Amerikai Magyar Szó, 2006. október-december (104. évfolyam, 280. szám)
2006-12-13 / 280. szám
14 MAGYAR SZÓ-A HÍD Kultúra 2006. DECEMBER 13. Kultúra-színház Marat/Sade az Új Színházban Mozgalmas, intenzív, erős hatású előadást mutat be az Új Színház; Peter Weiss elmegyógyintézetben játszódó, Marat/Sade című darabját szombattól láthatja a közönség. A művet a román Victor loan Frunza rendezésében adják elő, a főbb szerepeket Gáspár Sándor és Huszár Zsolt alakítja. Átadták a Gérecz Attila-díjakat Lanczkor Gábor és Mestyán Adám költő vehette át a Gérecz Attila-díjat Hiller István oktatási és kulturális minisztertől szerdán Budapesten. Lanczkor Gábor A tiszta ész című verseskötetéért, Mestyán Adám pedig A magyar helyesírás szabályai című verseskönyvéért kapta az elismerést. A díjat 1991-ben a Stádium Alapítvány hozta létre az 1956-os forradalom és szabadságharc egyetlen hősi halált halt költője tiszletetére. Gérecz Attila a szovjet csapatokkal vívott utcai harcokban 1956. november 7-én, 27 évesen halt hősi halált. Fassang László születésnapi ORGONAESTJE A NöTRE-DaME-BAN Nagy sikerű születésnapi koncertet adott kedden este Fassang László orgonaművész a párizsi Notre-Dame-han. A világ legrangosabb orgonaversenye, a Chartres-i Nagydíj 2004-es magyar győztesének és közönségdíjasának saját bevallása szerint élete egyik nagy' álma teljesült: 33. születésnapján először adott szólóestet közel négyszáz hallgató előtt a világ egyik legjobb orgonáján a francia főváros katedrálisában. Megnyílt az EsterházyKINCSEKET BEMUTATÓ KIÁLLÍTÁS Ünnepélyes keretek között megnyílt az Esterházy-kincsek - Öt évszázad műalkotásai a hercegi gyűjteményekből című kiállítás kedden Budapesten, az Iparműveszeti Múzeumban. Mádl Ferenc volt köztársasági elnök megnyitó-beszédében hangsúlyozta: a kiállításon látható tárgyak a maguk közvetlen művészeti értékén túl a magyar történelemről is szólnak. Mint mondta, a kiállításon olyan csodálatraméltó tárgyakat láthat a közönség, amelyek önmagukban nézve is remekművek, de egymás fényében még többet mondanak. Egyiptom "elnyelt ókori kincsei" Párizsban Berlin után, ahol májustól szeptemberig voltak láthatók, most március közepéig Párizsban tekinthetők meg azok az ókori műkincsek, amelyeket Franck Goddio francia régész víz alatti búvárexpedíciói tártak fel Egyiptom földközi-tengeri partjai mentén. A múlt század kilencvenes éveitől folytatott kutatások során Alexandria ókori kikötője királyi negyedének, valamint az eltűnt és a kutatók által megtalált Hérakleion és Kanope ókori városoknak tengervíz borította maradványait vizsgálták át. ' A jubileum színházi csúcselőadása LIBERTÉ ‘56 Az 1956-os forradalom jubileumára megteremtett legkülönbözőbb művészeti alkotások, főképp a színházakban és a mozikban, elsősorban történelem-magyarázatok. Közülük a jobbak művészi igénnyel készültek. Egyetlen olyan mű született, amely nemcsak a forradalom jubileumát ünnepelte, hanem forradalom volt maga is: a színházművészet forradalma. A Kijevben végzett, kárpátaljai Vidnyánszky Attila rendezte "Liberté ‘56", melyet az erdélyi Szőts Géza írt és a Debreceni Csokonai Színházban mutatták be. Földessy Dénes Ez az előadás nemcsak hazai történelmi sorsdráma. Bemutatásával ugyanis az egyetemes színházművészeti fejlődés új eredményei léptek magyar színpadra. Ráadásul ez a produkció kissé oldalvást tolja a magyar színházművészet Budapest