Amerikai Magyar Szó, 2007. január-április (105. évfolyam, 282-291. szám)
2007-01-31 / 284. szám
14 MAGYAR SZÓ-A HÍD TUDOMÁNY 2007.JANUAR 31.-FEBRUAR7. Wk40 éve történt az Apolló katasztrófa ÉVFORDULÓ visszaszámlálás nagy része hat óra húszkor sikeresen lezajlott, s az akadozó kommunikáció is helyreállt. Az irányító központban így 18:31-kor tisztán hallották Chaffe kiáltását: Tűz a kabinban! Néhány másodperccel később még egyetlen fájdalmas hang hallatszott, majd megszakadt s rádiókapcsolat. A monitorokon Ed White látszott, amint megpróbálja kinyitni a zsilipeket, ám a zsiliprendszert úgy tervezték, hogy a belső szakasz szabaddá tételéhez számos tolózárat kellett működésbe hozni, ráadásul ez befelé nyílt, hogy a kabint - a levegő nyomását kihasználva - légmentesen lezárhassák. A kijutáshoz normál körülmények között másfél percre lett volna szükség, de az asztronautáknak nem volt ennyi idejük. A forró gázok miatt kialakult nyomáskülönbség zárva tartotta az ajtót, a légnyomás pár másodperc alatt annyira megnövekedett, hogy lehetedenné tette a legénység kijutását. A pillanatok alatt elharapózó tűz megolvasztotta az asztronauták speciális űrruháját és az életfunkciókhoz szükséges berendezéseket, Grissom és White ruhája egybeolvadt. A segítségükre siető technikusoknak a mérgező füst és a rosszul működő gázálarcok miatt öt perelte telt, amíg az űrkabin ajtaját kinyitották és megkezdhették a tűz oltását. A holtestek helyzetéből nyilvánvaló volt, hogy megpróbáltak kimenekülni, de nem volt rá lehetőségük. Az első segélykiáltás után 17 másodperccel már mindhárman halottak voltak, a szétégett kabinban mindössze a repülési dokumentáció maradt épen. Későbbi vizsgálatok megállapították, hogy Grissom parancsnok széke mellett rövidzárlat keletkezett, amelynek hatását a kabin kialakítása során felhasznált sok gyúlékony anyag és az oxigéndús környezet háromszorosára növelte. A legénység igen súlyos égési sérüléseket szenvedett, az orvosi vizsgálat szerint halálukat közvetlenül a füst belélegzése okozta. A drámai események megrázták az egész világot, és az Apolló programot húsz hónapra leállították. A kiégett űrkabint a NASA űrközpontjának egyik raktárában őrzik. A 34-es kilövőállást azóta nagyrészt lebontották, de talapzatán a három tragikus körülmény között elhunyt asztronauta emlékét őrző emléktáblát helyeztek el. A Holdon krátereket, a Marson pedig hegyeket neveztek el a három hősi halált halt amerikai űrhajósról. A későbbi fejlesztések során az űrhajón számos átalakítást és javítást hajtottak végre. Kiváltották a gyúlékony anyagokat és az ajtót úgy alakították át, hogy kinyitásához kevesebb, mint 10 másodpercre legyen csak szükség. Az elektromos vezérlés hálózatain több, mint 1000 helyen módosítottak, s a későbbiekben a fellövésig fenntartották a 40 százalék nitrogén és a 60 százalék oxigén keverékéből álló belső légkört, amelyet csak később és fokozatosan, az űrrepülés első 24 órájában cseréltek le 100 százalék oxigénre. Az özvegyek kérésére a soha meg nem valósult küldetés az Apollo-1 nevet kapta, a következő, bár személyzet nélküli űrhajó Apollo-4 néven emelkedett a magasba; az első embert szállító űrhajó az Apollo-7 lett. 40 éve, 1967. január 27-én tűz következtében még a földi kísérletek közben háromfős személyzetével felrobbant és megsemmisült az első Apolló űrhajó. Január 25. Az Apolló űrkutatási programot John Kennedy amerikai elnök hirdette meg 1961. május 25-én, egy hónappal azután, hogy a Szovjetunió embert juttatott a világűrbe. A látványosan lemaradt Egyesült Államok válaszul azt a célt tűzte ki, hogy még az évtized vége előtt amerikai űrhajósok szálljanak le a Holdra. Óriási erőforrásokat összpontosítva a Mercury-, majd a Gemini- után beindították az Apollo-programot, amelynek keretében háromszemélyes űrhajócsaládot fejlesztettek. Az Apollo-1 soha nem emelkedett a világűrbe: az Apolló/Satum 204 (AS-204) űrhajó utólag kapta az Apollo-1 nevet, miután tesztelés közben a ja az Apolló anyaűrhajó Föld körüli pályán történő kipróbálása lett volna, emellett tesztelni akarták a biztonsági berendezéseket és a teljes visszaszámlálási folyamatot. Az űrhajósok a szokásos felkészítési folyamat során már az utolsó próbákon vettek részt, január 25-én az indítóhelyen levő űrhajóban rendben lezajlott az űrrepülési szimuláció. A második gyakorlat helyi idő szerint délután 1 órakor kezdődött: Grissom, White és Chaffee teljes felszerelésben belépett az űrhajóba, bekapcsolta a biztonsági öveket és megkezdte az előkészületeket. Már a legelső pillanattól kezdve adódtak problémák: a Grissom szkafantűz martalékává vált a Cape Canaveral-i űrközpont 34-es kilövőállásán, egy Satum-IB hordozórakétán. A kiválasztott legénység mindhárom tagja - Gus Grissom, Edward White és Roger B. Chaffee asztronauták - életét vesztette a katasztrófa során. A fellövést először 1966 végére tervezték, majd 1967 első negyedévére halasztották. Á két hétre tervezett küldetés célderének levegőjében észlelt furcsa, fanyar szag miatt a feíszállási szimulációt el kellett halasztani. Háromnegyed háromkor az űrkabint lezárták és a benne lévő levegőt tiszta oxigénre cserélték le. A túl gyorsan beáramló oxigén azonban működésbe hozta a riasztó rendszert, kommunikációs zavarok keletkeztek a legénység, az irányító központ és a kilövőállás között, ami tovább késleltette a kísérletet. A
