Amerikai Magyar Szó, 2005. április-június (103. évfolyam, 196-208. szám)

2005-04-29 / 200. szám

Közélet 2005. ÁPRILIS 29. Lost Land Chicagóban Harmath István Pár héttel ezelőtt kissé váratlanul ért a hír, magyar témájú darab bemutatására készül Chicago egyik legjelentősebb színháza a Steppenwolf Theatre, amely­ben a főszerepet a neves színész John Malkovich játssza. A történelmi drámát a brit szerző, Stephen Jeffreys kifejezetten Malkovich számára írta, bár kezdetben a darab másik, talán sikerültebb szerepét szánta barátjának. A dráma, Lost Land - egyaránt fordítható magyarra Elvesztett föld vagy Elveszített ország címen, s mindkét cím megfelelően ábrázolja az el­ső világháború előtt, majd után Magyar- országon játszódó darab témakörét. A robbanás előtt álló Osztrák-Magyar mo­narchia szocialista gondolkodású főne­mese gróf Károlyi Mihály alakjára min­tázott Kristóf nevű földbirtokos előbb a földjét, majd az országot veszíti el, s vé­gül száműzetésbe vonul szerelmével. Április 14-én, szokás szerint pár nap­pal a hivatalos bemutató után került sor a Lost Lands sajtópremierjére. Addig azonban a százezres példányban megjele­nő két napilap kritikusai már láthatták az előadást, bizonyítván Amerikában min­denki egyenlő, de vannak akik egyenlőb­bek másoknál is.. Az előadásra kiadott műsorfüzetben rövid történelmi magya­rázat olvasható Magyarországról. A Nagy-Magyarországot ábrázoló térkép, benne a Trianon utáni ország sziluettje, s mellette a Before és After szöveg. A kép vizuálisan mindent megmagyaráz a Kö­zép-Kelet Európa történelmében kevés­bé jártas chicagói színházlátogatóknak. A Backstage című színházi magazinból pe­dig kiderül, hogy Stephen Jeffreys szer­ző, Károlyi Mihály Memoirs of Michael Károlyi - Faith Without Illusion címen 1956-ban megjelent visszaemlékezései­ből merítette darabja hátterét, amelyet Catherine Károlyi (Andrássy Katalin grófnő) fordított angolra. A piros és feke­te borítólapú kötet hosszú évek óta poro­sodott könyvespolcomon, most kíváncsi­ságból rögtön elővettem, belelapoztam sőt elhatároztam hamarosan elolvasom. Továbbá eldöntöttem, hogy felbontom és megiszom azt az 1964-es évjáratú To­kaji aszú Esszenciát, amely ki tudja hány éve vár elfogyasztásra a bortárolóban. Ebből rögtön kitűnhet, hogy a történel­mi dráma színhelye Tokaj vidéke, ahol a mérnök Kristóf három vasúti híd terve­zésén dolgozott. Amint mondta a vidék borát így gyorsabban lehetne külföldre szállítani, talán éppen Oroszországba. Ilona, a ház úrnője - Martha Lavey (a társulat művészeti igazga­tója) - és Kristóf testvére, a tokaji borok abszolút szakértője nem tartja igazán jó ötletnek az orosz exportot, mert mint mondta az oroszok nem érté­kelik a nemes boro­kat, hiszen megisz- szák a terpentint is. Az ilyen humoros és jószerivel elcsépelt köz­helyekből bőségesen kap­tunk példákat az első felvo­násban többnyire Kristóf és Ilona szájából. Legismertebb közülük a híres, lassan már banális klisé, a magyar máso­dikként lép be a forgóajtón, s elsőként lép ki belőle. Ä harsányan nevető amerikaiak között, magam csak mosolyogni tudtam. Bár igaz lenne! A darab meséje dióhéjban: Magyaror­szág északi részén, a tokaji bortermelő vi­déken egy eldugott kastélyba rejtélyes vendég érkezik, azzal a céllal, hogy rábe­szélje a világ zajától távol élő egykori po­litikust a hatalomba való visszatérésre. A történet az első világháború végén játszó­dik, amikor az ország az összeomlás szé­lén állt. A szereplők: a már említett Kris­tóf és Ilona mellett, Anna - Katrina Lenk - a fiatal szlovák cselédlány, Tamás - lan Barford -a magyar parasztlegény, és Miklós - Yasen Peyankov a titokza­tos, délceg huszár-alezredes. Kristóf ter­ve az ósdi feudális társadalom reformá­lást tűzi ki célul, ami egyben megváltoz­tatná az ország nemzetiségi képét. Ha magyar legény, szlovák lányt vesz felesé­gül, jutalmul földet kap. „Két kolosszális idea galvanizálhatja a régiót: Adja a pa­rasztnak földet és árulj bort az egész vi­lágnak” A forradalmi ideákat nem osztja Ilona, a d nagyszerűen érzi magát fivére birtokán. A titokzatos huszártiszt közli Kristóffal a háborút elveszítettük, majd rábeszél i menjen fel Budapestre álljon a Károlyi-kormány élére és próbálja meg­menteni az országot. A földbirtokos 1918. októberében Budapestre megy, ahonna: 110 hónap múlva tér vissza a kas­télyba. \míg Kristóf az ország megmen­tésén dolgozott, Miklós ügyelt a birtoká­ra. A darabban felmerülő társadalmi problér iák mellett eltörpült az a furcsa, profán szinte perverz szerelmi ka­land, amely előbb Kristóf és Anna, majd Miklós és Ilona, valamint Anna és Miklós között ala­kult. Voila! A tör­téntekről többet nem mondok,. Akit érdekel men­jen nézze meg a darabot. Olvasóim sok­szor szememre vetik, hogy nem eléggé ke­mény kritikus szemmel bírálom a darabokat. Igazuk van, színházba szórakozni járok, ezért beszámolóim inkább laudációk, mintsem vitriolba mártott tollal irt kriti­kák. E7 esetben viszont úgy érzem né­hány f ira jelenség említést érdemel. Már a darab elején feltűnt, hogy a szereplők következetesen seigneumak szólították Kristófot. Nem értettem, vajon honnan szedte a szerző ezt a szót, ami tudomá­som szerint Magyarországon sohasem volt használatos. Véletlenül a Károlyi memo ír 22. oldalán találtam erre magya­rázató!. Károlyi írja: „My father was what one could call the typical Grand seigneur”. A darabban parasztszerepet alakító színész, lan Barford valami meg­magyarázhatatlan oknál fogva erősen idegen akcentussal beszélt, amelynek hi­bája, hogy távolról sem magyar. Ameri­kában a magyar ember felismerhető ab­ban a pillanatban, mihelyt kinyitja a szá­ját. A vé (v) és a duplavé (w) összekutyu- lása tipikusan példázza a magyar akcen­tust, amint a tehát (th) kiejthetetlensége is. Mindezek mellett magyarban a szótag elejére esik a hangsúly, míg az angolok a végére helyezik. Itt zavart még a mokány huszártiszt viselkedése, s itt nem a szerel­mi diadalaiban kétkedem, ott rendben volt minden. Eg)7 K und K huszár-alez­redes azonban nem tette fel csizmás lábát az asztalra és nem mászkált pucér felső­testtel hölgyek társaságában, akárhány­szor is vitte az ágyba őket. A darabban kellékként használt dugóhúzó is inkább az 1950-es évekből származott, mint a század elejéről. Végül pedig az első világ- háborús időkben, Anna tót cselédlány volt a manapság használt, politikailag korrekt és nemzetiségileg helyes szlovák helyett. De elég a szőrszálhasogatásból. Az viszont kitűnt a darabban, hogy a ren­dező a darab szerzője nem tud sokat Ma­gyarországról. Példa erre a kísérőzene és a tánc, amelyekben nehéz volt felfedezni a magyaros motívumot. Az előadás végén