Amerikai Magyar Szó, 2006. január-május (104. évfolyam, 233-254. szám)
2006-01-20 / 236. szám
16 MAGYAR SZÓ-A HÍD ELEMZŐ 2006. JANUÁR 20. Dúsított Irán Bártfai Gergely Igaza van McCain szenátornak, nincs jó megoldás: a katonai opciónál csak az rosszabb, ba Iránnak atombombája van Irán kétszázmillió dollárt költ új atomerőművekre Január 16. 2IS millió dollárnak megfelelő összeget irányzott elő Irán további két új atomerőműnek, az ország második és harmadik ilyen létesítményének felépítésére - jelentette a teheráni rádió. Irán orosz segítséggel szintén Busehrben építette fel első atomerőművét, amelyet idén kíván üzembe helyezni. Teherán további húsz atomerőművet szeretne felépíteni. A nyugati országok ellenzik az iráni urándúsítást, mivel a folyamat atombomba-alapanyag előállítására is felhasználható. Az Egyesült Államok azzal vádolja Iránt, hogy békés célúnak mondott atomprogramja leple alatt atomfegyver előállítására törekszik, amit Teherán cáfol. "Az ajatollah vásárolt egy atomhadihajót - stílusosan akar búcsúzni, ha meghal." Ez a Lou Reed tudott valamit: a fenti dalszöveg 1990-ből való; abban az évben Irán már javában folytatta titkos nukleáris kísérleteit, csak a világ még nem hallott róla. Most, tizenhat évvel később a nagyhatalmak zavartan tanakodnak, hogyan akadályozhatnák meg, hogy az iszlám köztársaság atomfegyvert állítson elő. Nincs jó megoldás, mondja John McCain amerikai szenátor, a következő elnökválasztás egyik lehetséges republikánus jelöltje. Az egyre nyugtalanabb Nyugatnak csupán néhány eszköze van. Egy: diplomácia. Ez éppen a múlt héten mondott csődöt, amikor Irán az európai hármak - britek, franciák, németek - igyekezete ellenére leverte a pecsétet nukleáris létesítményeiről, és két év szünet után újrakezdte nukleáris kutatási programját. Elvérzett Moszkva kompromisszumos javaslata is, hogy Oroszországban dúsítsák az iráni uránt. Teherán szemében az atomprogram a nemzeti büszkeség tárgya, leállítása szóba sem jöhet. Ráadásul az atomsorompó-egyez- mény engedi, hogy békés céllal, nemzetközi felügyelet mellett folytassák a programot. Ahmedinedzsad elnök a hét végén azt mondta, hogy Iránnak "nem kell atomfegyver", de erre azért nem vennék mérget: a hatalmas kőolaj- és földgáztartalékok mellett nukleáris energiára még kevésbé volna szüksége, és különben is, akkor minek titkolózott évekig? Atombombával viszont, még ha nem akarná is tüstént "letörölni a térképről Izraelt", egy csapásra az iszlám világ vezető hatalmává válna a Közel-Keleten. Árulkodó a Tehran Times kommentárja, amely szerint a nukleáris technológia birtoklása "másfél milliárd muzulmán akarata". Kettő: szankciók. Az európai trojka amerikai támogatással az ENSZ Biztonsági Tanácsa elé vinné az ügyet, de nincs könnyű dolga. A buseri reaktort Oroszország építi, a kínai gazdaságnak pedig nagyon kell az iráni olaj - a tanács két, vétójoggal bíró állandó tagja tehát nem lelkesedik a büntetőintézkedésekért. De még ha sikerülne is meggyőzni őket, a világ negyedik legnagyobb olajexportáló országa elleni embargó súlyos kárt okozna a világgazdaság egészének, az olaj- és benzinárak az elviselhetedenségig emelkednének. Irak példája (bár Iránt nyilván nem ugyanolyan gazdasági helyzetben érnék a szankciók, mint egykor szomszédját) azt is megmutatta, hogy a kereskedelmi tilalom a köznépnek okoz szenvedést, de nem rendíti meg a diktatúrát, sőt olaj a tűzre: az éhező, gyógyszer nélkül maradt emberek a Nyugatot gyűlölik meg, fegyverkezésre pedig marad pénze az államnak. Az iraki olajat élelmiszerért programmal csak korrupt politikusok és üzletemberek jártak jól a világ minden táján; az ENSZ aligha engedhet meg magának még egy ilyen blamázst. A szankciókat el lehet felejteni, tudják ezt Teheránban is. Három: az iráni rendszer megdöntése belülről. Ez a washingtoni héják régóta dédelgetett terve, de jelenleg kivitelezhetetlen. Az ajatollahok uralma szilárd, az ellenzék gyenge, és nem kimondottan Amerika-barát. Négy: a katonai opció. Néhány európai vezető titkon talán arról ábrándozik, hogy majd Izrael elintézi helyettük a veszélyes munkát. Kétségtelen, hogy az iráni atomhatalom a zsidó államot fenyegetné közvetlenül létében; a Sunday Times értesülései szerint a légierő elit alakulatait már fel is készítették a támadásra, és a Perzsa-öbölben várja a tűzparan- csot egy tengeralattjáró is. Am az akció most nem ígérkezik olyan egyszerűnek, mint az iraki atomerőmű lebombázása 1981-ben. Irán tanult belőle: atomprogramját legalább negyven, egymástól távoli helyszínre szórta szét, a legfontosabb létesítmények mélyen a föld alatt vannak. Ezt nem lehet megúszni válaszcsapás és amerikai részvétel, magyarán háború nélkül. A következmények belát- hatatlanok. Irán már atombomba nélkül is félelmetes ellenfél, nem beszélve arról, hogy az iszlám köztársaság megtámadása a terrorizmus példátlan fellángolásához vezetne világszerte. Igaza van McCain szenátornak, nincs jó megoldás. A vietnami háborút megjárt politikus szerint "a katonai opciónál csak az rosszabb, ha Iránnak atombombája van". Ez is megfontolandó mondat. A Nyugat tanácstalan. Az idő közben megy - és Iránnak dolgozik. (Megjelent: Magyar Hírlap, 2006. január 17.) Imaévet hirdetett a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Január 2 A budapesti Szent István bazilikában Szabó Géza kanonok olvasta fel a imaévet meghirdető körlevelet, amely szerint az utóbbi másfél évtizedben a magyarság ugyan megérezte a szabadság ízét, de az igazságosság kérdései megválaszolatlanok maradtak A püspöki konferencia azt kérte a hívektől, 2006-ban a magyarság lelki megújulásáért imádkozzanak. (Hirstart.bu) Hogyan legyünk megmentve...? Bolgár György Nem az a baj, bogy az egyházak beleszólnak társadalmi, politikai kérdésekbe. Már hogy volna ez baj, amikor ók nemcsak Istennel, hanem az emberekkel is szolgai, közvetítői viszonyban vannak. Nem az a baj, bogy adott esetben kormányokkal is vitába szállnak. Hiszen vannak olyan alapvető kérdések, amelyekben az egyházaknak kötelességük hallatni a hangjukat, még ba ez kénytelen-kelletlen belesodoroatja is őket a napi politizálásba, amitől egyébként saját érdekükben is jobb lenne távol maradniuk Még csak nem is az a baj, hogy egy választási év küszöbén szólal meg a legnagyobb magyar egyház, mintegy megadva a felülről jövő alaphangot, elvégre egy választásnak is lehet olyan tétje, amelyről az egyháznak is illik állást foglalnia. A baj az, hogy a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia körlevelének kiinduló állítása úgy, ahogy van, nem igaz. Hamis tényből pedig csakis hamis következtetésekre lehet jutni. A Püspöki Konferencia ugyanis azért hirdet imaévet, mert - idézem - "nemzetünk nagyon nagy bajban van, csak Isten irgalma menthet meg minket." Következik ezután a felsorolás Mohácstól a vérengzésekig és megaláztatásokig, a reménytelenségtől a csüggedésig, a gyermekellenes magatartástól a hétköznapi önzésig, anyagiasságig, a jövőtlenségig és a depresszióig, vagyis valamiféle SMS-méretűre szűkített történelmi és pszichikai állapotfelmérés, annak alátámasztására, hogy mi is volna az a nagy baj a nemzettel. Csakhogy a nemzettel egyáltalán nincs olyan nagy baj. Sőt, a nemzettel ma kisebb baj van, mint az első világháború kitörése óta bármikor. A nemzetet például nem viszi öldöklő világháborúba az uralkodó osztály, egyházi áldással. A nemzet ily módon nem kerül önpusztító, öncsonkító ördögi körbe, és nem azzal próbálja életben tartani magát, hogy irredenta, soviniszta, ráadásul fajüldöző politikát folytat (megint csak egyházi segédlettel). Nem küld továbbá (más nemzet szigorú pressziójára) többszázezer magyart állítólag a haza védelmében a Don-kanyar- ba, félmilliót pedig a gázkamrába, majd a történelmi bűnökre nem újabb diktatúrával és újabb bűnökkel válaszol (ismételten egy másik hatalom szorításában). Nem: a magyar nemzet hosszúhosszú évszázadok óta most először van abban a kivételesen reményteljes és biztonságos helyzetben, hogy független, hogy oda tartozik, ahová mindig is akart, és hogy fejlődéséhez barátaitól még komoly segítséget is kap. Ha valaki erre azt állítja, hogy a nemzet nagyon nagy bajban van, akkor nem tudja, mit beszél. Ha azonban a Magyar Katolikus Püspöki Kar állítja ugyanezt, mégpedig nem hirtelen felindulásból, egy meggondolatlanul kicsúszott félmondatban, akkor fel kell tételeznem, hogy tudja. A kérdés, hogy a nyilvánvaló tények ellenére miért teszi. Mielőtt erre megpróbálom megkeresni a választ, a félreértések elkerülése végett annyit, hogy az egyház által említett problémák természetesen léteznek, már csak azért is, mert nincs és soha nem is lesz emberi társadalom súlyos bajok nélkül. De a művelt és tájékozott püspökök nem tehetnek úgy, mintha nem tudnák, hogy a csökkenő gyerekszám nemcsak magyar probléma, hanem az egész fejlett világ jelensége, és például ugyanolyan komoly olasz probléma is, bár ha jól emlékszem, Olaszország mélyen vallásos, katolikus ország. Mint ahogy az anyagiasság sem magyar jellegzetesség, nóta bene, a Biblia is tele van olyan történetekkel, amelyekből az derül ki, hogy az emberekben bizony mindig megvolt ez a hajlam, akárhogy nevezzük is a kor szóhasználatával. Vagyis azt a látszatot kelteni, hogy Magyarország, a magyar társadalom éppen most, 2006-ban jutott olyan állapotba, hogy csak egy imaév és isten irgalma segíthet rajta, súlyos tévedés, félrevezetés, megtévesztés. Aminek csak egyetlen logikus, ésszerű magyarázata lehet. Nevezetesen az, hogy a katolikus püspöki kar nem any- nyira a nemzetet akarja megmenteni, mint inkább a kormányt szeretné megbuktatni. (...) De még ha a püspökök úgy gondolnák is, hogy számukra és a hívők számára egy jobboldali kormány előnyösebb lenne, akkor sem rajzolhatnák föl elénk az apokalipszist. (Megjelent: Népszava online, 2006. január 6.)
