Amerikai Magyar Szó, 2007. január-április (105. évfolyam, 282-291. szám)
2007-03-14 / 286. szám
2007. MÁRCIUS 14. Március 15. MAGYAR SZÓ —A HÍD 19 Nemzeti ünnepünk leírása Ezen a napon a magyar szabadságharc kezdetét ünnepeljük. Március 15-e jelképpé vált, nemzetünk szabadságszeretetét, szabadság utáni vágyát fejezi ki. Az 1848. március 15-én kitört forradalom és szabadságharc nem volt előzmény nélküli. Abban az időben a Magyar Királyság és az Osztrák *" Császárság együttesen alkotta az Osztrák-Magyar Monarchiát. Közös uralkodója volt a két or- \ szágnak, aki a Habsburg-házból került ki. Bár volt magyar Országgyűlés, ennek nyelve először a latin, majd a német lett. A magyar rendek törekedtek az önál lóságra, próbáltak engedményeket elérni az uralkodónál, kevés sikerrel. Egymás-1 ba értek a háborúk, amit a magyar társadalom minden rétege megszenvedett. Az uralkodók is érezték ennek a helyzetnek a visszáságait, ezért engedményeket tettek: Mária Terézia bevezette a Ratio Educationis-t, (az oktatás rendszere), ami egységesítette a középfokú oktatást, így minden 7-13 éves gyermeknek iskolába kellett járnia. II. József - akit a magyarok "kalapos királynak hívtak", mert nem koronáztatta magyar királlyá magát - , könnyített a jobbágyok helyzetén, csökkentette adóterheiket. 1789-ben kitört a francia forradalom, ennek eszméje hatással volt a magyar értelmiségre is, egyre erősebbé vált az uralkodó iránti gyűlölet. Ezt növelte, hogy a háborúk miatt II. József a magyar nemességet is meg akarta adóztatni, így már a király trónfosztásáról is tárgyaltak a magyar nemesek. Amikor Franciaország hadat üzent a Habsburg Birodalomnak, az akkori király, I. Ferenc hadisegély nyújtására kötelezte a magyarokat, embert és pénzt követelt. 1805-ben a háború elérte hazánk területét, a franciák '' átlépték a határt. Napóleon 1809 májusában felszólította a magyar nemességet, hogy szakadjanak el a Habsburg Háztól és támogassák Francia- országot. Ezt a nemesek nem tették meg, mivel fél- tek attól, hogv ' elveszítik kiváltságaikat. 1815-ben Waterloo-nál Napóleon vereséget szenvedett, ezzel véget ért a háború, ezzel a magyar termékek iránti kereslet is csökkent, a pénz is értékét vesztette. 1825-ben összeült az Országgyűlés, ahol a magyar nyelv használatának ügye volt a központi kérdés. Ekkor született döntés a Magyar Tudományos Akadémia felállításáról, amihez gróf Széchenyi István egy éves jövedelmét ajánlotta fel. 1830-ban jelent meg Széchenyi Hitel című műve, amiben Magyarország gazdasági és társadalmi átalakulásának progA trikolórt, a háromszínű zászlót Európában a francia forradalom tette "divatossá". A párizsi események ihlették meg Szendrev Júliát is, amikor március 15-én megvarrta és Petőfi mellére tűzte a ma ismert kokárdák első példányát. ramját fogalmazta meg. 1832-ben Kossuth Lajos megjelentette az Országgyűlési Tudósítások című lapot, amelyből értesülhetett az ország népe a tanácstermekben folyó vitákról. Az egyre erősödő reformmozgalmat az uralkodó - ekkor már V Ferdinánd - és környezete nem nézte jó szemmel, ezért sok magyar vezetőt börtönbe záratott. A reformmozgalom erősödését azonban nem tudta megakadályozni. 1847 nyarán megalakult az ellenzéki Párt, aminek elnöke gróf Batthvány Lajos lett. Programjukat az ellenzéki nyilatkozatot, Deák Ferenc fogalmazta meg. Követelték a Parlamentnek felelős magyar kormány létrehozását, a sajtószabadságot, az egyesülési és gyülekezési szabadságot, Erdély Magyarországhoz csatolását, a közteherviselés bevezetését, a törvény előtti egyenlőség bevezetését, valamint, hogy' a nép is képviseltethesse magát a törvényhozásban és a helyhatósági választásokon. Az Ellenzéki Nyilatkozat a márciusi forradalom programjává vált. Franciaországban 1848 februárjában, Bécsben 1848. március 13-án kitört a forradalom. A bécsi forradalom híre ösztönző hatással volt a magyar radikális ifjakra is. 15-én a Pilvax Kör tagjai, élükön Petőfi Sándorral, Jókai Mórral és Vasvári Pállal elhatározták, hogy maguk szereznek érvényt a sajtószabadságnak. Alig néhányan indultak el Länderer Lajos és Heckenast Gusztáv nyomdájához, ahol cenzúra nélkül kinyomtatták az Irinyi József által megfogalmazott 12 pontot, valamint Petőfi lelkesítő költeményét a Nemzeti Dal-t. Délután naggyűlést hirdettek a Nemzeti Múzeum