Baltimore-i Értesítő, 1977 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1977-07-01 / 7-8. szám

10. oldal értesítő 1977. jul.-aug. SmIRLING GYC°0Y LEVELEIBŐL **HUNGARIAN' POLICE HARASS REPORTER" A WASHINGTON POST junius 27.-i számában olvas­tuk: "Hungarian Police Harass Reporter" volt a há­romhasábos cikk cime, mely arról szólt, hogy alig néhány nappal Robert Toth amerikai ujságiró sze­rencsésen végződött moszkvai KGR-kalandja után most a budapesti kommunista rendőrséggel gyűlt meg: a baja eey amerikai sajtótudósitónak. Michael Viner amerikai ujságirót és feleségét bevitték a rendőrségre és hét órán át vallatták őket, miköz­ben elvették tőlük az útlevelüket, fényképező gé­püket és személyes feljegyzéseiket. A házaspárt egy katonai teherautó lefényképezé­sével vádolták - alaptalanul. Az őrszobára moto­ros rendőr kisérte be őket, ahol egy magát tol«- mácsként bemutató ember ezekkel a szavakkal fogad­ta őket: "Önök komoly bajban vannak!" Merthát egy teherautó a kommunizmusban katonai titok.. .Végül az ujságiró telefonálhatott az amerikai követség­re s hazaengedték őket éjszakára a hoteljükbe, az­zal, hogy nem hagyhatják azt el és másnap reggel jelentkezniük kell a főkapitányságon. Másnap a főkapitányságon egy komor kihalgatási szobába vezették őket, ahol megismétlődött az elő­ző napi jelenet: ezúttal egy női tolmács ijeszt­gette őket azzal, hogy komoly bajban vannak. Egy rendőrtiszt pedig megjegyezte: a mi börtöneink meglehetősen barátságtalanok. Ismét órákig tartó vallatás következett, majd rejtélyes telefonok a másik szobában. Végül váratlanul közölték a házas­párral, hogy tévedés történt és elengedték őket. Már bécsben voltak, amikor Viner felfedezte, hogy három lap hiányzik a noteszából. A feljegyzé­seit akkor kutatták át a hotelszobában, amig ok a rendőrségen voltak. Belgrádban folyik a helsinki egyezmény pont­jainak ellenőrzése: párszáz kilométerrel Belgrád- tól a magyar kommunisták bebizonyítják, hogy ók hogyan értelmezik a szabad hirközlés, az informá­ciók szabad cseréjének lehetőségét és az emberi szabadságjogokat. A hires magyar vendégszeretet jegyében s annak nagyobb dicsőségére. KÁPÁR-CEAUCSSCU TALÁLKOZÓ /FMH/ Junius 15.-én kezdődött meg Kádár Já­nos és Nicolae Ceausescu határmenti találkozója. Az első megbeszélésre Debrecenben került sor, majd a küldöttségek ebéden vettek részt a Debre­ceni Városi Tanács Kossuth-termében. Itt először Kádár mondott pohárköszöntőt, majd Ceausescu vá­laszolt. Mindkettő érintette a nemzetiségek kér­dését, de csupán egy-egy rövid mondattal. És kü­lönös módon mindketten'úgy beszéltek, mintha a két országban azonos számban magyar, illetve ro­mán nemzetiségek. Ceaucescu például igy fogalma­zott: "A történelmi körülmények alakulása foly­tán Magyarországon vannak román nemzetiségű, Ro­mániában pedig magyar nemzetiségű állampolgárok? Mindketten úgy tettek, mintha a nemzetiségi prob­léma mindkét országban Ugyanúgy létezne, holott jól tudjuk, hogy a trianoni Magyarországon ele­nyésző számban élnek románok, a "történelmi kö­rülmények alakulása folytán" Romániához csatolt hárommilliónyi magyarral szemben. Ceausescu hang­súlyozta, hogy országában minden állampolgár egy­forma jogokat élvez és a magyar nemzetiség össze­kötő kapocs szerepét tölti be a két ország közt. Junius ló.-án Nagyváradon folytatódtak Kádár ás Ceausescu megbeszélései. Itt a Hotel Transyl­vania nagytermében folyt le a diszebéd, ahol is­mét kölcsönös üdvözlések hangzottak el. Még az­nap este közös nyilatkozatot adott ki a két tár­gyaló fél, melynek a nemzetiségekre vonatkozó ré­sze a következőképen hangzik: "A Romániában élő magyar nemzetiség és a mag.yarországon élő nemze­tiség létezése a történelem alakulásának, a sok évszázados szomszédságnak a következménye s a két ország baráti kapcsolatainak fontos tényező­je. A nemzeti kérdés igazságos, marxista-leninis­ta megoldása és a nemzetiségek jogegyenlőségének és sokoldalú fejlődésének biztosítása a két or­szágban folyó szocialista építésnek lényeges e- leme. A felek egyetértettek abban, hogy ez a meg­oldás (?) megfelel a marxizmus-leninizmus szelle­mének és a nemzeti kisebbségek jogi védelmére vo­natkozó nemzetközi normáknak is." Hogy ez a kö­dös "marxista-leninista" fogalmazás jelent-e majd valami javulást a magyar kisebbség helyzeté­ben, azt nem tudhatjuk, de elképzelhetőnek tart­juk, hogy igen. És azt se tartjuk lehetetlennek, hogy a Kádár-Ceausescu találkozóra és a nemzeti­ségi kérdés felvetésére talán soha nem került volna sor, ha a magyar emigráció nem követeli oly erélyesen erdéiyi magyar véreink sorsának rendezését. A magyar-román közös nyilatkozat többi része a szokásos "teljes nézetazonosság és testvéri ba­rátság” bla-bla. Konkrét döntések, hogy Kolozsvá­rott magyar, Debrecenben pedig rónán főkonzulá­tus létesül és a kishatárforgalmi övezett az ed­digi 15 kilométerről 20 kilométerre terjesztik ki. A román kommunista párt központi lapja, a^ Scinteia kommentárt fűz a Kádár Ceausescu talál­kozóhoz és miközben a "baráti együttműködés uj lehetőségeiről" ir, leszögezi, hogy "a nemzetisé­gi problémák megoldása mindkét ország belügye". Biztatónak egyáltalán nem mondható, inkább barát­ságtalan, mint baráti szavak... A román Ígéretek­ben - ha tett is Ceausescu Ígéretet az erdélyi magyar kisebbség helyzetének javirására - amúgy sem lehet bizni. És félő, hogy Ceausescu azt kap­ta-e látszat Ígéretek ellenében Kádártól, amit a_ románok mindig szeretnének hallani: Románia hatá­rain belül a "történelmi körülmények alakulása" miatt élnek magyarok s nem azért, mert Erdély mindig magyar föld volt, melyet Trianon rabolt el Magyarországtól és adott Romániának - 3 milli­ónyi magyarral együtt. Itt kell szóvátennünk azt a keserű és kiáb­rándító csalódást, melyet a nemrégiben Amerikát járt Hajdú Győző erdélyi magyar iró és újság­szerkesztő egy otthon tett nyilatkozata okozott. Hajdút - noha köztudott volt róla, ho^y a kommu­nista párt tagja és egy kommunista irányzatú er­délyi magyarnyelvű lapot szerkeszt - az amerikai magyar emidráció szeretettel ölelte keblére (már aki, Szerk.) és feleségével együtt mindkettőjü­ket elhalmozta minden jóval, figyelmességgel. Kevesen akadtak - mint e sorok iróga is -, akik távoltartották magukat a lelkendezok hadától, de disszonáns hang még ezek részéről sem hangzott el, mert Hajdúban a kettős elnyomás alatt élő kisebbségi magyart nézték, aki az erdélyi vére­ink üzenetét hozta el nekünk s aki "ahogy lehet" küzd a magyar szó, a magyar szellem fennmaradá­sáért. Nos Hajdú Győző most kamatostul megfize­tett mindenért, amit az emigrációról kapott. A Romániai Magyar Nemzetiségi Dolgozók Tanácsának ülésén felállt és miután hűségéről biztosította hazáját, a szocialista Romániát, úgy elmondta mindennek az amerikai magyar emigrációt, mint an­nak a rendje: revíziós álmokat kergető volt hor­thysta katonatiszteknek, a szocializmus elől el­menekült grófoknak, báróknak és a béke ellensé- geinak. Itt az ideje, hogy okuljunk ebből: ha a Magyarországról érkezett - vagy küldött - "enge­délyesekkel" szemben bizalmatlanok vagyunk, mi­ért bízunk azokban, akik kettős szűrőn is megfe­lelnek ahhoz, hogy a kommunista és nacionalista román kormány kiengedje őket vendégszerepelni a szabad világba.

Next

/
Oldalképek
Tartalom