Amerikai Magyar Szó, 2007. január-április (105. évfolyam, 282-291. szám)

2007-02-14 / 285. szám

2007. FEBUÁR 14-21. Tudomány MAGYAR SZÓ —A HÍD 13 H A viking hajósok titkának magyar megfejtése NAPKŐ-IRÁNYTÚ Egy magyar kutató fejtette meg, hogyan hajóztak a vikingek iránytű nélkül a tengereken: Hegedűs Ramón, az ELTE biofizikusa szerint úgynevezett napkö­veket használtak. Február 8. Egy magyar kutató fejtet­te meg, hogyan hajóztak a vikingek iránytű nélkül a tengereken: Hegedűs Ramón, az ELTE biofizikusa szerint úgynevezett napköveket használtak. A magyar kutató egy nemzetközi kutatócsoport eredményeit publikálta az Angol Királyi Tudományos Akadé­mia folyóiratában. A vikingek közismerten jó hajósok voltak, és úgy jutottak el Izlandra, Grönlandra, sőt, Kolumbusz előtt Eszak-Amerikába, hogy nem használ­tak iránytűt, hiszen azt csak több száz évvel később fedezték fel. A tudósok már régóta kutatják és vitatják, hogyan voltak erre képesek. A legendák szerint kristályokat tartottak a fény felé, és ezek segítették őket a hajózásban, s ezt látszanak alátámasztani Hegedűs Ramón és kollégái megállapításai. Annyit már korábban is biztosan tudtak régészeti leletek alapján, hogy nappal, tiszta időben a Nap állását vet­ték figyelembe, és egyfajta fából ké­szült napóra alapján tájékozódtak. Fel­hős időben vagy ködben azonban ez a módszer nem működött. Hegedűs Ramón társaival arra a következtetésre jutott, hogy a vikingek valóban úgyne­vezett napköveket használtak, amely - ha a fény felé tartják és forgatják - úgy szűrik meg a fényt, hogy felhős időben is meg lehet határozni a Nap állását. Ugyanakkor a kövek ködben már nem voltak teljesen megbízhatóak, álla­pították meg a kutatók az Alaszkából a Spitzbergák felé haladó útjukon végzett méréseik során. A vikingek kristályai valószínűleg úgynevezett polarizációs szűrőként működtek. A fényképezés során is használatos polarizációs szűrők kizáró­lag azokat a fényhullámokat engedik át, amelyek egy irányból érkeznek. Miu­tán a Föld felszínére érkező napsugarak egy része polarizált, és ezt a felhők vagy a köd csak részben fogják fel, a szűrő se­gítségével valóban meghatározható an­nak a fényforrásnak az iránya, ahonnan a fényhullámok eredetileg érkeztek. A mostani expedíció mérései szerint felhős időben elegendő a fény a tájéko­zódáshoz, ködben viszont csak különle­ges körülmények között. Korábbi jelentések szerint Hegedűs Ramón, aki az expedíció eredményeit publikálta, Bükről származik. Az évez­red elején első lett a középiskolások szá­mára meghirdetett országos innovációs versenyen, ezután a Magyar Innovációs Szövetség támogatásával juthatott ki Amerikába egy nemzetközi versenyre, ahol negyven ország ezerkétszáz diákja vett részt. Ott az idehaza is győztes gimnáziumi pályamunkájával meg­nyerte az Eastman Kodak Company kategória első díját. Ebben a kategóriá­ban a fényképészet különféle módsze­reit kellett hasznosítani. A fiatal kutató témája a lézerrel volt kapcsolatos: azo­kat a változásokat modellezte, amelyek egy bizonyos anyag felületén játszód­nak le akkor, ha speciális lézerrel sugá­rozzák a matériát. Három videokame­rával, gyorsfenyképezéses technikával készített képekből nyert háromdimen­ziós modellt. Később is folytatta a fény­nyel kapcsolatos kísérleteit, diploma- munkáját 2005-ben írta meg, az ELTE honlapján található információ szerint “A rovarok polarizáció-érzékelésének spektrális tulajdonságai, avagy polari­zációs hamis színek és polarizáció-látás a spektrum zöld tartományában" cím­mel. A Delta tudományos magazin koráb­ban már beszámolt arról, hogy a ma­gyar fizikusok vizsgálták a szkarabeu­szok kitinpáncéljának fényvisszaverő képességét, ehhez különböző fénnyel világították meg az állatokat. Hegedűs Ramón, az ELTE Biológiai Fizikai Tan­székének biofizikusa egy számítógépes program alapján a bogarak különleges, egyedi mintázatát is láthatóvá tette, ezért a kutatásáért ifjúsági Bolyai-díj- ban részesült. Röviden Dinófészek Indiában Február 8. Több mint 100 dinoszaurusz-to­jást fedeztek fel egy folyóágyban India közép­ső régiójában. A tojások - amelyeket a Madhja Pradesh állam fővárosától, Bopaltól 320 kilométerre találtak meg, Kuksi Bag terü­letén - a 144-65 millió évvel ezelőtti krétakör­ből származnak. A tojások átmérője 16 centi­méter körül van, és a kutatók szerint a hozzá­juk tartozó állatok mintegy 12-25 méteresek lehettek. Ez az egyik legnagyobb dinólelet Indiában, ahol eddig összesen több mint két­ezer dinótojást találtak már az évek során fé­szeknyomokkal és csontmaradványokkal egyetemben. Videojátékokkal a látásért Február 8. Örvendezhetnek a videojáték­őrültek: amerikai kutatók kimutatták, hogy az akciódús számítógépes játékok jó hatással le­hetnek a látásra. A Rochesteri Egyetem mun­katársai kísérletileg igazolták, hogy naponta néhány óra videojáték egy hónapon át már 20 százalékkal növeli a látásélességet. "Az efféle játékok megváltoztatják azt a módot, ahogyan az agyunk feldolgozza a vizuális információ­kat. A végső határig fokozzák az emberi látó­képességet, és az agy alkalmazkodik. Az így' tanultak pedig más tevékenységek során, sőt talán a mindennapi életben is éreztetik hatá­sukat" - mondta Daphne Bavelier agykutató professzor. A szakemberek szerint bizonyos látásbántalmakban, így' a tompa látásban (amblyopia) szenvedőknek jót tehetnek a vi­deojátékok, vág)' számukra különleges számí­tógépes programokat kellene kifejleszteni lá­tásuk élesítésére. Kábítószerellenes oltás Február 6. Egész életre szóló védettséget ad­hat a kábítószer fogyasztás ellen egy oltás, amit eg)' immunterápia részeként minden új­szülött megkapna. A drogellenes injekció ré­vén a csecsemők egész életükre védettek len­nének attól, hogy a heroin, a kokain vág)’ a dohány szenvedélybetegei legyenek. A beol- tottaknak ezek az anyagok egyszerűen nem ízlenének, nem élveznék fogyasztásukat, így nem is válnának fogyasztókká. A dolog szép­séghibája, hogy jelenleg még nem áll rendel­kezésre nagy mennviségben oltóanyag, és a hatóanyag további fejlesztésére is szükség lenne. Ugyanakkor a szakértők úgy vélik, hogy az eljárás teljességgel sikeres lehet, mert azt a módot változtatja meg, ahogy az emberi test befogadja a drogokat, miáltal a kábítósze­rek sokkal kisebb élvezetet okoznak, és kevés­bé váltanak ki függőséget. 2000 Ú[ ÁLLATFAJ Február 7. A Fülöp-szigeteki vizekben egy kutatóexpedíció mintegy kétezer új állatfajt fedezett fel. A francia vezetéssel folytatott ku­tatásokban nyolcvan tudós, diák és önkéntes vett részt. A Panglao szigetének környezeté­ben 150 és 250 közé tehető azoknak az új rák­fajoknak a száma, melveket két év alatt felfe­deztek a tengeri biológusok. Az új felfedezé­sek vizsgálata és besorolása meglehetősen hosszú és fáradtságos folyamat, és már másfél esztendeje tart. A felfedezésnek azért is nagy a jelentősége, mert környezetvédelmi szakér­tők szerint egyértelmű, hogy Ázsiában dől majd el a Föld megmentéséért folytatott küz­delem. Az ázsiai Csendes-óceáni térségben ugyanis található ugyanis a bolygón élő szá­razföldi és tengeri állatfaj több mint fele. Gályarabokkal ne versenyezz...! Február 10. A mai evezős verseny­zők biztosan veszítenének, ha az antik görög hajók gályarabjai ellen kellene indulniuk egy regattán - erre a követ­keztetésre jutottak brit kutatók, akik egy' antik görög csatahajó evezőihez sportolókat ültettek. A New Scientist című brit tudomá­nyos magazin online kiadása legújabb számában ismerteti a leedsi és a londo­ni egyetem két munkatársának kísérle­tét. Harry Rossiter és Boris Rankov ritka szerencsével nagy lehetőséget ka­pott egy összehasonlító vizsgálatra, ugyanis még a 2004-es athéni olimpiá­ra elkészült egy ókori görög hadihajó 40 méter hosszú, pontos mása. Ez adta a lehetőséget, hogy a mai evezősök tel­jesítményét összevessék az antik forrá­sokban szereplő legénység teljesítmé­nyével. A történetírók feljegyzései szerint a görög hajókat az evezősök óránként 15 kilométeres, nyolc csomós sebességgel is hajtották. Most, 2500 évvel később a mai spor­tolók is megkísérelték elérni ezt az eredményt, azonban kudarcot vallot­tak, ők csak 5 csomós sebességre voltak képesek óránként. A görögök átlagsebessége egy' nap 7 csomó volt, azaz csaknem 100 kilomé­ter megtételére voltak képesek 24 óra alatt. Az antik evezősök átlagmagassá­ga 168 centiméter lehetett, a mostania­ké 190 centiméter, ennek ellenére ők al­kalmasabbak voltak a gyorsabb hala­dásra. A sporttudósok hozzátették azt is, hogy ezt a különbséget sem tréninggel, sem táplálkozással nem lehetne behoz­ni. Egyelőre nem találtak magyarázatot az óriási eltérésre, ráadásul az antik görögöknél nem a legjobbak teljesítmé­nyéről volt szó: egy adott időszakban a görög városállamok mintegy 200 hajó­val rendelkeztek, ezekre pedig, 34 ezer evezős kellett - olvasható a New Scientist online kiadásában.

Next

/
Oldalképek
Tartalom