Amerikai Magyar Szó, 2006. január-május (104. évfolyam, 233-254. szám)

2006-03-24 / 245. szám

16 MAGYAR SZÓ —A HÍD ELEMZŐ __________2006. MÁRCIUS 24. Belgrádi nincs felmentés Füzes Oszkár Milosevics végső távozásával talán elhárult néhány lélektani akadály a Szerbia körüli válságok enyhítése elől. Milosevics temetése politikai demonstrációvá alakult Milosevics egykori szerb államfő felravatalozása politikai demonstrációvá alakult át Belgrádban. A külváros helyett a szerb Parlament elé gyűlt a soktízezres tömeg. Mindez a radikálisoknak és Milosevics híveinek kedvez. A tömeg Oroszországot és a Hágában néhány napja elhunyt volt államfőt éltette. A tömegben lévők közül nagyon sokan jöttek olyan területekről, amelyek szerbsége érdekében Milosevics a kilencvenes években a háborút kezdeményezte. Boszniai, koszovói, horvátországi szerbek skandálták a volt államfő nevét, közülük sokan évek óta menekültként élnek Szerbiában, (inda.hu) Belgrád "erős támogatást" kapott az Európai Uniótól, hogy mihamarabb megszabaduljon Milosevics örökségétől - de nem adtak felmentést az alól, hogy adja ki Hágának a boszniai szerb hábo­rús bűnösöket. Brüsszel különben már­cius végén felfüggeszti a társulási tár­gyalásokat Szerbiával - erősítették meg az uniós külügyminiszterek, akik közül a magyar Somogyi Ferenc most a legtá- jékozottabb, hiszen a múlt héten tár­gyalt Szerbiában, Montenegróban és Koszovóban, gyakorlatilag az összes ve­zetővel. Értesülések szerint uniós kollégái el­sősorban Somogyi helyzetértékelésére alapoztak, amikor nemcsak elvárásokat, hanem támogatással ösztönző gesztuso­kat is körvonalaztak Belgrád számára. Ilyen például az anyagi és uniós szakis­mereti támogatások fokozása, a vízum- rendszer könnyítése, Szerbia beengedé­se a kelet-európai szabad kereskedelem­be - és maga az a nyomatékos jelzés, hogy Szerbia előtt nyitva áll az integrá­ció, és segítséget kap, hogy teljesíthesse a feltételeket. Belgrádban a félig-meddig reformer kormány attól tart, hogy az EU ismét gyakorlatilag kiközösíti. Mindenesetre a nacionalista visszarendeződés veszélyé­re hivatkozva Vojiszlav Kostunica szerb kormányfő kéri: hadd mutathasson már föl valami eredményt is az Európához való közeledésben, nemcsak újabb és újabb engedményeket kelljen tennie Brüsszelnek. Noha az érvelés logikája vitatható - ugyan mivel lehet, és egyál­talán, miért kellene tovább mentegetni a boszniai szerb fővádlottak rejtegetését -, a szerbiai visszarendeződés veszélye valóban fönnáll. Milosevics szocialista pártjában a há­rom eddigi alvezér között dúl az örökö­södési háború. Ennek alakulása érinthe­ti Kostunica kormányát is, amely csak úgy tud hivatalban maradni, hogy az ősellenség Milosevics-utódpárt kívülről támogatja. Előfordulhat az, hogy a há­gai vádlottak padján ülő Vojiszlav Seselj otthoni radikálisai keveredhetnek a belgrádi kormányrúdhoz; még belegon­dolni is ijesztő. Koszovó a jelek szerint biztosan ha­lad előre a korlátozott függetlenség felé, a ma kezdődő, immár második bécsi tárgyalási fordulón, cserébe a koszovói szerb kisebbség példátlanul széles körű területi autonómiát kaphat. Valamivel könnyebben nyugszik bele Szerbia, ha a montenegrói népszavazás kimondja a hegyi köztársaság elszakadását. Ezt most már a montenegrói muzulmánok is támogatják, meg a viszonylag nagy létszámú albán kisebbség is (amelynek fölajánlották, hogy az albán nyelv is hi­vatalos lesz a független Montenegró­ban). A boszniai szerb elnök ma tárgyal a szerbiai szerb elnökkel és kormányfővel - alighanem a két háborús fővádlott ügyéről is. Belgrád beletörődni látszik, hogy el kell érnie Radovan Karadzsics és Ratko Mladics kiadatását, különben minden egyes