Baltimore-i Értesítő, 1975 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1975-03-01 / 3. szám
IQ-A Koordináló Bizottság levelet intézett VI. Pál Pápához. Az Északamerikai Szervezetek és Egyletek Koordináló Bizottsága (Coordinating Committe of Hungarian Organizations in North America), amely 1965-ben alakult több mint 400 szervezet köz remüködésévei és amelynek tanácskozó testületé a Közös Magyar Külügyi Bizottság, múlt évi őszi ülésén foglalkozott a katolikus egyház magyarországi helyzetével és a tanácskozásokon elhangzottakat: értesüléseit, aggodalmait, valamint ezekből következő kéréseit VI. Pál Pápához, a Szentatyához intézett levélben foglalta össze. A levelet a Vatikánban Gereben István a Bizottság állandó titkára adta át. A levél 1974 november 4.-én kelt, a szövege a következő: Öszentségének VI. Pál Pápának Vatikán Szentséges Atyánk! Mindszenty bíborosnak esztergomi érsekségtől való megfosztása és a magyar katolikus egyház egyre rosszabbodó helyzete a hivők pesszimizmusát, kiábrándultságát okozta nemcsak Magyarországon hanem világszerte is. A Szentszék figyelemreméltóan egyedülálló, az esztergomi érseki széket üresnek nyilvánító határozatának következményei egyre inkább észrevehetőek. Mindszenty biboros elmozdításának bejelentése hangsúlyozta azt a tényt, hogy a Vatikán cselekedetét a magyarországi hivők érdekeinek szolgálata vezette. Visszatekintve a történtekre ezen állítás helyességét nem tudjuk elfogadni. Röviddel az 1974 februári, nemcsak a Magyar Katolikus _ Egyház, de a magyar nemzet történetére is kiható események után Kádár János, a Magyar Szocialista Munkás Párt első titkára kijelentette, hogy a Vatikán határozata, amellyel Mindszenty biborost elmozdította, nem a magyar kormány Rómára gyakorolt nyomásának következménye - ahogy azt a Nyugaton levő egyes magyar szervezetek feltételezték,- hanem azon erőfeszítések eredménye amelyekkel a Katolikus Egyház "keresi helyét a modern világban. " Kádár ugyan abban a beszédében, amelynek során ezt a kijelentést tette és amelyet 1974 március 28.-án Nyíregyházán mondott el, figyelmeztetett, hogy a hivők és nem hivők közötti ideológiai vitában lényegtelen az, hogy mi milyen felekezethez tartozik: "ha velünk van szövetségesünk, ha szembeszegül velünk nem lehetünk kíméletesek vele szemben." Ez a megállapitás megszabta a magyar katolikus egyház további eltűrésének feltételét: kiszolgálni a rendszert most már nemcsak politikailag hanem világnézeti sikon is. Véleményünk szerint az ebben a beszédben megszabott feltételek az államhatalomtól független, csak az igaz, meg nem változtatott krisztusi tanokat hirdető keresztény egyházak működését a lehetetlenséggel határossá tették. Mindannak a gyakorlati kivitelezése amit Kádár szavai sejtetnek ijesztő: szószéket pártelvek hangoztatására felhasználó, gyóntatószéket a besúgó rendszer eszközeként kihasználó, szemináriumokban titkosrendőröket képző, az Egyház belülről való megbontására ateistákat pappá szentelő Egyház megteremtése. Egy Egyházé , amely teljes mértékben a pártdiktaturák kezében van, egy Egyházé, amelyet nemzetközi kapcsolatai révén a világkommunizmus politikai céljainak elérésére kihasználnak. A magyar rendszer kíméletlen politikájának jelei máris felismerhetők. Lékai püspöknek -az esztergomi egyházmegye újonnan kinevezett apostoli adminisztrátorának - nemrégen elhangzott kijelentései látszálag alátámasztják azon véleményünket, mely szerint személyében - akit a Vatikán tisztel és ennek következtében a magyar hivők többségének bizalmát és hűségét is birja- a Kádár vezette párt politikájának szakértő támogatójára talált. Lékai püspök vezetőképességének megfigyelése, alapos vizsgálata nemcsak a Szentszék, de a magyar klérus és hivők feladata is, bárhol éljenek. Az a tény, hogy Lékai püspök esélyes jelölt az esztergomi érsekségre és ezzel a magyar primátusságra, fokozza személyével és cselekedeteivel kapcsolatos kiértékelés szükségességét. Nemrég a Magyar Hirlap, a magyar kormány hivatalos lapja, interjút közölt Miklós Imrével, az Egyházügyi hivatal elnökével. Ebben az interjúban Miklós Imre rámutatott arra a hasznos szerepre, amelyet az egyházak játszhatnának a világbéke biztosításának érdekében az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezleten a szocialista országok állásfoglalásának és céljainak támogatásával. Ez a megjegyzés szerintünk azt bizonyltja, hogy azok a törekvések,amelyek az Egyház politikai célokra való kihasználását célozzák valóságosak és tervszerüek. Ijjas érsek próbálkozása, amellyel a Püspöki Zsinatot arra használta fel, hogy a magyar kormány egyházügyi politikáját kifogásoló egyéneket és intézményeket támadja, elhallgattassa, élénk példája az Ítélőképesség, függetlenség és bátorság hiányának és rámutat arra a rendszer által kihasznált teljes kiszolgáltatottságra, amely annyira jellemzője a magyar egyházi hierarcia kevés, de nagyon befolyásos tagjaira. A nemrég Magyarországon lezajlott események arra a következtetésre vezetnek bennünket,hogy a Vatikán keleti politikája és azok az akciók amelyek ezen politika gyakorlati kivitelezését célozzák, eredménytelenek. Ezt a véleményünket a magyar katolikusok többsége is magáénak vallja. Ez a következtetés az oka annak a keserűségnek, kiábrándultságnak, amely az egyébként hit- hü és lojális hivők tömegét érinti. Arról értesültünk, hogy néhányan ezek közül a keserű és kiábrándult katolikusok közül véleményüket meg nem engedhető és ezért megbocsájthatatlan hangon adták a Vatikán tudtára. Ezen vélemények alapvető, a Vatikán kommunizmussal szembeni kiegyező magatartását biráló tartalmával egyetértve sajnálatunkat fejezzük ki a birálat méltatlan és illetlen módon való kifejezéséért. A keserűség és kiábrándultság mellett egy ijesztőbb jelenség is jelzi azt a tényt, hogy a Vatikán és a magyar kormány által ez év februárjában és azóta külön külön és együttesen foganatosító! intézkedések a külföldön élő magyar katolikusok egy kicsi, de hangos részében magát
