Baltimore-i Értesítő, 1976 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1976-10-01 / 10. szám

Oe legyen bármilyen nagy világtörténelmi jelentősége Ötvenhatnak, mi magyarok nem aszerint mérlegelünk. Számunkra ötvenhat többet jelent az egész világnál: a szabadságot, hazánk függetlenségét, életünk értelmét jelképezi. Annak a szakadatlan küzdelemnek a kicsucsosodását, melyet a magyar nép - magárahagyottan és szinte reménytelenül - folytatott 1995 óta.

Mivelhogy a második világháború befejezésének percétől, attól a pillanattól kezdve, hogy a német megszállást felváltotta a szovjet elnyomás, szüntelenül folyt a harc a diktatúrára törő kommunisták ellen, egy demokratikus és független Magyarország megteremtéséért. De a nyers erőszak átmenetileg győzedelmeskedett: a börtönök megtelitek a nemzet legjobbjaival.

Tizenegy évi küzkodés, sanyargattatás után elkövetkezett a robbanáspont. 51 kellett következnie, mert a hurt nem lehet a végtelenségig feszíteni és a rengeteg egyéni áldozat nem lehetett egy évtizeden át hiábavaló. A börtönökben, internálótáborokban szenvedők kinja, a kitelepítettek könnye és az egész elnyomott magyar nép keserűsége érlelte meg 56 Október 23-át!

Tlj szakasza kezdődött ezzel a küzdelemnek, mely rövid volt és heves. De győzött s az egész világ csodálatát kivívta áldozatosságával, hősiességével és tisztaságával. S ebben a harcban e- löl jártak, akik addig is szembe mertek szállni a kommunista erőszakkal, akik már eddig is bebizonyították, hogy a bitófa és a börtön kockázatát is merik vállalni elveikért.

A győzelem gyümölcsét azonban nem élvezhette a nemzet. A véres, de dicsősséges forradalmi harcok napjaival együtt mindössze tizenegy napig volt ur a magyar saját hazájában. 11 év után csupán 11 rövid napig! S mielőtt a békés épitő munka megindulhatott volna, a szovjet túlerő hitszegő módon rátámadt a védtelen országra. Nov.

9. hajnalán mindennek vége lett.

Mint mondottuk, egy korszak telt el e napok óta s egy nemzedék nőtt fel: az akkori gyermekekből ifjak lettek, az akkori ifjakból pedig férfiak. S ezek még ma is élnek. Ki odahaza, ki emigrációban. Ötvenhat nem az öregek, nem a meglett férfiak forradalma volt, hanem az ifjúságé. Elsősorban a hős pesti srácoké, az egyetemi ifjaké és a munkásfiataloké.

Száz és százezren voltak ők, akik azokban a napokban lyukas zászlókkal tüntettek, majd fegyverrel harcoltak a pesti utcákon és az ország többi városaiban. Mindet nem hurcolták el az oroszok, s mind nem haltak meg a harcokban. Legtöbbjük odahaza él. Csszeszoritott fogakkal dolgozik, hallgat és vár. Vár ugyanarra, amire mi: hogy ismét szabad hazában élhessen.

Ezért dolgozunk mi idekint, helyettük is, akiknek ma erre nincs módjuk. S munkálkodunk azért, hogy egyszer ismét kezet szoríthassunk velük, akikkel húsz év előtt együtt tüntettünk a Bem szobornál, a rádiónál és a Parlamentnél. S akikkel együtt harcoltunk az orosz tankok ellen október napjaiban és november 9. után. Tudjuk, ők sem felejtettek!

Mert nem felejthettek! Azokat a napokat nem felejthették el! Akit megérintett 1956 szelleme, Aki végigélte azokat az eseményeket, annak mindaz örök időkre a leikébe é^ett. Annak 1956 október- november több, mint emlek: hitvallás, iránytű, e- gész életre szóló utravaló! Es gondoljunk arra: száz és százezrek élnek ma otthon, akik mindennek részesei voltak!

S ezek közt nagyon sokan vannak olyanok is, a- kik megjárták a kommunista börtönök poklát. 3 a- hogy a szabadföldön élő volt politikai foglyok so hasem bocsátják meg a kommunizmusnak szabadságuk

elrablását, s épp ezért immunisak minden infiltrá ciós kisérlettel szemben, úgy a meggyőződésükért igazságtalanul börtönt szenvedettek otthon sem e- reznek másképp.

Amikor november 9- után újra éjszaka borult sze rencsétlen hazánk fölé, a forradalom ifjúsága szétszóródott. Ki szabad földre kényszerült menekülni, ki az otthonmaradást választotta. De a for radalom Darazsa tovább szabad földön nyiltan lángol, otthon, a diktatúrában hamu alatt, a lelkekben melegit. S köztünk ez láthatatlan kötelék, mely soha nem szakad el.

S ha egyszer az idő és a sors megpróbálja ezt a köteléket, még a mi életünkben lehetőséget adva egy^uj haza felépítésére, hisszük, hogy az ki fog ja állni az erőpróbát. Ki kell hogy állja: erre kötelez bennünket Ötvenhat soha meg nem fekuló.ma is időszerű eszmevilága. S erre kötelez vala.meny- nyiünket a kegyelet hőseink iránt, akik életüket adták 56-ban a szabadságért.

******************************

* * * * f: * í- *»***•*» **********************

t• *

* *

p BUDAPEST IFJÚSÁGÁNAK * p

* Mint vészharangok sürgető szavát

* Mely őszi estén felriasztva száll

•'í

* Hallottuk hangod pesti ifjúság,

És vádló hangod szivünkbe talál.

♦

*

♦

*

r>

v

*

♦

*

»

*

»

t

»

*

t

*

*

*

*

£

*

*

s>

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

»

*

*

%

*

*

*

»

*

♦

*

*

*

»

*

*

Veszprém tornyából tekintünk feléd,

Hós Pest felé, hol vörös most az ég,

Hol lángoló és vérzó szivetektől,

Most minden régi, szennyes rongy elég.

Nem hallgatunk, a budapesti szózat Ajkunkon hivón, zengon száll tovább,

Hogy felriasszon gyárat, földet, otthont Támadj fel, ébredj Magyar Ifjúság!

És talpon állunk, énekelve járunk, Mindent betölt a szabadság szava Már véget ér halálos, szörnyű álmunk S lehull az éjjel zsarnok csillaga.

Az őszi szélben a veszprémi tornyon Megint a magyar zászlót lengetik.

Amig élünk, mig vizzé nem lesz vérünk,

A magyar zászlót le nem vehetik!

Budapest népe, hősök katonák!

Nem éltetek s nem haltatok hiába.

Isten velünk és Veletek megyünk Szabad életbe, vagy a hős halálba!

VESZPRÉM IFJÚSÁGA Veszprém, 1956. október 30

»

*

»

*

*

I

*

*

*

*

t

*

*

*

*

*

*

*

9

*

*

*

*

*

*

*

*

*

»

*

*

#

i

I

♦

*

»

*

*

*

*

*

*

*

*

*

♦

*

*

*

* A-:-#»* * *>-is ir-ír f: V - *.•*★*►★•**'*★<■

/