Amerikai Magyar Szó, 2005. október-december (103. évfolyam, 223-232. szám)
2005-10-14 / 224. szám
16 MAGYAR SZÓ - A HÍD Elemző 2005. OKTÓBER 14. Vörös és fekete Bártfai Gergely Az új német kormánynak 73 százalékos parlamenti többséggel a háta mögött valóban páratlan alkalma nyílik a strukturális reformokra, amelyeket tovább halogatni amúgy sem szabad Németországban. "Komolyan gondolják, hogy a pártom belemegy a koalíciós tárgyalásokba, ha Merkel asszony akar a kancellár lenni?" - kérdezte gúnyos mosollyal Gerhard Schröder a választások éjszakáján az el- híresült tévévitában. Három hét telt el azóta, és az idő megadta a választ a kancellár kérdésére. Igen, legalábbis Angela Merkel komolyan gondolta. A szociáldemokraták belátták, hogy ha kevéssel is, de elvesztették a választásokat, és hiába minden csűrés-csavarás (például külön-külön számolni a CDU és a CSU mandátumait, noha közös a frakciójuk a Bundestagban), az új kormányfőt a konzervatívok állíthatják. Nem lehetett könnyű alku, annyi bizonyos. Elképzelem, ahogy egy asztalnál ülnek: Schröder, a három évvel ezelőtti vereségén még mindig kínlódó Stoiber és Merkel, aki egy percig sem lehet biztos abban, hogy nem áldozzák-e föl saját pártbéli "barátai", akik közül egyiknek- másiknak ugyancsak fáj a foga a kancellárságra. Ott ülnek, miután hónapok óta egyfolytában bizonygatták - szónoklatokban, plakátokon, interjúkban - a másik alkalmatlanságát. A német választók feladták a leckét politikusaiknak. A választások utáni patthelyzetben - nem jutott kormány- többséghez (a német terminológia szerint "kancellártöbbséghez") sem az eddigi koalíció, sem a jobboldal - a sajtó az idegek háborújáról cikkezett; a központi problémát pedig, hogy tudniillik ki alakítsa meg a jövendő kormányt, egyszerűen "K-kérdésként" emlegette (K, mint kancellár). Három hét nagy idő, a választások éjszakájának diadalittas győztesei kijózanodtak, és lassanként visszavedlettek reálpolitikusokká. Blöfföltek persze a hatalmi pókerjátszmában - a szociáldemokraták az újabb választások, a keresztény- demokraták a kisebbségi kormányzás ötletét dobták be -, de a végén tudták és tették a dolgukat. Megegyeztek. Schröder a hírek szerint nem vállal szerepet az új kormányban - nem is való neki a másodhegedűs szerepe. Hétéves kormányzásának mérlege jóindulattal is ellentmondásos. A gazdasági gondokkal, főképpen a munkanélküliséggel nem tudott mit kezdeni. Eleinte - elődje, Helmut Kohl régi receptje szerint - megpróbálta kivárni, hátha megoldódnak maguktól. Egy egész kormányzati ciklust vesztegetett el így. Amikor újraválasztása után mégis rászánta magát a változtatásokra, reformcsomagja, az Agenda 2010 sokkolta a bőséges szociális juttatásokhoz szokott németeket. Programját éppen csak elkezdeni tudta, Papír és pénz Kis Tibor Igazuk van azoknak a határon túli - főleg romániai és szlovákiai - magyar politikusoknak, akik most azt bizonygatják, hogy a nemzeti vízum nem váltja ki a kettős állampolgárságot. Kár persze, hogy nem teszik hozzá: nem is akarja; a mostani fanyalgák valójában az almát és a körtét hasonlítgatják össze nagy buzgalommal. Ugyanígy arról is lehet elmélkedni a tervezett intézkedés kapcsán, hogy az anyaország kormányzata pénz helyett osztogatja majd e vízumot a kisebbségeknek, de valahol ez is mellébeszélésnek hat a tényekkel egybevetve. És igazságtalannak is. Ugyanis a nemzeti vízum bevezetése minden objektív ismérv szerint jó irányba tett lépésnek látszik - és ha az érintett kormányok, valamint nemzetközi intézmények nem akarnak keresztbe tenni, akkor konkrét segítséget jelent majd a szomszédos országokban élő magyarok számára. Ráadásul éppen ott, ahol erre a legnagyobb szükség van. Kézenfekvő ugyanis, hogy ebből a kormányzati elképzelésből Kárpátalja és a Vajdaság magyarjai profitálhatnak majd a legtöbbet, mivel a magyar EU- tagsággal és Schengennel hosszabb távon leginkább az ő kapcsolattartásuk válhat problematikussá az anyaországgal. E gondok nyilván enyhülhetnek majd e papírral - és ha más haszna nem is lenne ennek, akkor sem lehetne ellene senkinek egy szava sem. Szerkesztette: Czika Tihamér Tulajdonképpen az a furcsa, hogy a szóban forgó két magyar közösség sajátos helyzete csak most kezd tudatosulni az anyaországban; a többi szomszédos magyar közösségben pedig - a nemzeti vízum leszólásából ítélve - e folyamat még ennél is hátrább tart. Pedig a határon túli magyarság körében határozottan felgyorsulni látszik a széttartó irányú fejlődés. Egyes szomAngela Merkel lesz Németország új kancellárja Október 10. A konzervatív uniópártok (CDU/CSU) és a szociáldemokraták (SPD) hétfőn megállapodtak abban, hogy .Angela Merkel (CDU) lesz Németország új kancellárja. A kancellárt a szövetségi gyűlés (Bundestag) választja meg az államfő javaslatára. A hivatalos nagykoalíciós tárgyalások a jövő hét hétfőjén