Amerikai Magyar Szó, 2005. április-június (103. évfolyam, 196-208. szám)
2005-06-24 / 208. szám
2005. JÚNIUS 24. Közélet MAGYAR SZÓ —A HÍD 21 Háborús történetek Bittó Boldog Klára A második világháború már 60 éve befejeződött, de azért még mindig nagyon sűrűn vissza-visszatérnek a történetek, legtöbbször szomorúak, de adódtak vidám és frappáns események is, amiket most a férjemmel mesélgettünk egymásnak. A háború alatt és a háború után az élelem megszerzése volt a legnehezebb. Mire vége lett a világégésnek már a nagyon szerencsések is a végére jártak a bab és a borsó állományuknak és azon kellett gondolkozni, hogy hogyan lehet liszthez, zsírhoz, cukorhoz jutni, hogy az életet tovább tudjuk vinni. A családban én voltam a legidősebb gyerek aki anyánk halála után igyekeztem átvenni a családról való gondoskodást. Anyánk a bombatámadás áldozata lett, otthagyott bennünket a négy gyereket és apánkat a szörnyű háború kellős közepén. A cserélés volt a kulcs az élelemhez jutáshoz. Ruhát cseréltünk élelmiszerért. Egy nap én is elhatároztam, hogy cserélni megyek a szomszédasszonyokkal a közeli faluba. Összeszedtem a mostanság rongynak számító ruhákat és kabátokat és kora hajnalban útra keltünk a kb. 15 km-re fekvő helyiségbe, ahol reméltük, hogy jó cserét csinálunk. Még az odamenetel valahogy ment a hűvös tavaszi reggelen, szerencsével is jártunk, én egy kis kanna olajjal, 2 kg. liszttel és 2 kg. sóval igyekeztem hazafelé Már délután volt, meleg is lett és én félúton úgy éreztem, hogy nem tudok tovább menni. A többiek is kornyadoz- tak, de nem álltak meg és mentek tovább. Én megálltam illetve leültem az országúira és vártam, hogy valami járgány felvesz és hazajutok. A járgányokkal abban időben komoly bajok voltak: mind orosz volt. Orosz teherautók, oroszt autók, sőt még orosz tankok is poroszkáltak az országutakon. Egy teherautót intettem le, tele orosz katonával és kézzel lábbal igyekeztem elmondani, hogy melyik városba szeretnék eljutni. Felcibáltak kannástól s liszteszsákommal együtt és énekelve gördültünk tovább. Én ugyan nem énekeltem, de nagyon hamar rájöttem arra, * w # hogy milyen hülyeséget csináltam, hogy beneveztem egy csapat idegen katonához és ahogy megláttam a városba vezető Tisza-hidat el kezdtem kiabálni "állja tok meg haza érkeztem" Egy ukrán gyerek a katonák közül, aki beszélt magyarul kurtán furcsán közölte velem, hogy nem kell kiabálnom letesznek ott, ahol kívánom, de ne tetézzem az úgyis nagyon rossz hírüket a kiabálásommal. Letettek a kívánt helyen, sőt még egy kenyeret is adtak. Vidám integetéssel búcsúztunk egymástól lerakva a békés egymás mellett élés alapjait az elkövetkezendő 45 évre az "ideiglenesen" hazánkban tartózkodó orosz katonákkal. A másik történet is a hassal kapcsolatos. Nem a mi hasunkkal, hanem az orosz katonák hasával. Férjem a háborút Makón vészelte át a szüleivel és testvéreivel együtt. A helyzet úgy-ahogy rendeződött a nagy mezővárosban, de azért az orosz hadsereg szép számmal képviseltette magát, magánjogot, magántulajdont nem nagyon véve figyelembe. Egy éjjel úgy éjfél körül hangos döröm- bölésre ébredt az egész család. Nem volt szokatlan, hogy a győztes csapat katonái éjnek évadján is háborgatták a város lakóit, így ajtót nyitottak és a mama, aki jól beszélt szlovákul megkérdezte, hogy minek köszönheti az éjjeli látogatást. Csak szívességet akarunk kérni, mondta az egyik nacsalniknak kinéző harcos. "Hoztunk néhány hízott libát, megsütnék-e?" - kérdezte a késői látogató. "Nagyon szívesen, de nincs tüzelőnk" - válaszolt a mama. Ah ez nem akadály, szólt az éhes jövevény és társaival együtt távozott a libákat hátrahagyva. Nem telt bele egy óra sem a katonák visszatértek az apróra felvágott fával, jó sokkal, akár egy ökröt is meg lehetett volna sütni ekkora mennyiséggel. Hajnal felé készen lett a királyi lakoma és a megszálló hadsereg tagjai vígan lakomáztak a családdal együtt. Mindenki elégedett volt. Csak a család megelégedettsége nem tartott sokáig. Mire megvirradt a katonák elmentek és a gyerekek szunyókáltak még eg)' kicsit az iskolába menetelig. A férjem lépett ki először a házból és nagy megdöbbenéssel látta, hogy a fakerítés eltűnt a ház körül. Hogy hova lett nem volt nehéz kitalálni. De valamit valamiért. Abban az időben nagyon kevesen voltak libasültre invitálva. Dr. Shlomo Sade, Ph.D,o.M.D alternatív gyógyító Teljesítőm természetes gyógymódok Keleti orvoslás Homeopátia Aromaterápia v Gyógyító érintés Reflexológia | Hipnoterápia Akupunktúra Bioenergetika Akupresszúra % íriszdiagnosztika Gyógymasszázs ?18*261'3205 vagy 917-578*6707 magyarul beszélünk! Rendelők: 1810 Ave. N #1B, Brooklyn és Highland Park New Jersey Kedves Olvasó! Tisztelettel meghívjuk: látogasson el a BETHLEN GÁBOR ALAPÍTVÁNY most induló honlapjára: WWW.BETHLENALAPITVANY.COM Ismerkedjen meg nemzetünket negyedszázada szolgáló alapítványunkkal, segítse most épülő Baráti Társaság munkáját, a cselekvő magyar szolidaritás kibontakozását, amelyet KÖRKÉP című havi tájékoztatónkkal is segíteni szeretnénk. A honlap feltöltése folyamatos. Mottó: "Nem kell beszélni róla sohasem. De mindig, mindig gondoljunk reá!" Budapest, 2005. június 4. Barátsággal: Bakos István a Bethlen Gábor Alapítvány kuratóriuma elnöke Magyar Szó - A Híd megrendelőlap □ egy évre □ fél évre □ negyedévre □ money orderen □ csekken Magyar Szó - A Híd számára • Előfizetés* NY City USA Külföld Egy évre $40 $40 $45 Fél évre $20 $20 $26 Negyedévre $13 $13 $20 *az árak amerikai dollárban értendők Cím: Ki&ityAr Szó - A Híd 4809 Ave N, Suite 169, Brooklyn, NY 11234 - 3711 Név:............................................................................................................................................ Cím:........................................................................................Tel............................................. Kérjük jelezze, ba a csekk részét vagy egészét adományként küldi újságunknak!
