Baltimore-i Értesítő, 1975 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1975-03-01 / 3. szám
2 tonákat ne vigyék külföldre, az idegeneket vigyék ki az országból!" A Varsói Szerződés egész koncepcióját felborítja ez a követelés. Aztán a 11. ponti "A politikai foglyokat bocsássák szabadon!" Ma is a rendszer szemébe vágható. A 12. pont is önmagáért beszélj"Uniót Erdéllyel!" Ez volt a magyar ifjúság követelése 12? évvel ezelőtt, igazítani se kell rajta! ez a mai magyar ifjúság követelése is. Minden pontnak van akusztikája, jelentősége, kihivása. De 18E8 arra is emlékeztet, hogy Kossuth szabadságharcát az oroszok verték le, akárcsak egy hirtelen lángralobbant fiatal nemzedékét 1956-ban, amiért Moszkva mindezideig még csak nem is mentegetödzött! Vállalja a cárok önkényuralmát, alkalmazza beavatkozási politikájukat és módszereiket. Petőfi a Tizenkét Pont követeléseinél sokkal messzebbre jutott, pontosabb meghatározásban fejezte ki lényegüket. Gyorsan rájött, hogy a romantikusan ábrázolt hazában árva, elesett nép él — a magyar. Haragosan a nép jogaiért száll sikra, fejlődésében ez a legrobbané konyább szakasz: "Még kér a nép, -kiáltja- most adjatok neki!" S ahogy befejezi versét, már program! "Jogot a népnek, az emberiség / Nagy szent nevében adjatok jogot!" Világos, nagyon világos a felfogása az államforma, az alkotmányosság és a demokratikus kormányzás kérdésében is. Egyik legtöbbet idézett vagy szavalt verse, főleg baloldali körökben, "Akasszátok fel a királyokat!" Ezt azomban nem kell szószerint érteni, hiszen fortisszimóban érvelj "Lamberg szivében kés, Latour nyakán / Kötél, s utánok több is jön talán, / Hatalmas kezdesz lenni végre, nép!.,./ De még ezzel nem tettetek sokat - / Akasszátok föl a királyokat!" Logikus vonalából kitűnik, hogy Petőfi nem egyedül a királyokat okolja a nép szenvedéseiért, hanem a munkatársakat, a segitőket is — az egész rendszert. A kérdés leegyszerűsödik odaj kit kell királynak tekinteni, mit rendszernek? Mai értelmezésben a "király" lehet egy diktátor, zsarnok, totalitárius uralkodó, egy Sztálin vagy Rákosi. És a rendszer az a kommunizmus, amit akarata ellenére a népre kényszerítenek. Petőfi nem egy bizonyos zsarnokságot ostoroz, ő a zsarnokságot általánosságban ellenezte. Minden zsarnokságot! Nem egy királyt vagy több királyt ellenzett, a királyságot, mint intézményt kifogásolta abban a formájában, ami a zsarnoksággal egyenlő. A "király" az ő felfogásában a nép elnyomójának meg- testesitője, aki tehát a népet elnyomja, "király", a zsarnok királyok sorsát érdemli. A republikánus Petőfi királyellenessége pozitiv értelemben demokrácia, népjogokon alapuló demokratikus kormányzás. Hiába nevezi magát egy rendszer demokráciának, ha jellemében és szerkezetében totalitárius, kiméletet nem érdemel, akárcsak a zsarnokkirályság. Ezt üzeni Petőfi a magyar népet a szabadságától megfosztó mai rendszernek, és a magyar nép szabadságáért küzdő emigránsoknak! * * * * ***************-Gombos Gyula Írja a Húsz év után c. könyvében! ’A folyóiratok élén a Párt kiszemelte szerkesztők állnak. S elég gyakran váltogatják őket! az elmúlt évtized alatt minden nagyobb folyóiratnál többször is volt szerkesztő-csere. Ez mindig összefügg a szabadság adagolásával! a pillanatnyi engedékenységgel vagy a pillanatnyi szigorítással. A legtöbb szerkesztőt csak sajnálni lehet! az írók és a Párt közé szorulva, egy egy idő után vagy az Írók bizalmát veszti el, vagy a Pártét - de mindenképp süllyesztőbe kerül. Mert ha az Írókét veszti el, használhatósága a Párt szempontjából lényegesen csökken, ha meg a pártét, az Írókéval nem sokra megy. Részben ez a magyarázata annak, hogy a kulisz- szák mögött mindig baj van a folyóiratokkal. Többször megesett már, hogy egy-egy szám a nyom dából egyenesen a zúzdába ment át, mert a párt utolsó pillanatban letiltott benne valamit. (Megtörtént már, hogy Kádár Moszkvába utaztában a vonatról küldte zúzdába az egyik folyóirat uj számát.) Ilyenkor a számot újra nyomják, természetesen a kifogásolt irás nélkül. De az is megtörténik - s ez a gyakoribb eset-, hogy a zúzda már nem alkalmazhatój a szám kiment, benne egy olyan Írással -verssel, novellával vagy regényrészlettel, melyet a szerkesztő kiengedett, de a Párt utólag helytelenít. Ilyenkor a szerkesztő nem kerülheti el a bal jós intelmeket, s a szóban forgó irás szerzője -különösen ha fiatal- a fegyelmezést. Ennek gyakori formája a "szilencium". Az erre ítélt Írónak sehol az országban nem jelenhet meg Írása a pártközpont külön engedélye nélkül. A tehetségesebb fiatal irók majd mind átestek már ilyen fegyelmező hosszabb-rövidebb ideig tartó "szilenciumon". A többi közt! Ceoóri Sándor, Csák Gyula, Rákosy Gergely is. Rákosy az utolsó húsz év talán legjobb magyar szatírája, Az óriás tök megírása miatt.11
