő kis európai félszigetre. Azután a Károátmedence turáni napjára is ráborult a sors. Egy vajúdó légkör, amelyben a nyugati és északi tengerpartok ködös levegője, meg a görög-latin kultúra virágzás déli napfénye fogott kezet egy­mással és kezdte kialakítani a szellemi és föld­rajzi Európát. Európa határa messze a hátunk mögött vésődött ki, s az előre tekintő turáni-magyar lélek szeme Nyugatot látta maga előtt. Azt, ahová elindult, s nem ahonnan jött. Fajtájának szelleme és Kelet napjának kozmikus rezgése ott szorult meg vérének sejtjeiben, szive lüktetésében, s abban az agyban amelyet a nyugati kultúra irányában is a keleti turáni vér mozgott és táplált. E nagy ellentétek szintézise viharossá tette történelmét, amelyben ragyogott a napfény, szakadtak az ágak, folyt a piros vér, dagadt a sár - de érlelődött az Elet Kalásza. Mi más lehetett volna a sorsa egy messze vágtá­zott előőrsnek? Északról, keletről a kárpátok szi­getelték, délről még beszüremkedett néha testvé­rek vére - nyugatról pedig szabadon az idegen vér és az uj szellem. A magyarságban lassan hamu alatt lett oarázsló - Túrán. Akinek tömör torlaszok állják útját, az megtor­pan. Van vissza-ut. A töprengésben és vérzésben megvillan a múlt. Csakhogy a múltra közben egy év ezred történelmének súlya nehezedett! Hiába fakad átok a torlaszok ellen, amelyek előttünk akadékos­kodnak, hátunk mögött a vissza-uton nem kisebbek ágaskodnak. De a tönrengés később eszméléssé, s benne sorsunk utján és sorsunk magvából kifakad az európai magyarságeszme, amit Hungarizmusnak mondunk. Hozott már virágot? - Nyújtott már termést? Ez a sors kérdésünk, s mellette minden más csak szin­tézisre váró analitikai tétel. Sajnos bennünk, hogy egyedül vagyunk e tájon, föllángol lelkűnk­ben a turáni eszme, megvillan az élő turáni őserő» Föltárul előttünk ősapánk szittya-szumir uttörése kultúrában és anyagi művelődésben. Aztán napsugár vagy fényszóró világitja meg a sötét háttérben Eu­rópa katedráiisainak monumentális élét. Alatta csobog egy évezred alatt öntött vérünk folyama. Nem ábránd ez, hanem áldozat, vér, amely oltár e- lőtt hömoölyög, s amely örökké kötelez. Ragasz­kodunk hozzá, mert: miénk. S vele együtt miénk az oltár is, meg Európa is. Vérünk mágnese az élet iránytűjét keletre for­dítja, de ugyanennek a vérnek kárpáti szelleme nyugati irányok között keresi nyugvását. Kapko­dunk, mint játékos mágnesvas közelében a hajósok eligazító szerszáma. Kapkodunk asszerint, hogy a keleti szakadás sebében, vagy a nyugati tőr sebé­ben lüktet-e erősebben fájdalmunk. Asszerint,hogy mely irányból várunk enyhülést, vagy, hogy remé­nyünk szerint mely táj szelleme éltet majd to­vább?! Keményen kiállunk turáni származásunk mel­lett, s Ugyanúgy égünk Európáért. 7 "Magyarok amerikában: Kossuth washingtoni lá­togatásának 125. évfordulója" cimmel jelent meg érdekes cikk Stirling György tollából az AMERI­KAI-KANADAI MAGYAR ELET újévi számában. A cikk első fele megemlékezik azokról a könyvekről, ame­lyek a magyarságnak az Egyesült Államok életében játszott szerepéről szólnak s ennek keretében méltatja dr. Wagner Ferenc közeljövőben kiadásra kerülő munkáját. Előzetes ismertetésként közöl­jük a cikk idevonatkozó részét: ”Ugy értesültünk hogy most készül egy újabb tanulmány, mely fel­öleli az élet minden vonatkozását, ahol magyar névvel találkozhatunk. A tudomány, a kultúra, a művészetek, az üzleti világ, a katonaság és a- sport területén elért magyar sikerekkel éppúgy foglalkozik ez a könyv, mint ahogy megemlékezik azoknak a névtelen százezreknek a munkájáról is, akik a századforduló után Illionis, Michigan gyá­raiban, Ohio gabonaföldjein és Pennsylvania bá­nyáiban verejtékeztek, két kezükkel járulva hoz­zá az ország meggazdagodásához. A közeljövőben nyomás alá kerülő könyv szerző­je Dr. Wagner Ferenc történész, a washingtoni Library of Congress munkatársa. Mint tudjuk, már eddig is számos kitűnő magyar- és angolnyelvü munkája jelent meg - ezek közül egyik legjobb a magyar forradalomról szóló tanulmánya - és most újabb kötettel ajándékozza meg az emográció iro­dalmát, melyből az angolul olvasó világ megis­merheti: hány tehetséget adtunk más országoknak? Mert Dr. Wagner Ferenc amellett, hogy elsősorban az Amerikában szakadt magyarok életútját követi nyomon, figyelmét kiterjeszti az egész világra: a haza határain kivül elért minden magyar ered­ményre s ezzel a maga nemében egyedülálló kézi­könyvvel fogja gazdagítani a tudományos világot'.' A könyv megjelenése után annak ismertetésére természetesen még részleteiben is visszatérünk! Nagy emberek''aranvköpéseibőiy Ha a fejemet töröm szét akkor se tudok rájön­ni, hogy mért nem árulta el Kissinger az elnök­nek merre van Keleteurópa. Vass Ferenc Tisztánlátásunk elvesztéséhez elég, hogy el­olvassunk egy HUMOROS lapot. ____ S • J, Ez van, ezt kell szeretni. pesti Péter

Next

/
Oldalképek
Tartalom