Baltimore-i Értesítő, 1976 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1976-12-01 / 12. szám

Snnen-Onncm KZ AVSZ SZERKESZTŐI LEVÉLBEN TILTAKOZIK A SZENT KO°ONA KIADÁSI Tg^y? ELLEN A Christian Science Monitor bostoni világlap­ban Erich Bourne tollából Budapestről egy rossz­indulatú cikk .jelent siee 1976. november 16. -án a magyar Szent Koronáról. Az ujságiró szerint a Szent Koronát "nácik" rabolták el Magyarországról és adták át az ameri­kai hadseregnek. Ugyanazok a "nácik" akik a ma­gyar aranykészletet is elrabolták. Az ujságiró közli, hogy a Szent Koronát való­színűleg visszaadják az uj kereskedelmi szerző­dés aláirtával, és hogy a budapesti kormány szá­mára a Szent Korona visszatartása a legnagyobb akadály az amerikai-magyar kapcsolatok megjavítá­sánál. ( Az Amerikai Magyar Szövetség országos elnöke, Ft. Dr. Béky Zoltán éles levéllel fordult a szer­kesztőhöz, amelyben kifejtette, hogy a koronát a felesküdt koronaőr, Pajtás ezredes mentette ki Budapestről és hogy sem az aranyban sem a korona- ékszerekben hiányt senki nem talált. Ugyancsak leszögezte az országos elnök az AMSz hivatalos álláspontját, hogy az AMSz és az ameri­kai magyarság semmi körülmények között se egyezik bele a Korona kiadásába, amig Magyarország orosz megszállás alatt sínylődik, és nem rendelkezhet teljes szuverénitásával, hiszen a Szent Korona a magyar államiság és törvényes rend jelképe. Ugyancsak levéllel fordult az országos elnök a Carter elnök által kinevezett "Transition Staff különböző vezetőihez (Jack Watson és Anthony Lake) felhiva figyelmüket a kérdésre és az AMSz ezirá- nyu álláspontjára, amelyet eddig az amerikai kü­lügyminisztérium is osztott a kiadást illetően. Nagy sikerrel zárult a XVI. Magyar Találkozó! Cleveland. Kiküldött tudósítónktól! November 26 és 28. között rendezték a legna­gyobb amerikai magyar városban a hagyományos Ma­gyar Találkozót, a Plaza Hotel összes termeiban. Az évről-évre megismétlődő seregszemle mindig nagy esemény az emigrációs magyarság életében! Kulturális és nemzetpolitikai munkánk és eredmé­nyeink seregszemléje ez, ahol nemcsak az amerikai magyarok tesznek tanúbizonyságot élniakarásunkról de távoli földrészekről érkezett honfitársakkal is ki tudják cserélni gondolataikat. Az idei találkozó különösen gazdag volt esemé- rvekben. Ankétok, kiállítások, előadások váltakoz­va kínálták érdekesebbnél-érdekesebb programmot a "és-’tvevőknek, de nívós szórakozást nyújtott a Ta­lálkozó két társadalmi megmozdulása, a díszvacso­ra és a magyar bál is. A rendezvények sorában meg kell emlékeznünk a fiatal magyar értelmiségiek konferenciájáról, az Irodalmi- és Müvészestről, melyen dr. Somogyi Fe­renc megnyitója után többek közt Szeleczky Zita és Ambrózy Pál zeneszerző (Ausztrália) szereoel- tek nagy sikerrel. A műsort Brosné Karikás Ceci­lia vezette kedves bájjal és rutinnal. Ezt követte első este az ismerkedő koktél-par- tv, maid másnap került sor a különleges érdeklő­déssel várt Erdélyi Ankét-ra. Itt Eszenyi László elnökölt, mig érdekes előadásokkal járultak hozzá a témához dr. Szakáts Istvánná, Hámos László és Szász Zoltán. A második nanot mindenki számára kellemesen zárta be a díszvacsora és a nagyszabá­sú gálabál, mely maradandó élmény volt valamennyi résztvevő számára, de különösképp az elsőbálosokT nak, akik ezalkalommal debütáltak. A harmadik naoot közös áhítattal kezdték a megjelentek, majd dr. Nádas János, a találkozó fő­rendezője ismertette a beérkezett javaslatokat. Ezt követte az Árpád Akadémia XI. évi rendes köz- gvülése, melyet Béky Zoltán elnök nyitott meg. A háromnapos programmot a magyarságtudományi munka- közösség ankét ja zárta be, melyen kitűntek hozzá­szólásaikkal dr. Ludányi Andrásné, Petres Judith és dr. Somogyi Ferenc. Meg kell még emlékezni arról is, hogy a Ma­gyar Kongresszussal párhuzamosan tartotta országos igazgatósági ülését az Amerikai Magyar Szövetség, a Magyar Mérnökök és Építészek Világszövetsége, valamint a Szent László Társaság és Rend pedig ugyancsak ebben az időben rendeztek közgyűlést, illetve tudományos előadást. Külön pár mondatot kell szentelnünk a Kong­resszus keretében megrendezett Magyar könyv-, képzőművészeti, iparművészeti és fényképészeti kiállításnak, melyet Gyimesi Kásás Ernő, a Ma­gyar Képzőművészek Világszövetsége elnöke nyi­tott meg és egyben ismertette a kiállított müve­ket, alkotóik bemutatásával együtt. Gyimesi Ká­sás Ernő megnyitó szavaiban köszönetét mondott a Magyar Találkozó rendezőségének, kihangsúlyozván, hogy a képzőművészeti kiállítás évről-évre fej­lődik s erre a Találkozó elnökségének az a gesz­tusa ad lehetőséget, mellyel nemcsak az Írók és más szellemi notabilitások munkásságát fogja egy­be, hanem a magyar képzőművészeket is felkarolja. Ez elősegíti azt a törekvést, hogy a külföldi ma­gyarság megismerje tehetségeinket és alkotásai­kat. Kitért Gyimesi Kásás Ernő egy példára is, mondván, hogy Tallós Móric aranyérmes kiváló egy- házmüvész nyolcvannál több munkáját eddig nem­csak Washingtonban és Los Angelesben láthatták, hanem most Cleveland-ben is alkalom nyílik bemu­tatásukra. Elsorolt többmint harminc város nevet - a világ minden részéről -, ahonnét az idei ki­állítás anyagát összegyűjtötte, ami igy az egész világmagyarságot reprezentálja. Gyimesi Kásás Ernő müvei mellett megkell em­líteni Seh Elemér háromdimenziós faragott-szine- zett-zuzott márványképeit, Lendvay Imre népmű­vész intarzia-képeit, Fenesy Albert húszéves sü­ket-néma fiatalember olaj-grafika kombinációjú munkáit, melyeket ecset nélkül, ujjaival fest. A fiatalember Szász Endre tanítványa és nagyon te­hetséges. Mindössze négy hónapja került el Ma­gyarországról az édesapjával együtt és szeret­nének az Egyesült Államokban letelepedni. A kiállitók között szerepelt még Kristó Nagy Kata népművész, aki szőtteseket, tányérokat és himes húsvéti tojásokat hozott a bemutatóra, azonkívül Soós Józsefné, aki olajfestményeit ál­lította ki. Mór József metszetei, festményei és a magyar történelem, mondavilágból meritett motí­vumai különös tetszést arattak a nézők között. Többszázra tehetők az összes kiállított festmé­nyek, grafikák, szobrok és egyéb művészi munkák száma, melyek egytől-egyig a magyar alkotó szel­lemről tanúskodtak. Az idei Magyar Találkozó is betöltötte nemes hivatását, mert alkalmat adott a hazától távol­élő Íróknak, tudósoknak és művészeknek, hogy tu­dásukat, alkotásaikat másokkal is megismertet­hessék. Ezzel pedig a magyar öntudat fenntartá­sához, szellemi értékeink gyarapodásához járult hozzá. Ennél magasztosabb feladat pedig aligha képzelhető el. köszönet jár ezért minden közre­működőnek, de elsősorban a két Nádasnak! János­nak és Rózsának, akiknek önfeláldozó munkája nél­kül nem lenne Magyar Találkozó!

Next

/
Oldalképek
Tartalom