kezdődnének, s november 12-én érnének véget. A német konzervatív pártok (CDU, CSU) és a szociáldemokraták (SPD) vezetői egyetértésre jutottak abban is, hogy a szociáldemokraták (SPD) nyolc tárcát kapnak az új német kormányban. A választási kampányban elhangzottakból, a választási programból az derül ki, hogy Merkel keményebben folytatná a Schröder-kormány által megkezdett, megszorító intézkedéseket tartalmazó reformfolyamatot, amelynek egyes elemeit a kormány és az ellenzék együtt dolgozta Id. Egy esetleges nagykoalícióban azonban a konzervatívok mindenképpen kompromisszumokra kényszerülnének a szociáldemokratákkal. arra már nem kapott felhatalmazást, hogy végig is vigye. A történelmi kísérletként beharangozott vörös-zöld koalícióról bizonyára feljegyzik majd, hogy ez volt az első német kormányzat a második világháború óta, amely harci bevetésre küldte katonáit (...) A megállapodást bejelentő Angela Merkel inkább fáradtnak tűnt, mint boldognak. Hiába kérdezgették az érzéseiről, Németország leendő kancellárja csak annyit bökött ki, hogy jól van, de sok munka vár még rá. A szigorú protestáns hozzáállás biztosan nem fog megártani - tennivaló lesz bőven. Merkel a "lehetőségek koalíciójáról" beszélt; az új kormánynak 73 százalékos parlamenti többséggel a háta mögött valóban páratlan alkalma nyílik a strukturális reformokra, amelyeket tovább halogatni amúgy sem szabad Németországban. Igaz, a nagykoalíciónak ára is lesz. Kötelező sikeresnek lenni: a színfalak mögött egyezkedni, újabb és újabb kompromisszumokat kötni, a vitákat elkerülve dolgozni. Merkel nem volt jó kancellárjelölt, de lehet jó kancellár (az ellentéte szédaink velünk azonos fejlődési pályára álltak; az ott élő magyarok jogi, gazdasági helyzete, életfeltételei közelítenek a mienkéihez, egyes esetekben - például Szlovéniában vagy Ausztriában - még jobbak is azoknál. A határon túli magyarság zömének mai egzisztenciális, megmaradási gondjai lassan már össze sem hasonlíthatók az európai integrációból kimaradó térségekben élő magyarokéival. Logikus volna, ha az anyaországi figyelem mindinkább órájuk összpontosulna; a támogatásokból pedig egyre nagyobb hányad jutna nekik. Napjainkban azonban még messze nem ez a helyzet. A kialakult támogatási gyakorlat a legnagyobb érdekérvényesítő képességű pártoknak, csoportoknak kedvez - ez igazságtalan. Arról már nem is beszélve, hogy a jelenlegi pénzelosztási szisztéma alapvetően pártszempontú - vagyis nem utolsósorban pártokat és klientúrákat finanszíroz a magyar költségvetés a szomszédos országokban. így megy ez a rendszerválSchrödemek, aki kampányok idején hozta a legjobb formáját). Megnyert egy csatát, de csak egy pillanatra lélegezhet fel. Mintha egyenesen neki szólna Örkény intelme: "Túl vagy a nehezén, (fordíts) Most jön a neheze." (Megjelent: Magyar Hírlap, 2005. október 10.) tás óta, és éppen ideje volna a gyakorlaton változtatni. E tekintetben a nemzeti vízum bevezetése legfeljebb csak halvány reménysugár lehet. Már csak azért is, mert hiszen ugyanazok, akik az említett intézkedés jelentőségét lebecsülik, egyidejűleg további igénybejelentéssel élnek az anyaország irányában. Most például legújabban keveslik a jövő évi pénzügyi támogatásokat, és nagyobb empátiát kérnek a költségvetés jóváhagyásakor. Csakhogy ez pontosan az az eset, amikor ugyanezt az anyaország is elvárhatja tőlük, mivelhogy a jövő év büdzséje egészében meglehetősen karcsúnak ígérkezik. És nyilván értetlenséget váltana ki az anyaországban, ha e körülményt bizonyos határon túli politikusok nem vennék számításba. Különösen úgy, hogy az érintett államokban a magyar pártok kormánytényezők - vagyis van némi beleszólásuk az ottani költségvetés kialakításába. (Megjelent: Népszabadság, 2005. október 7.) A MÁÉRT ÖSSZEHÍVÁSÁT KÉRIK a határon túliak Október 8. A Határon Túli Magyar Szervezetek Fórumának harmadik, marosvásárhelyi ülésén hét pontos zárónyilatkozatot és két határozatot fogadtak el a résztvevők. A Magyar Állandó Értekezlet (MÁÉRT) mielőbbi összehívását sürgetik a határon túli magyar szervezetek a Marosvásárhelyen elfogadott zárónyilatkozatukban, amelyben partneri viszonyra épülő nemzetpolitikát is szorgalmaznak. A tanácskozás résztvevői továbbra is szorgalmazzák a határon túli magyarok magyar állampolgárságának megadását. Kedvezően értékelik a magyar kormány szándékát, hogy a nemzeti vízum intézményét Magyarország a schen- geni egyezményhez való csatlakozás után is fenn kívánja tartani. Burkolt bírálat olvasható ki a magyar kormány címére a nyilatkozatnak abban a részében, amely szerint a határon túli programok finanszírozásával kapcsolatosan az aláírók kérik: a mag}’ar kormány tegyen eleget a törvényben előírt, valamint a kétoldalú szerződésekben vállalt kötelezettségeinek. | Merkel: jobban teljesít majd? | ....&... _______^ HTMSZF: közös igények j