elé, ahol már több tízezer ember jelent meg. Itt felolvasták a 12 pontot és Petőfi is elszavalta költeményét. Ezután a Várba vonultak, hogy a Helytartótanácscsal elfogadtassák követeléseiket. Ez teljes mértékben sikerült, így vér nélkül győzött a forradalom. Az összegyűlt tömeg követelésére Táncsics Mihályt is szabadon bocsátották. A minnesotai Magyarok története és háttere A minnesotai magyarok emigrációs története beleillik a minnesotai élet keretébe. Képviseli az állam gazdag etnikai mozaikjának az összetételét és ugyanakkor rámutat egy' Ids kolónia szokatlan sajátságaira. A Minnesotában letelepedett magyarok száma sohasem volt nagy’: 2823 lévén a legnagyobb az 1920-as népszámláláskor. Itt e Ids kolónia egyes jellegzetességei lesznek ismertetve. Az 1848-49-es Szabadságharc kudarcával Kossuth Lajos követői közül 4000 telepedett le az USA-ban. Ezek közül egy család (Kállay) Minnesotába került Itt talált rá Ludvigh Sámuel, aki "republikánus magyar újságíró lévén ugyancsak Amerikába " került és alti a "Fáklya'' című németnyelvű politikai folyóiratot adta ki Baltimore- ban. Ezen lap terjesztése folyamán ment St. Péterből New Ulm-ba 1857 szeptemberében. Útközben Nicollet-ná! találkozott KÉayval, akivel jogot tanult Sárospatakon. Csodálatos véletlen! Kállay sok panasszal volt az 1857-es minnesotai mezőgazdasági állapotokról, a rossz termésről, indián támadásoktól való félelmüktől, kemény telekről. (folytatjuk) Kossuth amerikai útja -1. rész A new yorki Kossuth szobor -1. rész A belülről elbukott, szerencsétlen magyar szabadságharc befejeztével Kossuthnak el kellett hagynia Európát: bivalyhúzta taliga vitte a ciliciai begy ek tapadó sarában egy poloskás, ronda ázsiai falu felé. Két keserű évet töltött itt alattomos török hivatalnokok és veszekedő magyar emigránsok között: végül, mint hamupipőkét a királyfi, Amerika megszabadította megaláztatásaitól. Az Amerikai Egyesült Államok hadihajót küldött érte: szabad földjét ajánlotta föl otthonul a szabadságért vívott harc bukott hősének A Mississippi nevű hadihajó Az Egyesült Államok nagy rokon- szenwel kísérte figyelemmel a magyar nép szabadságküzdelmét. A világosi fegyverletétel megrázta az amerikai közvéleményt. Több amerikai politikus szólalt fel a magyar ügyért, közöttük volt Lewis Cass Michigan állam kormányzója, aki még 1849-ben indítványozta a szenátusban, hogy az Egyesült Államok szakítsa meg a diplomáciai összeköttetést Ausztriával a magyarországi események miatt. Dániel Webster szenátor, majd külügyminiszter, 1849 novemberében a magyar szabadságharc hőseiről emlékezett meg. Henry7 Stuart Foote szenátor pedig 1851-ben konkrét indítványt tett arra, hogy az Egyesült Államok kormánya hadihajót küldjön Kossuthért és emigráns társaiért. Az amerikai szenátus több ízben is foglalkozott Kossuth Lajos és társainak Egyesült Államokba szállításával. 1851. augusztus 38-án vált biztossá, hogy7 a menekültek elhagyhatják a törökországi Kütahyát. (folytatjuk) Március 15-én lesz 80 esztendeje, hogy7 a new yorki Kossuth szobrot, addig talán sohasem látott arányú magyar ünnepségek keretében leleplezték. A Riverside Drive-on álló szobor azóta sok magyar emlékünnepet látott, s bizonyára még sokáig lesz a magyar élni- akarás és szabadságszeretet szimbóluma. A szobor gondolatát 1927-ben Berkó D. Géza. az Amerikai Magyar Népszava szerkesztő-kiadója vetette fel, de életének legnagyobb tragédiája volt, hogy a leleplezést nem érhette meg, még abban az esztendőben, november 9-én meghalt. Lapja azonban tovább folytatta a szobor érdekében a mozgalmat, amelyet, mint kiváló alkalmat a megcsonkított ország tiltakozásának kifejezésére, Magyarország hivatalos körei is felkaroltak. A csonkaország tragédiája segítette elő azután, hogy a leleplezés és az azt követő zarándok-kőrút olyan hatalmas propaganda-eseménnyé nőtte ki magát, amelyhez hasonlót addig a magyarság nem látott sem az óhazában, sem ideát. A szobor eszméje hamarosan kipat- tantotta a másik gondolatot, hogy7 az amúgy is odaát készült szobrot egy hatalmas, minden tekintetben az egész nemzetet reprezentáló küldöttség vagy zarándoksereg kísérje át az újvilágba, s a leleplezésen, sőt utána is, minden lehető módot felhasználjon a magyar nemzeti fájdalom világgá kiáltására. Ami tökéletesen sikerült is. folytatjuk)
