Baltimore-i Értesítő, 1977 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1977-02-01 / 2. szám

BALTIMORE WASHINGTON RICHMOND

ÉRTESÍTŐ

LYUKAS ZÁSZLÓ

„Hűséget fogadunk a zászló előtt, mely jelezte nekünk, hogy a nép forradalmi egységéből a nemzet újjászületett Ebben a hűségben, hitvallásunk alapján, gondolkozni és védeni fogjuk a magyarság szellemét.”

1977. február • CRUSADER FOR HUMAN RIGHTS • Megjelenik havonta

Iinets László fametszete

STIRLING GYÖRGY:

"Ki a beteg ? . . ."

Kommunista vitairat brezsnyevi érvei

Az emigrációban rendkivül fontos feladat jut a sajtónak^ A szabadföldi magyar újságok informálnak, tájékoztatnak, összekötő kapcsot jelentenek a földrajzilag szétszórt emig- rációs csoportok közt, betöltik a politikai fórum szerepét, ápolják anyanyelvűnket és nemzeti hagyományainkat, nem u- tolsósorban pedig megörökitik a következő nemzedékek számára az emigrációs élet minden mozzanatát. Információs szolgálatuk háromirányu* hirekkel látják el szabadföldi olvasótáborukat, közvetítik a magyar álláspontot a befogadó ország kormányai felé és jeleket sugároznak a Vasfüggöny mögé. Ahol ezek a jelek bizakodást és reményt ébresztenek az elnyomottakban s ugyanakkor dühödt haragot váltanak ki a hatalom birtokosaiból.

Az emigrációs sajtó nélkül nem lenne kommunizmus elleni harc. Ha a szabadföldi magyar szervezetek munkája nem kapna sajtónyilvánosságot, szavuk csak pusztába kiáltott szá szó maradna. Egyesületi vezetők jönnek és mennek, szónokolnak és tapsokat aratnak, de a szavak elszállnak, a tapsok elhal* nak s néhány év múlva már senki sem emlékszik még a nevükre sem. Egyedül a nyomtatott betű marad meg, tartós hatása csupán annak van.

Könnyű ezt lemérni abból is, ahogy a hazai hatalmasok reagálnak az emigráció tevékenységére. Az egyesületi munkára nem sok figyelmet fordítanak, egyesületi hangadók megnyilatkozásaival nem szállnak vitába. Egyetlen célpontjuk van: az emigrációs sajtó. Jól tudják: igazi ellenfeleik nem az egyesületek "nagynevű" tisztséghalmozói, hanem a szabadföldi lapok névtelen ujságirói. És ezeknek Írásait figyelmesen tanulmányozzák a washingtoni követségen, górcső alatt elemzik Budapesten, és gyűjtik nagy gonddal a Széchenyi könyvtár polcain a jövő történészei számára, /folyt, a 2. old./

A HALÄLRA TÁNCOLTATOTT LEÁNY (1970) — A ballada szerint két legény viszi táncba Erzsit, aki az estétől reggelig tartó szakadatlan táncolás után összeesik és meghal. Egy moldvai változat szerint a csalfa, szeretőt párjával tartó lányt büntetik ezzel a kegyetlen halálnemmel. A tanulságot a haldokló lány mondja el:

"Leányok, leányok, rajtam tanuljatok,

Két szerető betyárt soha ne tartsatok.

Mert, ha azt tartotok így leszen sorsotok ..

* * *

Imets László 1934-ben született Csikdánfalván, s ma is a közeli Csíkszeredán él. Fametszetei nemcsak Erdélyben és Bukarestben, de Magyarországon is széleskörű elismerésben részesülnek. Méltó követője Gy. Szabó Bélának, a Kolozsváron élő, ma már világhírű fametszőnek, aki Imets érdeklődését a fametszés felé irányította.