Baltimore-i Értesítő, 1977 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1977-12-01 / 12. szám
4. oldal FREY ANDRÁS* LEHET-E SOKAT, SZABAD-E KEVESET KÉRNÜNK1.' Amikor azt irtuk, hogy a Szent Korona kiadására irányuló elhatározást nem csak az amerikaiak korlátoltságának köszönhetjük, hanem alighanem saját magunknak is, akkor az emigráció egy részének Budapesttel való kacérkodására gondoltunk és arra, hogy ez a jellemtelen- ség milyen hatást gyakorolhatott Carter tanácsadóira. De legpesszimistább perceinkben sem tételeztük volna fel, hogy a nemzeti szégyenünk felidézésében magyar menekültek aktiv szerepet játszhattak. Pedig ez történt. Az emigráció balszárnyának két vezető személvisége - Nagy Ferenc és Király Béla - összeesküvésszerüen vett részt ennek a lépésnek az előkészítésében. Nagy Ferenc a háború előtt képviselő volt, a k5-ös rezsimnek ő volt a harmadik miniszter- elnöke, e minőségben ő vezette saját legbensőbb barátainak üldözését összeesküvés cimén, ezután küldték ki őt Svájcba lemondani s itt Amerikában évtizedeken át a CIA-nek dolgozott. Hogy ezt tagadja, az természetes, mert az ilyesmit titkolni szokták. A kémkedés ugyanis olyan, mint a csatomatisztitás és árnyekszék tisztítás. Hasznos munka de senki sem büszke rá, hogy ez volt a foglalkozása. Azon a kongresszusi bizottsági ülésen, amelyről alább még szó lesz, egy amerikai képviselőnő meg is kérdezte Nagy Ferencet* -Igaz az, hogy ön CIA nyuedi jas? Erre a kérdésre az eskü alatt valló Nagy nemmel válaszolt és lehet, hogy ezzel nem e- sett hamis tanúvallomás bűnébe. Lehetséges u- gyanis, ho^y mint más emigránsokat, őt is úgy nyugdíjaztak, hogy biztositó társasággal fizettetnek neki életjáradékot. Társa, Király Béla, Horthy idején vezérkari százados volt, Szálas! alatt Beregii honvédelmi miniszter törzsében szolgált, a háború után tábornok lett, előbb egy orosz katonai akadémiába járt, azután le is csukták, ma New Yorkban egyetemi tanár. Összeesküvésszerü "tanuságtétel". Ami kettejük - Nagy és Király - tanuságté- telét illeti, már beszámoltunk arról, hogy az amerikai képviselőház külügyi bizottságának közép- s keleteurópai albizottsága a Szent Korona ügyét tárgyalta s hogy ott Nagy Ferenc is,Király Béla is helyeselte a korona kiszolgáltatását _ ... Ehhez hozzá kell tenni, hogy az o meghallgatásukat az amerikai külügyminisztérium kerté. Konspirativ szerepükre az a beszelgetes is fényt vetett, amelyet Carter elnök folytatott magyar emigránsokkal _ . . Erre úgy került sor, hogy a kepviselohazi albizottság ülése után négy amerikai képviselő s velük együtt több, mint li-2 magyar átment a kongresszus épületéből a Fehér Házba, hogy az elnök előtt is tiltakozzanak. A magyarokkal egyik felmenője révén rokonságot tartó Miss Oakar kérésére Carterné lépett közbe az érdekükben. Előbb csak Mondale alelnök fogadta őket. Figyelemmel meghallgatta a magyar panaszokat, azután kiment s néhány perc múlva Carterrel együtt tért vissza. Az elnök kenetteljes hangon mondta, hogy ő vallásos ember, hogy a vallás és a hazafias érzések közel vannak egymáshoz s a magyar nép megérdemli, hogy vallásos és hazafias érzelmeinek megfelelően kiállítsák a koronát Magyarországon úgy, hogy azt mindenki megnézhesse. A baloldal évek óta agitál ezzel az érzelgős maszlaggal a korona kiadása mellett s jellemző Carter Ítéletének bizonytalanságára és befolyásolhatóságára, hogy mint egy politikai papagáj, ő is ezt a leckét mondta fel a nála járó magyaroknak. Ami azt a szemrehányást illeti, hogy a korona átadásával megszegi az elnökválasztási hadjárat idején tett Ígéretét a korona megőrzésére, Carter kijelentette* Az igaz, hogy 1976 október 8.-án feladott sürgönyében azt mondta, hogy a koronát nem adja ki addig, amig a magyarok véleményét meg nem ismeri. Azóta azonban elolvasott három könyvet és két magyar, egy volt magyar miniszterelnök, s egy tábornok biztosította őt arról, hogy a korona kiadása nem csak az amerikai, hanem a magyar népnek is érdekében áll. Az elnök ehhez még hozzátette* Szándékában van kiadni a koronát, de ezt még nem rendelte el, nem mondta ki az utolsó szót és szívesen hallgat meg javaslatokat arra vonatkozóan, hogy a koronát milyen feltételekkel adja oda. Végső soron azonban édes mindegy, hogy mit javasolunk,mit nem. A jelek mind arra vallanak, hogy az egész csak porhintés a magyar - és az oroszgyülölettől fütött más nemzetiségű szavazók szemébe, hogy azt az illúziót keltsék bennük, hogy őket is meghallgatták és a legközelebbi választáson Carterre szavazzanak. De mert sokan kötelességüknek tartják, hogy mindent elkövessenek, szembe kell nézni a kérdéssel, hogy mit érdemes szóbahozniV Ha többre tartunk igényt, mint amennyiről az elnök nagyrészt baloldali tanácsadói hajlandók egyáltalán beszélni, akkor a beadványok valószínűleg oda sem kerülnek az elnök asztalára. És lehet-e,szabad-e kevesebbet kérnünk, mint az idegen megszállás megszüntetésé t‘í Ha viszont a nemzet elemi jogainál kevesebbel is megelégednénk, akkor elárulnék az otthoniakat, akiknek nevében - illetőleg szerényebben* akik helyett - beszélni szeretnénk. Ha a korona átadásával az Egyesült Államok kormánya tudomására hozza a magyar népnek, hogy a Nyugat vezető hatalmának szemében az orosz tankokkal fenntartott mostani rezsim jogszerű utódja Szent István és Dózsa György, Pázménv és Petőfi, Széchenyi és Tisza István Magyarországának, akkor legalább mi ne tetézzük ezt még azzal, hogy az emigráció is helyeselje szuverénitásunk jelképének orosz-megszállt területre való szállítását. Nem lehetünk maximalisták, mert akkor szóba sem állnak velünk a mai körülmények között. De minimal istáknak sem szabad lennünk, mert ezzel még jobban demoralizálnék az otthoniakat. És különben sem mondhatunk le mi, a magyar népnek idegenbe szakadt és idegenektől függő törmeléke az otthon élő nemzet jogairól. ügy látszik tehát, hogy "hic et nunc", itt és most csak egyet tehetünk. Azt, amire a magyar sajtó vátesze célzott egyszer, történelmünknek egv sötét pillanatában. Szemét az ég alján gyülekező felhőkön járatva egy paraszt ember elgondolkozva állt a 1977. december h értesítő