rövid ideig csönd ült a nézőtéren, majd kitört a taps. A szereplők az itteni szokások szerint egy­szer jöttek vissza a színpadra, társulat­ként közösen. Egy meghajlás és vége a varázslatnak. Nincs standing ovation, nincs vastaps. A KMCSSZ közgyűlése ‘Bátran nézzünk szembe a jövő kihívásaival” A Külföldi Magyar Cserkészszövetség 2005 április 9-én tartotta meg tisztújító közgyűlését az Kanadai Torontóban. A közgyűlés témaköre az utolsó négy év munkájának kiértékelése, a következő évek várható kihívásainak összefoglalása és a Szövetség tisztikarának megválasztása volt. A legmesszebbrőljött részvevő Ft. Molnár Ottó cserkésztiszt, aki egyben a Párizsi Katolikus Misszió lelkésze. é, közgyűlést levélben üdvözölte Sao Pauloból Pillér Éva és Chászár Ede, a KMCSSZ tiszteletbeli elnökei. Üdvözleteket szintén küldtek dr. Némethyné K. Judit (Bp), Valentiny Géza prelátus (Bécs), Cserhalmi Ottó (Sydney), Benedekné M. Mária (Buenos Aires), és Clevelandbol Beodray Ferenc és Szentkirályi Pál. A leköszönő elnökség és tisztségviselők beszámoltak a Szövet­ség helyzetéről, a célkitűzések megvalósításáról, nevelési eredményekről és a jövő kihívásairól. Az elkövetkező négy év feladatai között szerepeltek: 1) cser­készeink külföldi magyarságának és kettős kötődésének megőrzése, 2) jellem­nevelés, a cserkészies magatartásra való nevelés, 3) gyakorlati cserkészéletmód bevezetése, 4) csapataink fejlesztése, 5) Szövetségünk összetartása és ennek el- mé yítése, 6) a Szövetség működéséhez szükséges anyagi alap megteremtése, 7) együttműködés a Kárpát-medence többi magyar cserkészszövetségeivel. A dél atán folyamán új elnökséget (Lendvai-Lintner Imre, elnök; Dömötör Gá­bor, alelnök; Szórád Gábor főtitkár; és Vajtay István, vezetőtiszt) és egyéb tisztségviselőket választott a Közgyűlés. Este több mint 250 vendég gyűlt össze a torontói Szent Erzsébet Római Ka­tói kus Templom nagytermében, hogy egy kellemes vacsorán vegyenek részt. A KMCSSZ új vezetőségének alkalma nyílt elbeszélgetni Torontó magyarsá­gával. Vasárnap mise és istentisztelet után, emlékezni gyűltek össze a cserkészve­zetők. Bensőséges kereten belül emlékeztek a cserkészek gróf Teleki Pál főcser- kéíz halálának 64 éves évfordulójáról. Dömötör Gábor alelnök, visszaemléke­zett a magyar cserkészet nagy egyéniségére. A KMCSSZ vezetői és cserkészei mt ríthetnek Teleki Pál életéből és példájából, hogy az elkövetkező évek ko­moly kihívásaival sikeresen megbirkózzanak. p HUNGARIAN BENEVOLENT SOCIETY 1 933- Pleasant Street Schenectady, NY Meghívó Mintha tegnap lett volna 1995, amikor a Magyar Hall 100-ik évfordulóját ünnepeltük. Most, tíz évvel később, Április 30-án ünnepeljük a 110. évfordulót. Szívélyesen meghívjuk Ont, kedves családját és ismerőseit, hogy ünne­peljenek velünk. PROGRAM: 5:00 PM. COCTAIL HOUR 5:30 PM. VACSORA (disznópörkölt) Vacsora utáni rövid program: Cinkota Mihály előadóművész szaval Dr. Balogh Sándor röviden méltatja az Egyesület történetét Végül Papp Tivadar szolgáltat szívet melegítő és lábat bizsergető tánc zenét. Kérjük jöjjön el, ünnepeljen és táncoljon velünk, belépődíj 20 dollár, jegyek az ajtónál vehetők. Előjegyzésre hívja Váradi Évát: 518, 283-2503, Balogh Sárikat, 518, 477-5476, vagy Rózsikát, 518, 299-3758. “ii* * ■ i ' ‘lE

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom