Baltimore-i Értesítő, 1975 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1975-04-01 / 4. szám

Soviet leader Ieonid I. Brezhnev, re­cently attending '.ne Hungarian Communist party’s 11th Congress in Budapest, certainly was not told a story many Hungarians told me in Hungary with a hot thunder in their whisper. A Hungarian went to a police station to report the theft of his watch. “A Swiss stole my Russian watch,” he said. “You mean a Russian stole your Swiss watch,” the police­man answered. “Remember,” said the Hun­garian, “you said it, not me.” Just as certainly, Soviet stooge Janos Kadar conveniently neglected to spell out to Brezhnev the housing shortage, although it is Hungarian topic No. 1. Kadar’s Red government twists this tragic problem into a device for Communist party entrenchment and surer control over the Hungarian people. In Iron Curtain Hungary, all that is not prohibited is required. And a directive re­quires that when a young couple marry they must move in with the parents of the bride or groom. It doesn’t matter whether or not the parents have the space for them. The couple can list their names for an apartment. But the apartments are given to party favorites, AVH secret police inform­ers (a big incentive to be an ipformer), those who pay petty graft to the immense Red bureaucracy, or those people who^iave a good record for not — not — going to church. A block warden often stands at a church door checking those who attend. Several years later you may be assigned an apartment. But you must first pay a “deposit” averaging about one year’s wages before the Kadar government allows you to move. Then you become a “housed person" and that’s that. There is slight hope that you may ever be able to move again as your family or your pay increases. Yoti’re a number, now “processed.” The Hungarian border is, of course, not far from Vienna and I found that Austrian dealers sell American automobiles in Hun­gary by labeling them “gift packages.” They go through the Hungarian customs with “gift” on the bill-of-lading. Graft in­side the Budapest government does the rest. The Red bureaucrats then deposit , their commission in fake names in Vienna banks. The garrison town of Hegyes Halortv facing the Austrian frontier, is a checkpoint out of Iron Curtain Europe. And, as we hardly seem to realize, the Iron Curtain system not only bars the satellite people from the West, it also separates the people inside each satellite state. This horrible fence with Its double-dose of electricity, police dogs, watch towers and mine fields branches off between Hungary and Czechoslavakia, Czechoslavakia and feast Germany, East Germany and Poland, etc. For example, along the hundreds of miles I drove along the Romanian border, which Moscow calls “a frontier of peace,” only two points exist where entrance-exit is permitted. And with such twists and turns, and varying controls, this ghastly fence runs all the way from Hegyes Halom, Hun­gary, to Hong Kong. A Goethe intézel menekült fialatini között — BESZÉLGETÉS AZOKKAL, AKIK »MAS VÉLEMÉNYEN“ VANNAK — „Egymillió fiatal véleménye“ — ez volt a címe a „Magyar Nemzet“ legutóbbi egyik vezércikkének. Kíváncsian olvastam el a cik­ket, kiváncsi voltam a fiatalok véleményére (pláne egymillió fiatal véleményére!), de a cikkből csak az írója véleményét ismerhette meg az ember s ez abban foglalható össze, hogy éljen sokáig a dolgozz hibátlanul moz­galom, a fiatalok égnek a vágytól, hogy fel­ajánlásokat tegyenek a XI. pártkongresszus tiszteletére és azokat teljesítsék is, a fiatalok „helytállnak“, a fiatalok „összefognak“ és így tovább. (Pont ez a nagy egyöntetűség érlelte meg bennem az óhajt: jó volna az ifjúsági parlament ülésein résztvevőkkel egyszer négy- szemközt is elbeszélgetni...) Tehát: a cél­kitűzéseket — mondja a vezércikk írója — az ifjúság teljesíteni fogja annak ellenére, hogy ugyebár vannak még nehézségek: az alap­bérek alacsonyak, a lakás nélküli fiatalok száma nagy, a patronáló mozgalom akadozik és így tovább. De sebaj, az 1974-es év „kísér­leti év“ volt, az ötödik ötéves terv végére lesz elegendő lakás, lesz magas fizetés és minden egyéb, aminek hiánya eddig hátráltatta az eredményességet. Beszélgetés Münchenben A Goethe nevét viselő müncheni nyelv- tudományi intézet tantermében azokkal a fiatalokkal beszélgetek, akik nem tartoznak a fentebbi vezércikkben idézett egymillió fiatal közé. (Hogy ilyenek is vannak, ezt a vezér­cikkek íróinak illenék tudni.) Csupa olyan — a keleti blokk különböző országaiból — akik nem várták meg sem az ötödik, sem a hatodik ötéves tervet, hanem elindultak, elhagyták barátaikat, rokonaikat, hogy idegenben keres­senek lehetőséget a maguk számára. Nem gyors érvényesülést, nem hatalmas vagyont hajszolnak, csupán lehetőséget, amely szónak értclmét-jelentőségét azok tudják legjobban értékelni, akik eddig nem ismerték, akik eddig nem rendelkeztek vele. A. Z. Varsóból érkezett másfél évvel ezelőtt Németországba, édesanyjával együtt. — Hazámat nem illegálisan hagytam cl, h. nem szabályos kivándorlási engedélyt kér­tem és kaptam. Nyolc évig tartott... — sóhajt. Azért nem akartam szökni, mert nem akar­tam anyámat elhagyni, meg aztán tudtam, hogy akkor nem járhatok haza. De ilyen ho szu időre nem számítottam mégse. Mosolyogva mutatja, hogy már kopaszodik. — Otthon három évet végeztem az egye­temen. matematikát tanultam, most majd itt folytatom tanulmányaimat. — Milyen körülmények között? — Nem panaszkodhatom, édesanyámmal együtt háromszobás lakásban élek, mindenünk megvan... — Látod — veszi át a szót a Romániából érkezett K. S., aki természetesen tökéletesen beszél magyarul a román és az orosz mellett. — Nálunk odahaza öten laktunk két szobában. Most hiába Írom szüleimnek, hogy van önálló lakásom, bútorom, televízióm, egyszerűen: nem hiszik. Már állást is találtam: mihelyst befejeződik a tanfolyam, mint műszerész fogok elhelyezkedni. — Tervek a jövővel kapcsolatban? — Kilenc hónappal ezelőtt még az volt a legnagyobb vágyam, hogy itt lehessek. Most, hogy ez valóra vált, más tervem, minthogy békében, nyugodtan éljek a magam uraként, s hogy szakmámban fejlődjek, tulajdonképen nincs is. Egy fiatal orosz házaspár, N. S. és felesége csatlakozik társaságunkhoz, ök is legálisan érkeztek Németország területére. Három évig kilincseltek az engedélyért, ezen idő alatt ezer és ezer hivatalt jártak végig. Egy-egy pecsétért heteket, hónapokat kellett várni. Amikor Németországba értek, egy hónap alatt meg­kapták az összes személyi papírjukat, s most már van lakásuk, munkahelyük. Módjukban van utazni, világot látni. — Ennél többet igazán nem kívánunk — teszik hozzá mosolyogva. Magyarok is birkóznak a német nyelvvel a Goethe Institutban, jelenleg éppen kettő is: K. J. és B. Zs. Nemrégen élnek német terü­leten. Egyforma esélyek B. Zs. meséli: — Jelenleg 850 márkát kapok segélyként a munkaügyi hivataltól s fizetik a nyelvtanulást is. Otthon műszaki technikusként 1600 forintot kerestem havonta. A továbbtanulást tűztem ki célul magam elé. Gondolom, ha már a segély is otthoni fizetésem majd négyszeresét teszi ki, a fizetésemmel is meg leszek elégedve. Bar nem is ez a fontos, a fontos csak az, hogy egyforma lehetőségem van itt mindenki más emberfiával. Megszólal K. J. is: — Nem milliókról álmodozunk, csupán olyan társadalom hasznos tagjai szeretnék lenni, ahol nemcsak kötelességek, de jogok is van­nak ... Nem egymillió, csupán öt fiatal véleményét vetettem papírra. Nem tettek felajánlásokat, nem hirdettek összefogást, sem helytállást, az ötéves tervet sem emlegették, mert saját ter­veik vannak az élettel, és ezt mindennél többre becsülik. Jó lenne, ha az ilyen fiatalokra is gondolna a ..Magyar Nemzet“ vezércikkének iroja, mert bizonyos, hogy az egymillió között jócskán van ilyen is: szorgos, dolgos, törekvő, aki azonban maga akarja kezébe venni sor­sának intézését s nem teszi azt függővé sem a KISZ, sem az ifjúsági parlament vezetőinek kegyétől, hangulatától. SCHÖN The Iron Curtain Is both an electrified 7 fence and a frame of mind. And, as through­out the Red world, the established art of survival in Hungary is the art of not calling attention to yourself. Millions of Hungarians have long since learned, the hard way, that your best pro­tection — as a Budapest machinist re­marked to me — is "do nothing, surely nothing, that calls you to the notice of the government and the party.” But this is not easy. The latest gimmick in Hungarian police stations is a slotbox into which you can drop, anonymously, your suspicions and news about your neighbors. And every block has a Communist party block warden. The block warden earns his standing at party headquarters by regular reports. Your job may depend on them. So can your vacation, your wife's ability to hire a fur­nace man, your child’s allotment of books at school. Once you are “noticed," even by obtaining an'apparently innocuous license, a process can start, the end of which no­body can foresee. The common, denominator that coils through the Hungarian people and grips the observer’s heart is the human disintegra­tion. It is a generalized cancer. I love that country but the dull, seeping, seeping, seep­ing disintegration rises Mice a gas bubble of putrefication in a muddy marsh. ft Érdekes vendége volt a napokban a bécsi B*cal B'rith Rendnek: Dr. Habsburg Ottó tar­tott mintegy másfélórás előadást a nagyszám­ban megjelent tagoknak és a meghívott ven­dégeknek a világpolitikai helyzetről. A közön­ség nagy figyelemmel és érdeklődéssel hall­gatta „Európa legjobban tájékozott emberét“, a Pan Európa Mozgalom elnökét, aki szelle­mesen, meggyőző erővel ismertette a világa politika jelenlegi állását és várható fordula­tait most is hangsúlyozva, amit egyébkor is: az európai nemzetek összefogása elenged- hetelenül szükséges. Az érdekes, messzopil- lantó előadást dr. Hacker Ivén elnök köszönte meg a hallgatóság nevében az Illusztris elő­adónak. ft PESTEN MESÉLIK — Miért Budapest most Európa középpontját — Mivel itt találkozik a keleti bérszínvonal a nyugati árszínvonallaL A baltimorei Magyar Egyesületben Gereben István, az amerikai magyar szabadságharcos szövetség társelnöke előadást tartott az olaszországi menekülttáborok meglátogatása során szerzett tapasztalatairól, amelyek embertelen körülményekről tanúskodnak. Dicsérőleg emlékezett az osztrák átmenő­táborról, Traiskirchenről, ahol r^nd és fegyelem van és ahol a magyar menekültek emberséges bánásmódban részesülnek. •ír Mtndszentv József bi borost március 19.-én .. Pazmaneumban meghitt ünnepség keretében ünnepelték névnapja, illetve március 29.-én S3. születésnapja alkalmából. Nagyobb ünnepséget terveznek június 12.-éré, pappá- rzenteiésének 60. évfordulójára, amely napon gyémántmiséjét mondja előreláthatólag a Stephans Dóm főoltára elett. ☆ A* amerikai és a kanadai szabadságharcos azövetcégek felhívással fordulnak az olaszor­szági menekülttáborokban kivándorlásra várakozó magyarok megsegítése keretében a szabad világ magyarjaihoz: küldjenek magyar könyveket a táborok lakóinaki Címűk: Pro- fughi Stranieri, 1-81043 Capua; vagy Profughí Stranieri, 1-0*100 Latina; vagy Profughí 1-34016 Trieste. Aki pénzt akar küldeni, a következő címre küldheti: Comitato Cattolico Ungherese, 1-00193 Roma, Via Conziüazione 44. A szövetségek megfelelő helyeken szorgalmaz­zák a menekültek ügyének mielőbbi elinté­zését .MAGYAR HÍRADÓ“

Next

/
Oldalképek
Tartalom