alkuban alulmarad. Milosevics halála után a boszniai fővád­lottak kiadatása már nem okoz politikai földcsuszamlást - remélik Belgrádban és környékén. (Népszabadság, 2006. már­cius 21.) Bebetonozás Kis Tibor Orbán Viktor most nem négy évre, hanem valójában két évtizedre kér mandátumot a választóktól. Logikusan ez következik Mikola István szavaiból, aki a Fidesz-kong- resszus pulpitusáról lényegében azt üzente pártja szavazóinak: ha most nemcsak sokan, hanem végre elegen is lesztek az urnáknál, négy év múlva ötmillió embert hozhattok majd magatokkal a szavazófülkékbe. A határon túliak szavazati jogának megadásával pedig - zárta gondolatkísérletét Orbán pillanatnyi jobb keze - ;minden eldőlne a következő húsz évre". Orbán még húsz évig az ország élén? És persze vele együtt Mikola a nemzet orvosaként? Biztosan vannak olyanok, akiknek a szívét egy ilyen távlat jóleső melegséggel tölti el. De nyilván nem mindenkiét. Erre az apró gondra döb­benhetett rá a fideszes vezérkar is, ami­kor lóhalálában közölték: a párt válasz­tási ígéretei között nem szerepel a ket­tős állampolgárság. (Figyelem: Mikola ötletét nem azért dezavuálta Rogán An­tal, mert agyamentnek találja, hanem mert megvalósításához kétharmados többség kellene. Az meg nincs, és nem is lesz egyhamar.) így aztán Mikola hosszú távú bebetonozási elképzelése nem is utalható a magánmitológiák kö­rébe. Ez egyébként már csak azért sem lehetséges, mert az elképzelés nem va­donatúj. Alig pár hete például maga Orbán Viktor is kettős állampolgársá­got ígért Balatonfüreden, majd pedig a A hirdetés befektetés. Fektessen be a Magyar Szóba! Hívja az 1-877- A MAGYAR telefonszámot vagy küldjön emailt a hirdetési) ahid.com címre! ! VOKSVADÁSZAT, SZAVAZÓGÉP, 23 MILLIÓ ROMÁN Az MSZR az SZDSZ és az MDF is élesen bírálta Mikola István vasárnapi kijelentését, amikor a Fidesz kormányfőhelyettes-jelöltje azt mondta: ha szavazhatna az ötmillió határon túli magyar, a Fidesz húsz évig is kormányozhatna. Rogán Antal a Fidesz kampányfőnöke azzal válaszolt: a Fidesz nem akar választójogot adni a határon túliaknak. Orbán Viktor szerint a kérdés nincs napirenden, mert a pártok között nincs egyetértés, (inda.hu, MTI) készülő vihar előszelét megneszelve, a jeles esemény dátumát a belátható időn túlra nyomta. Mikolával is csak az a baj most, hogy előreszaladt a nyilvánosság előtti álmodozásban, a ránk váró fideszes paradicsom bemutatásában és időkereteinek a felskiccelésében. Éppen konkrétsága miatt érzi annyi­ra kínosnak a Fidesz az elszólást. Az eset ráadásul újra felidézi, milyen trivi­ális hatalmi megfontolásokból csatlako­zott Orbán annak idején egy politikai kalandor népszavazási kezdeményezé­séhez. Mikola szónoklata egyébként messze nem az első alkalom ebhen a kampány­ban, amikor nyilvánvalóvá lesz a közvé­lemény előtt, miféle gőzök kavaroghat­nak bizonyos csúcsszintű fideszes fejek­ben. A kongresszusi közlés azonban nem pusztán egy baki a sok közül - Mikola végtére is a Fidesz-kampány második számú frontembere. Inkrimi­nált szavainak a tévé jóvoltából ezúttal a fél ország volt a fültanúja. Üzenete pe­dig teljesen világos lehetett mindenki számára: tessék csak most ránk szavaz­ni, és akkor a világ magyarságával váll­vetve (már ha tényleg egységesen jobb­ra szavaznak) bebetonozhatnak ben­nünket. Ezt a gondolatot senki sem cá­folta eddig a Fidesz részéről, annál in­kább mosakodnak: szónoki fordulat volt csupán. Vagyis, ha a Fideszen múlna, Orbán­nak és a nemzet orvosának a képét évti­zedekig vihetnénk majd a nemzeti szo­lidaritás ünnepein tartott grandiózus felvonulásokon. (Népszabadság, 2006. március 20.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom