Amerikai Magyar Szó, 2006. január-május (104. évfolyam, 233-254. szám)
2006-03-10 / 243. szám
2006. MÁRCIUS 10. Március 15. - ünnepi szám MAGYAR SZÓ—A HÍD 3 Ünnepi köszöntő “Polgártársaim, Magyarok! Március 15-e a magyar nemzet szabadságünnepe. A Múzeum, ahol ünnepiünk, a magyar reformkor egyik legnagyszerűbb alkotása. 1848. március 15-én a reformkor itt, ezen a helyen ért össze a szabadsággal. 1894. március végén -110 éve - itt ravatalozták fel Kossuth Lajost. Ide hozták haza, és innen vitték a Kerepesi temetőbe. Kossuth 1849-ben menekült el, de valójában soha nem hagyott itt minket. Most mi vagyunk itt. Itt, ebben a térben találkozik velünk az idő és a történelem. Ezt a napot mi magyarok tettük ünneppé. Nem örököltük, nem kaptuk, hanem teremtettük. Teljesen és tökéletesen a miénk. Akkor is a miénk volt, amikor el akarták tőlünk venni. Nem adtuk. Sem pecsovics kormányoknak, sem az oroszok bábjainak. Nem adtuk, mert a mi ünnepünk az a mi szabadságunk. Amíg lesz magyar, addig lesz március 15-e. .Amíg lesz március 15-e, addig lesz magyar szabadság. 1848-ban Petőfi erre a napra verset írt. Eredetileg úgy kezdte: "Rajta magyar; hí a haza". Azt mondták neki: ez nincs így jól. A magyar csak úgy tud elindulni, ha talpra áll. Áthúzta a "rajta" szót és odaírta: "Talpra". "Talpra magyar". S a nemzet talpra állt. Március 15-e nemcsak ünnep. Március 15-e olyan nap, amit szeretünk. Szeretjük március 15-ét, mert egyet jelent nekünk a szabadsággal. Amikor 1849-ben Szemere Bertalan megalakította kormányát, azt mondta: "kormányom iránya demokráciái, respublicai és forradalmi". Szeretjük, mert számunkra vonzó normákat teremtett. 1848/49 jogokat, méltóságot és szabadságot adott. Az országnak függetlenséget, a népnek felelős kormányt, közteherviselést és sajtószabadságot. A parasztoknak jobbágyfelszabadítást, - igaz későn - a nemzetiségeknek törvényt, a zsidóknak állampolgári jog- egyenlőséget. Mérce és minta született. Ez volt a liberális áttörés. Szeretjük, mert nemzeti színt teremtett. A pirosat, a fehéret, a zöldet. Azt, ami számunkra azóta is a magyarságot jelképezi. Akkor még tudták, hogy a színek mit jelentenek: a piros az erő, a fehér a hűség, a zöld a remény. Erő-hűségremény: ezt választotta a magyarság saját eszményének. Szeretjük március 15-ét, mert szabadsághősöket adott nekünk. Van, akinek tudjuk a nevét közülük, van, akinek nem. Kossuth úgy hívta a honvédeket: névtelen félistenek. Szeretem azt, hogy ez a magyar szabadságtörténet számomra családtörténet ________________________________________«I# PETŐFI SÁNDOR: A MAGYAR NÉP Szabad a magyar nép, szabad valahára, Kinek láncot vertek kezére, lábára, S görbedt derekával a rabigát vonta, Mintha csak állat és nem ember lett volna. Szabad a magyar nép, fejét föltarthatja, Kénye-kedve szerint kezeit mozgatja, S mely előbb mint bilincs őtet szorította, A vasat mint kardot ő szorítja mostan. Szabad a magvar nép... lejárt napod, német! Nem táncoltatod te többé ezt a népet, S pióca módjára nem szívod a vérét, Megfizette isten gonoszságod bérét. E földön legyen úr a tót vagy a német? E földön, hol annyi vitéz magyar vérzett! Magyar vér szerezte ezt a dicső hazát, És magyar vér ezer évig ótalmazá! Nincs itt urasága csak az egv magyarnak, S kik a mi fejünkre állani akarnak. Azoknak mi állunk feje tetejére, S vágjuk sarkantyúnkat szíve közepébe! Vigyázz, magyar, vigyázz, éjjel is ébren légy, Ki tudja, mikor üt rajtad az ellenség? Ha eljön, úgy jőjön, hogy készen találjon, Még a félhalott se maradjon az ágyon! Haza és szabadság, ez a két szó, melyet Először tanuljon dajkától a gyermek, És ha a csatában a halál eléri, Utószor e két szót mondja ki a férfi! is. Büszke vagyok arra, hogy a névtelen félistenek utódai a polgártársaim. Jó magyarnak lenni, szabad magyarnak lenni még jobb. Polgártársaim! Magyarok! A büszkeség a kulcsszó. Nem a kudarc, hanem a siker tesz büszkévé. Március 15-e siker, a magyar szabadság sikere. A bátorság is kulcsszó. Ahhoz, hogy büszkék lehessünk, bátornak kell lennünk. Deák azt mondta: "Kockáztathatunk mindent a hazáért, de a hazát kockáztatnunk nem szabad!" Igaza volt, igaza van, ők mertek kockáztatni. Mertek bátrak lenni. A magyar haza a szabad haza. A történelem pedig a bátraké. De Petőfi óta tudjuk, - s ezt Deák is tudta -, hogy haza csak ott van, ahol jog is van. Igen: a magyar szabadság nem a területről, a földről szól. A magyar szabadság az emberekről szól. Kölcsey Himnuszában nem az országra kéri Isten áldását. Azt mondja: "Isten, áldd meg a magyart!" Az ember az első: csak szabad ember tud szabad hazát teremteni. A magyar szabadság az emberek szabadsága; a magyar haza az emberek szabadság- közössége. A szabadság teremt az országból hazát. A szabad magyar nem csak cél, hanem lehetőség is. Lehetőség arra, hogy jobb emberek legyünk. "Hosszú rabszolgaság nem szül hősöket" - mondta Kossuth. A szabadság ad belülről táplálkozó erkölcsi erőt, tartást, méltóságot. Polgártársaim! Magyarok! Sokan azt mondják: magyarnak lenni kudarctörténet. Én azt mondom: siker- történet. Sikertörténet, bár rengeteg áldozattal. Sikerült államot alapítani, sikerült az államunkat megtartani. Bejött a tatár, kiment a tatár. Bejött a török, de ki is ment, és ugyanígy a német és az orosz is. Mindegyik saját dicsőségét zengte, de ez a dicsőség hamis volt és elenyészett. Mi maradtunk, mi itt vagyunk. Sokat áldoztunk létünkért. Magyarország története a névtelen félistenek története. Létünk nem érdem, hanem tény. Az érdem az, hogy képessé váltunk a szabadságra; az érdem az, hogy volt március 15-énk; az érdem az, hogy hazát teremtettünk az országból; és érdem az, hogy szabadságunk képes volt nemzetünket megszülni. Az érdem az, hogy tudjuk: nem sza- ba^ epgedni a 48-ból. Éuróga a görög mitológia nőalakja. Hungária is nőalak: Magyarországot szimbolizálja. Európa és Magyarország két testvér, közös kultúra leszármazottai. Egyikük egy egész kontinensnek, másikuk egy országnak adott nevet. Ebből a közös kultúrából származik a mi szabadságunk, a mi nemzetünk, az ünnepünk, a szeretetünk, a büszkeségünk, a bátorságunk. Most Hungária visszatalál testvéreihez, a testvérek visszatalálnak Hungáriához. De egy családban is mindenkinek megvan a saját arca, a saját története, a saját személyisége, a saját lényege. Ezért soha nem szabad elfelednünk azt, amit mindannyian tudunk, s amit március 15-ének köszönhetünk: Éljen a magyar szabadság! Éljen a haza!” (Magyar Bálint oktatási miniszter beszéde a Múzeum előtt 2005. március 15-én.) Dömjén Ferenc Hon, szerelem "Állok hazám fölött Magas Kárpát csúcson; Alattam vész dühöng Az ezredes szírt fokon. A csernek ágai Tövére hajlanak Mig rajta vész, vihar Dühöngve szállanak. 1 Mig rajta vész, s vihar Dühöngve szállanak: Keblemben az keserv Hullámi zajlanak. Fölötted drága hon ■ Kegyetlen végzeted « Ilyen csatát űzött De nem temethetett. & Egy hont némita el ” Zúgása szörnyű volt, És vérszin árjain A nemzet fuldokolt. Némulj-el óh vihar Zúgásod lenge szél E szú csatáival Hatalma föl nem ér. A vész ha elzúgot A föld felett Kibékülőre vár Nyűgöt, Kelet. A föld virányain Öröm mosolyog; Az illat ima föl Az égre bolyg. Én is virág vagyok a Honom terén 4 Forró imát miért ,V4 : 4, j A hosszú kín hiszem, S halál jele «mts&F'1 Tűnik; kifejlik a jgfl Lét reggele. ?|gir Oh hála neked ég És föld ura! Kihallgatásra lelt A bú szava. Fogadd-el eskümet Mely hű s örök, Hogy míg szivemben egy Csepp vér pörög; Az édes nemzetért S honért dagad; Ha lenne pártütő Kiontom azt." (1844)