nevű és mindent uraló vízfejét. Nem született meg ugyanis az új Kaposvár! Somogy megye székhelye negyed századon át ellensúlyozta a fővárosközpontú magyar színházi kultúrát. De a Kaposvár utódának induló Szolnoki Szigligeti Színház - a nagy alkotó egyéniség Szikora János igazgató hosszú és igen súlyos betegsége okán - késik. Még mindig Szolnok a várományos, de lehet, hogy most már a Vidnyánszky Attila keze nyomát viselő Debrecennel párban. Ha ketten lesznek, az csak jó a fővárosi túlsúly ellenében. A debreceni előadás egy Vidnyánszky-varázslat, amely jó talajra lelt Szőts Géza drámájában. Már a franciául felírt cím is minősít, mert helyreállítja az európai forradalmak európaiságát. A "Liberté, egalité, fraternité" (szabadság, egyenlőség, testvériség) forradalmian követelőző jelszó-sor, de így, francia címmel, a forradalmakhoz örökké odatapadó vér, valami büszkeséggel elegy, sosem vágyott, kesernyés-fájdalmas eleganciát is hordoz. Szőts Géza a sorsvállalás kötelezettségének drámáját írta meg. Nagy értéke, hogy a magyar forradalmat újabb kettős összefüggésében mutatja fel. Először is megszünteti a szovjetmagyar ellentétre való, szokásos és olykor hamis leegyszerűsítést, s nem zárja ki az orosz népet a diktatúrával szembeni forradalomból. A történet szerelmespárja Susan, egy Budapesten tanuló angol egyetemista lány és Pável, a szovjet hadsereg fiatal hadnagya, aki előre tudja, hogy ezért kivégzik, mégis, az angol lánynyal együtt átáll a felkelők mellé... A másik összefüggés írói lelemény: a "Liberté '56" összeköti a forradalmat a magyar történelemmel. Beleírt ugyanis egy Cseh Tamásra szabott, ráosztott kis szerepet: egy bárdot, aki e darabot Arany János: "A walesi bárdok" című történelmi sorsfestő balladájával helyezte volna be históriánk jellemző folyamatába. De sajnos, Cseh Tamás betegsége miatt ez a fontos ötletgyöngy kiesett az előadásból. A sok szereplő, s a modem játékstílus bizonyos egységesítő hatása okán a társulat színészi játéka arányosan jó. A szerep fontossága és Eperjes Károly művészi ereje okán igen emlékezetes marad Kádár Jánosnak bizonyos humorral vegyes taktikázó egyéniségként való megformálása. A mű Szőts Géza irodalmi pályafutásának emlékezetes darabja. Az elmúlt másfél év alatt a modern M Musical vagy kultúra? VÁLASZÚTON A Újra bemutatót rendez a budapesti Compagnie Double Miroir - Kettős Tükör Társulat nevű, kétnyelvű, magyar-francia nyékén játszó kamara-színház. A Thália Színház stúdiójában Jean- Claude Danaud: "Női kézimunka" című, Franciaországban 1977. óta folyamatosan játszott darabját adják elő. Bár az első előadás magyar nyelvű, a jegyek már elkeltek a teátrumból, vagyis a Merlin Színházból a Double Miroir francia nyelvű előadásaira is eljárnak a nézők. Nincs anglománia! Ezzel a hírrel új, elegáns figyelmeztetést kapnak a művészetek iránt fogékonyabb amerikai magyarok. A kulturális sajtóra pedig új kultúrpolitikai kötelezettség vár: nyilvánosan együtt kell gondolkodnia az idekinti magyarsággal, főleg az ifjúsággal, a lassan, észrevétlen eléjük terülő válaszútról: amerikai kultúrát igényelnek, vagy európait? A kérdésben az a legizgalmasabb, hogy alig-alig hangzik el. Megy az élet, elénk tárulnak a színházi és moziplakátok, aki nem ért még tökéletesen angolul, az nemigen megy el sem moziba, sem színházba, aki meg már itt született, az csak angol nyelvű előadásra jár. Más nyelven naponta játszó színház - nincs is. Csakhogy ez most már nem nyelvi, hanem gondolkodás- és ízlésbeli kérdés. Igaz, a globalizáció és a belőle kinövő kulturális-művészeti igénytelenség az angol nyelvvel együtt terjedt, a gyarmatosítások, és a beat-pop-rock zene révén. De angolul Tennessee Williams-darabot is lehet látni, meg Thornton Wildert, hogy Shakespeare-t már ne is említsük. Csakhogy a nemzetközi kulturális statisztikák szerint Németországban az összlakosság 34 százaléka jár prózai színházba, Franciaországban 41, Görögországban 44, a Balkánnak csúfolt Szerbiában 33, Lengyelországban 37 százaléka. Az Egyesült Államokban? Kilenc százalék... Bizony! Más kérdés, hogy musicalt viszont nagy tömegek néznek. De a színházesztétika legtöbb kutatója szerint a prózai színház és a musical között lényeges küszínjátszás néhány kiemelkedő produkcióját láttuk vendégül Magyarországon, hamburgi, rigai, párizsi modem társulatok között, a Gyulai Várszínházban. A ti- zenkét-féle rendezési változatból álló Hamlet-parádé sorában - a tbiliszi grúz Rusztaveli Nemzeti Színház produkcióját, ahogy a világhírű Robert Sturua színpadra álmodta. Sturua bevallása szerint drámai költeményt szándékozott rendezni, a néző érzelmeit hatásosan befolyásoló expresszív képekkel. Ezt a rendezést a brit Shakespeare Társaság beválasztotta az elmúlt 50 év tíz legjobb Shakespeare előadása közé. A produkcióban pantomim és némi balett váltakozik hagyományos "szóbeli" színjátszással. Aztán már nem is váltakozik, hanem gyorsan egybeolvad. Hamlet kezébe temeti arcát, s erre rámozdul a színpad minden színésze: mind tenyerébe hajtja arcát, s a szó helyett a pantomim beszél. Aztán a színpadot visszafoglalja a szó, majd e műfaji helycsere elölről kezdődik. Gondolatokat eltáncolnak, szavakat elmozognak, szavak szólnak bele a mozgásba, de mindig, mindebből Shakespeare szól ki nekünk. Nos, ilyen a modern színház kifejezéstára, sőt, még ilyenebb, de sohasem célja a drámai gondolat elhagyása, hiszen akkor már elhagyná önmagát, a színházat. Vidnyánszky Attila most rálépett erre az útra. Az elején tart, de már rajta halad, elsőként a magyar színházművészetben. Művészettörténeti törvényszerűség, hogy minden stílus egyszer szabvánnyá, sablonná sokasodik, s helyet teremt egy még újabb, még másabb stílusnak. Vidnyászky Attila eddigi alkotó múltját ismerve, élete végéig utánozhatatlan egyéniség marad. Végül egy elmaradhatatlan megállapítás: a debreceni közönség színházi kultúráját dicséri, hogy az először látott stílust értette, végignézte és megtapsolta. lönbség, hogy a prózai színház gondolkodtat, a musical pedig szórakoztat. Más ellentét-párral kifejezve a jól kiválasztott, jól megrendezett, ragyogó gondo- latvilágú prózai darab legalább egy-két bölcsessége megmarad, a musical pedig - olykor esetleg a zene kivételével - feledhető. Végül is a prózai - esetleg némi zenével előadott - színház műveltségi tényező, ami a musical-re alig mondható el. Kivételek persze vannak: a világhírű, már klasszikus musical-ek (pl. My Fair Lady, Hegedűs a háztetőn, stb.) Mit kellene tenni? Hiszen egy háromszáz milliós ország népét nem lehet kulturális tekintetben leváltani! Ezért vitát indítunk 30 éven aluli férfiak és nők részére! A beérkezett írásokból a legjobbakat közöljük. Mit kellene tenni? F.D. A hirdetés befektetés. Fektessen be a Magyar Szóba! 1-877-A MAGYAR hirdetes@ahid.com
