Baltimore-i Értesítő, 1976 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1976-02-01 / 2. szám

Or. Pogánv András:

Ahogy mi látjuk....

Az elnökválasztási kampány lassan bemelegszik és - mint ilyenkor szokás - az úgynevezett "ethnic" csooortok iránti érdeklődés az idő múlásával egyenes irányban növekedik. Ez alól a régi amerikai oolitikai aranyszabály alól a Fehér Ház sem kivétel. A mai napon - január 27.-én - az amerikai kormány tagjai és a Fehér Ház elnöki tanácsadói ülést hivtak össze válogatott hallgatóság részére, ahol Gerard Ford választási programját kivánják megmagyarázni a meghivottak számára és nyilván remélik, hogy ennek az ülésnek nyomán megfelelő lelkesedést gerjesztenek a letargiával sújtott lelkekben. A Magyar Szabadságharcos Világszövetség elnökét külön sürgönnyel invitálták meg erre az összejövetelre, amit személyileg sajnos elfogadni nem tudott. Helyette Gereben István vesz részt a Fehér Ház-ti fejtágítón s majd ő számol be arról, hogy mit is hallott arra felé.

Persze erre is áll az, amit a U.S.News and World Report jelentett a minapi a legkézzelfoghatóbb bizonyitéka az amerikai közönség bizalmatlansaganak es letargiájának az, hogy sem Ford elnök "State of the Union" beszédét, sem Muskie szenátor két nappal később közvetített válaszát jóformán nem követte telefonhívás. Máskor a Fehér Ház vonalai napokig túlzsúfoltak a lelkesedők, vagy kritikusok telefonhivásai következtében. Most csak nevetségesen kevés állampolgár szánta rá magát arra, hogy telefonon közölje a véleményét...

#

Itt kell megemlékeznem egy aránylag rövid könyvről, ami nemrégen jelent meg az amerikai könyvpiacon. William A. Rusher, a NATIONAL REVIEW fiatal ügyvéd-szerkesztője irta, "The making of the new majority party." Papirboritékos kiadásban a 162 oldalas könyvecske mindössze $1.95> igy igazán elerheto valamennyiünk számára. Maga Rusher alapgondolata - egy uj amerikai többségi párt összekovácsolása - nem nevezhető újnak, különösen azért nem, mert az uj többségi párt komponens részei: a szakszervezeti munkásság, a katolikusok, az "ethnic" szavazók, az életszemléletében konzervatív déli tömegek, valamint "középamerika" és a nyugati részek rendíthetetlenül hagyományos amerikai alapokon álló lakossága már szerepelt nemcsak Kevin Phillips ismeretes könyvében, de a Nixon évek republikánus frazeológiájában is. Azt azonban már kevesebben tudják, hogy ennek a kooperációnak kiépítésére elsőnek HORVÁTH GYÖRGY, a Magyar Szabadságharcos Szövetség tizedik évfordulós ünneDségeinek főszervezője tett 196? legelején Írásbeli javaslatot az akkor még New Yorkban ügyvédi praxist folytató Richard Nixonnak. Horváth György elgondolása közismertté vált, anélkül, hogy nevét bárki is megemlítette volna.

Ami Rusher könyvében uj, az a legutóbbi Gallup jelentésen alapul. Gallup - valamikor 1975 elején - jelentette, hogy 59.7 ^ konzervatívnak osztályozta magát, 25 % liberálisnak és a többi a "moderate" megjelölést választotta. Miért van tehát az, hogy a Republikánus Pártban a konzervatív többség nem tud szóhoz jutni, vagy különböző "kompromisszumok" utján újra és újra meghiúsul a többség akarata? Azért, Írja Rusher, mert a Párt liberális kisebbsége, kulcspozícióinál fogva, megtudja akadályozni, vagy mellékvágányokra siklatja a többség akaratát. Nixon legnagyobb bűne az Írja Rusher, hogy elárulta a konzervatívok - republikánusok és nem republikánusok - bizalmát azzal, hogy a zászlajára irt konzervatív programból detente, Kissinger és vietnámi veresség lett, . nem is beszélve az amerikai katonai erő lemorzsolódásáról. Ford elnök ugyanebben a cipőben jár: Rockefeller alelnöki kinevezésével és Elliot Richardson emlegetésével semmi féle konzervatív be~ szég nem adhatja vissza a beléja helyezett bizalom elpárolgását. Rusher - érdekes módon - nem harmadik pártot akar, hanem egy uj, erős többségi pártot, mely teljes egészében átvenné a jelenlegi Republikánus Párt szerepét, mint ahogy 185^-ben, a republikánusok tolták félre az akkori másik nagy amerikai üártot, a "Whig"-eket. Ahogy a whigek felett elmúlt az idő 185Ű-ben - Írja Rusher - egy uj.erős "függetlenségi párt" hivatott átvenni a meghasonlott és akcióképtelen Republikánus Párt szerepét s magához kell ölelni, őszintén és fenntartás nélkül az amerikai élet többségben levő, de politikai trükkök és ügyeskedés utján mindig zsákutcába vezetett konzervatív érzésű tömegeit. Nem vitás: Rusher könyvét érdemes -nagyon is érdemes- elolvasni. : az egyetA Puszták népe oldalai mutatták be nekem Illyés Gyulát, sok-sok évtizeddel ezelőtt, zsenge if- juságomban. Az a nagyrabecsülés, amit a könyv Írója iránt éreztem 1956-ban még jobban megerősödött, mikor az Egy mondat a zsarnokságról felejthetetlen szakaszait olvastam. így hát nekem személyileg semmi bajom nincs Illyés Gyulával, ha sok mindenben nem is értünk egyet. Egyike legkitűnőbb koszorús költőinknek, jó magyar ember, a szó szoros értelmében és soha nem árulta el népét, vagy a nemzet ügyét, még a legnehezebb körülmények között sem.

Mégis azt hiszem, hogy kanadai meghívása az 1976. március 15.-i ünnepségre több problémát okoz^ mint amennyit megold. Elsősorban Illyés Gyula szempontjából. Illyés Gyula otthon él, otthon is akar maradni s mint közismert ember, kell, hogy modus vivendit teremtsen a budapesti kormányzat képviselőivel. Mártiromságot nem kívánhatunk és nem is remélhetünk tőle. Ez annyit jelent, hogy ha Torontóba érkezik, nem azt mondja majd, amit akar, hanem amit mondhat, miután haza is kell mennie. Ez már önmagában véve kellemetlen helyzet számára, amit vagy úgy fog elkerülni, hogy történelmi előadást tart, vagy úgy, hogy kibújik a meghívás alól. Nem a kanadai kormány "tehetetlensége" folytán, hanem önvédelemből.

Ha mégis kijön, elkerülhetetlenül magával hozza a Magyarok Világszövetsége cégérét. Nem azért mert akarja, hanem azért, mert azt egyszerűen kezébe nyomják és világgá kürtölik - helyette.

Illyés nem mondhatja, hogy ő csak saját magát képviseli - mert ezt nem teheti. Tehát halgatni fog nem beszél róla - noha tudtunkkal maga is alelnöke ennek a külföldre irányított magyar kommunista front organizációnak. Nem azért, mert örül neki, hanem azért, mert nem utasíthatta vissza a megbízást. Nem olyan egyszerű a Vasfüggöny mögött ismertebb embernek lenni.

Végül Illyés esetleges engedélyezett, útlevele nem lesz a "reciprocitás" elvének győzelme. Az ő kijövetele - a vak is látja - nem reciprocitás. Viszonosság akkor keletkeznék, ha Illyés idejövetelekor Tollas Tibor hazamehetne és ott éppen úgy elmondhatná, ami a szivén fekszik - ahogy Illyés elmondhatná idekint - ha Budapest megengedné neki.

_Igy nőnek a problémák egy egyszerű meghívás nyomán. Jó lett volna megbeszélni a dolgokat, mielőtt a Kanadai Magyar Szövetség egyoldalúan intézkedett.