Baltimore-i Értesítő, 1976 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1976-04-01 / 4. szám
HALTIMOKE-I ÉRTESÍTŐ „Hűséget fogadunk a zászló előtt, mely jelezte nekünk, liogv a nép forradalmi egységéből a nemzet újjászületett Ebben a hűségben, hitvallásunk alapján, gondolkozni és védeni fogjuk a magyarság szellemét.” 1976. április • RABOK TOVÁBB NEM LESZÜNK • Megjelenik havonta SZITNYAI ZOLTÁN: MIÉRT DOBTOK KÖVET RÁNK? Hazánk áldott rögein él5 iróki az Ady nemzedékét követő lelkes menetből, emlékeztek-e még arra, amikor együtt hajoltunk össze boldog magyar jövőben bizakodón? Ha múltakat idézve barangoltok vérrel öntözött évtizedek romjai közt, kérditek-e néha, -"-agyunk-e még és miként vagyunk hontalanságba vetődött, világrészeken szétszóródott honfitársaitok? Érzitek-e olykor a kéz melegét, a* mely kezet szorított veletek közös célokért tett fogadalomkor? És ha néha összeültök poharat üriteni, feldereng- e előttetek egy rég nem látott arc, visszacsendül-e egy rég nem hallott hang az elmerült időből? Ilyenkor nem néztek szét döbbenten, hogy hova tűnt a baráti kör egyik láncszeme, hova buidokolt a közös remények áldomásán koccintásra emelt pohár? Nem árzitek egy percre, legalább egy pillanatra annak hiányát, hogy immár harminc éve sodorta el őket tőletek a történelem? ügy szólok hozzátok, miként egykor Juliánus barát IV. Béla királyunknak adva hirül, Hogy az Etyl mentén élnek, még magyarok! Látta őket, beszélt velük, megértette nyelvüket és azok az övét. Barátaink! Mi is élünk, mi is beszeljük még az apáink nyelvét, de bennetek vajon mit vertei a hontalanság láthatatlan Magyarországából érkező ü- zenet? Vágytok-e megtudni, miként élnek és meddig élhetnek magyarként a Haza határain túli magyarok? Sanyargat- e még titeket álmatlan éjszakákkal testvéri borzalom, hogy a nemzetből - amelyet fél évszázada milliómyi gyermekétől fosztott meg kivándorlásba kergető Ínség - százezrek szakadtak ismét idegenbe a háború véres színjátékénak utolsó felvonásán és újabb százezrek az 5^-ban eltiport szabadságvágy hősi jelenete után? MérlegeliÖRÖK KÜZDELEM Lesi még veszedelem, lesz még Mohách, -Muhi, a máglyaláng se fog soha kialudni. Lesznek sivárböjtök, gyötrelmes börtönök, a Létharc — nekünk is — folytonos és örök. A Változás lova megvadulva vágtat, letapossa sorra az avult formákat. Mohos sziklát repeszt új eszme, új bomba, szédülten zuhanunk egy Újvilág honba. De iá boldogságnak lidércfénye se nő, tovább dúl szenvedés, baj, romboló erő. Rabló Hatalomvágy lobos rákfenéje burjánzik, hogy zsarnok rémuralmát élje.. A Jó s a Rossz magva bennünk él, a Létben; örök a fuldoklás álnol; ál-erényben. Ragyoghat a Kereszt, Csillag, Félhold, Sarló; csatáját döntetlen vívja a Rossz, a Jó. Ember állat, minden — mindig arra ébred; irgalmatlan harcra szorítja az Élet. így, mivel csak a Jó győzelmét akarom: kemény viadalra edzem lelkem, karom. Mig napsugár csókol s virágos réteken unokám — kacagva — pillangót űz velem és a Nagymindenség összhangját rendező Szeretet-forrásnak egy parányi cseppje eljut még -- e gyógyírt szomjazó szivembe, amíg e bűnös Föld rózsákat is terem s hü asszonysziv segit át vad örvényeken, addig még édes is néha e küzdelem. Vert remény nyomában újraéled vágyam: hogy csak Jóé legyen mindig a győzelem; hogy ,az Emberiség minden közös kincsét — éltető áldásként — köztünk is elhintsék; így, amit epedve rendületlen várunk, valóssággá váljon végre régi vágyunk; kapja meg Nemzetünk, mit vérrel megváltott: Szabadságát, Jogát, —-Igazságosságot. Bírhassa, mi harcban előtte lebegett; a Jót, a Szépséget s Errrberszeretetet. Hogy e kincstárunkat átok fel ne dúlja s hogy egybeforrt Népünk — bölcsen megújulva élhessen — munkából méltón felvirulva: Vérszerződős védje s egy új Aranybulla, mely int, mint Kőtábla s szivberótt Szentirás: főérdem: a munka, becsület és tudás; ne kezdjék ki viszály, ne rontsa semmi más! Népünk lelke legyen rajta függő-pecsét; zárja ki a gonoszt, aki ellene vét. HERCZECH JÁNOS:
