Amerikai Magyar Szó, 2005. április-június (103. évfolyam, 196-208. szám)
2005-04-29 / 200. szám
2005. ÁPRILIS 29. Mozaik MAGYAR SZÓ —A HÍD 19 1. ÉVFOLYAM 2. SZÁM Az Úr megteremtette az első férfit: Ádámot, majd megteremtette az első nőt: Évát, ... ráadásnak ... a hét nyolcadik napján ... A Jobboldalt és a Baloldalt nem Isten teremtette, ők egymást teremtették ... A két Oldal törvénytelen viszonyából született a Politika ... Kár volt ezt a „gyereket” a Világra-hozni ... Évának nem volt takargatnivalója, érvényesítette meztelen igazságát. Vitatkoztak ... Adám lett a Jobboldal, Éva a Baloldal, Lucifer a Politikus... Azóta csak a módszer változott a rendszer ma is ez maradt ... Az Úr nem tűrte a politizálást, kiűzte őket a Édenkertből... így rontotta el az Isteni Természetet az emberi természet... Senkit ne ijesztgessünk, hogy a Nagy Johanna Megkondulnak a harangok Kősziklából a darabok csak gurulnak, meg nem állnak, legmélyebb pontján a völgynek apró kavicsokká válnak. Szél és a víz, a kemény fagy, forró nap emészti, marja, porszemekként az öreg föld, mint jó anyag, befogadja. Sok embert a kegyetlen Sors kőként dobált és szaggatott, anyjuk, aki segíthetne, emlék csupán, régen halott. Viselik a zord Életet, mint a gyertya égnek, fogynak, talán nincs messze az idő, számukra már nem lesz holnap. A világon, ahol járnak, találnak-e nyitott ajtót a kenyérből egy darabkát s meleg szívből egy kedves szót? Megkondulnak a harangok, zúgnak, hívnak, messze szállnak, sorsüldözött bús bolyongók otthon melegére vágynak. pokolba jut, mert már ott vagyunk... Ezen a Világon élni ma már csak arra jó, hogy a halál tudata elviselhetőbb legyen... A Világ ma már technikai mennyország és erkölcsi pokol... A civilizáció több értéket elpusztított, mint amennyit teremtett... A Világon ma két rendszer van: Diktatúra és Demokrácia. A Diktatúra eltiporja az emberi jogot, a Demokrácia jogot ad, hogy egymást eltiporják. Jó lenne egy harmadik rendszer, a Holdon talán ez megvalósul. A Jobboldal: Konzervatív. A Baloldal: Liberális. Konzervatívok a törvényesített tömeggyilkosság: a háborúk értelmi szerzői, Liberálisok a romlás prófétái... Szerkesztette: Kertész Gabriella Lehet választani... Maradjunk a Holdon,... de ne politizáljunk, mert az Úr onnan is kiűz bennünket... Szín: a Mennyországház. Kezdődik a törvényhozás. Senki a Jobboldalon, senki a Baloldalon, mindenki az Egyenes Úton. Veszem a kalapácsot és megnyitom a Törvényhozást... (A kalapácsra vigyázzunk, mert vita esetén ez egyébre is használható...) „Uraim és Hölgyeim! A mai napon új történelem kezdődik... A régi Világrendszer úgy volt rossz, ahogy volt, az új Világrend- szer úgy lesz jó, ahogy lesz... A történelem egy irányú út, nem lehet rajta visz- szamenni... Éöldünk régi Világrendszerével az a jó, hogy mögöttünk van, Új Világrend- szerével az a rossz, hogy előttünk van, jó lenne ha már mindkettő mögöttünk lenne... Diktatúra-Demokrácia, két kivénült ártalmas rendszer... Javasolom, mindkettőt temessük el a Történelem Temetőjében... A Holdon nem Világrendszer lesz, hanem Világrend. Uraim és Hölgyeim! ... Javaslatomat egyhangúlag elfogadom.” Következik: Új rendszer, új törvények. Zsigmond Aranka 1948-ban Erdélyben, Nagybaconban született. Tanulmányait a marosvásárhelyi Képzőművészeti Líceumban végezte. Kolozsváron 1973-ban szerzett diplomát a Ion Andreescu Képzőművészeti Egyetem textilszakán. Kinevezését Székelyudvarhelyre kapta, itt tanított a Művészeti Iskolában rajzot és festészetet, a Tanítóképzőben rajz- módszertant. Tagja volt a Hargita Megyei Művészeti Egyesületnek. 1985-ben Magyarországra, Székesfehérvárra települt. Tagja a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének. Több mint ötven kiállítást rendezett. Fali kárpitszövéssel és restaurálással, valamint grafikával és festészettel foglalkozik. Portréfilmjét 2003-ban mutatta be a New York-i -Magyar Televízió az 56-os csatornán. Jelenleg New Yorkban tartózkodik. Adatai megtalálhatóak a Magyar Alkotóművészek Országos Lexikonában. Újságunk montázs-sorozatát közli. Tibor Fabian AHobó Egy községben élt egy Hobó, nem is nagyon régen, A fák alá járt aludni, kint az erdő szélen. A szép magas pázsitos fű volt a puha ágya, Felette meg a teli hold, volt az ő lámpája. Ő dolgozni sosem ment, mert sérvet kaphat tőle, Emiatt csak egy naplopó, hobó lett belőle. Mindennap a szórakozást, a hegedűben lelte, És ha pénze volt, a kocsmában, italra elverte. Ruhája piszkos, rongyos volt, hát elment a templomba, Ott ruhát, cipőt, enni kapott, a pap néki mondta: Változtasson az életmódján, ne járjon el inni, Mert eg)1 napon a sok ital, a sírba fogja vinni. A Hobó mindent megígérve, vigyorgott a papra, De a ruhát, cipőt eladta, hogy teljen új italra. Majd a Hobó sorsjegyet vett, hogy azzal sok pénzt nyerjen, Hogyr abból szép telekre, házra és sok italra teljen. Az egyik nap sorsjegye nyert, és így sok pénzt kapott, Egész éjjel a kocsmában ült, ahol berúgott. Ott hangosan dicsekedett az ő sok pénzével, Majd részegen veszekedett, egy néhány vendéggel. Hát emiatt a kocsmáros, a szűrét kitette, És a Hobó az útját, az erdő szélre vette. A sötét úton egy férfi alak, titokban követte, Elvette az összes pénzét, a Hobót megölte. Ő nem hallgatott a papra, hogy ne járjon el inni, Mert a részegség egy napon, a sírba fogja vinni. Egyenes út ^ Várd Ai Valu Ferenc
