Amerikai Magyar Szó, 2005. április-június (103. évfolyam, 196-208. szám)
2005-04-22 / 199. szám
20 MAGYAR SZÓ —A HÍD Közélet 2005. ÁPRILIS 22. Képri{X)rt A népszerű Romantic fellépése New Yorkban fotók: Deák Ferenc Magyarok a nagyvilágban (2. rész) Nagy megtiszteltetés ért a budapesti Magyar Rádiótól: résztvehetek a „Magyarok a Nagyvilágban ” című műsorban, ahol az idegenben éló magyarok kapnak lehetőséget arra, hogy elmondják az életüket és tapasztalataikat az idegen földön. Az én választásom: Nt. Vitéz OLÁH KÁROLY-ra és kedves feleségére ÁGNESRE esett, akik szívvel és lélekkel szolgálják a magyarságot a whartoni Magyar Prtesbyterian Templomban. íme, itt az alkalom, bogy elmondják történetüket. Folytatás az előző számból Oláh Károlyné, Ágnes: Amíg élek magyarul álmodom Alig múltam 23 éves, amikor tervek nélkül, de nagy szerelemmel a szivemben követtem férjemet, Karcsit Amerikába, aki már régen itt élt. Romantikus találkozásunk gyümölcse lett immár 3 3 éve tartó házasságunk. Amikor megérkeztem ide a világ másik felére, nem tudtam angolul, nem tudtam autót vezetni, nem tudtam főzni, fogalmam sem volt hogy milyen más az élet itt, és hogy milyen érzés a honvágy. Ez utóbbit tanultam meg legelőször. New Jerseyben, New Brunswick környékén ahol laktunk, s ahol azóta is lakunk, már a harmadik házunkban, sok magyar él. Szívesen kapcsolódtam be a magyarság életébe, ahol Karcsi már régen munkálkodott. Evekig voltam cserkész, ahol főleg a magyar népművészet szépségeire nyitogattam a már itt született gyerekek szemét, szivét. Egy alkalommal hatalmas népművészeti kiállítást rendeztünk, több mint 1500 eredeti népművészeti tárgyat gyűjtöttünk össze és állítottunk ki. Aztán népi tánc bemutatókat rendeztünk, több száz néző részére, amire volt hogy Rábai Miklósné készítette fel a fiatalokat. Évekig tanítottam a Hétvégi Magyar Iskolában, aminek akkor a férjem volt a társ-igazgatója Sándor Andrással. Az iskolának 150 tanulója volt akkor. Közben az otthoni OTP tudásomat és közgazdagási végzettségemet a Magyar Bankban kamatoztattam, az ügyfélforgalomban dolgoztam. Aktív tagjai lettünk a New Bruswick-i Magyar Református Egyháznak, ahol azokban az években nagytiszteletű Bertalan Imre volt a lelkipásztor. De jó barátaink voltak a Szent László Egyházközség papjai is. A református templomnak később presbitere, majd pénztárosa lettem, sőt a Lorántffy női csoport vezetője is voltam egy pár éven keresztül. Évente jártunk haza Magyarországra, ahol kisirt szemű édesanyám várt minket. Ahogy teltek az évek az életemből lassan kimaradt a cserkészet és a Magyar Iskola, de halálomig megmarad az egyház szolgálata. Kálvinista hitemet nagyon szeretem. Hiszen és vallom, hogy hit nélkül lehet élni, de nem érdemes. Nagy lépés volt az életemben, amikor beiratkoztam a Rutgers egyetemre és munka mellett accountingból szereztem diplomát. Akkor már New Jersey egyik legnagyobb bankjában dolgoztam. Ha az életem itt következő szakaszának címet kellene adjak, akkor azt a címet adnám, hogy Magasságok és Mélységek. Talán majd egyszer leirom vagy elmondom. Most talán csak annyit, hogy soha nem vágytam hírnévre, sikerre, nem akartam én üzletasszony lenni, a számok a tőzsde világa nem is egészen illik a művészetek felé hajló egyéniségemhez. Számtalan hobbim is ezt bizonyítja: rajzolok, himzek, varrók, kötök, festek, lakberendezek... Hogy ma mégis jó beosztást töltök be egy New York-i bankban az azért van mert mindig becsületesen, szorgalmasan és igyekeztem jól csinálni azt amit rám bíztak. Józanul, hogy úgy mondjam magyar paraszti ésszel gondolkozom és a becsületes munka, tiszta kéz, világos gondolat még ma is érték itt Amerikában is. Hogyan élek ma, harminchárom év után Amerikában? Hétköznap Vice President és Financial Audit Manager vagyok a Federal Home Loan Bank of New York nevű intézménynél, ami a bankok bankja, a szövetségi kormány felügyelete alatt. Vasárnap tiszteletes asszony vagyok abban a Magyar Presbyteriánus templomban Whartonban, ahol a férjem hirdeti Isten üzenetét. Ebben is mint olyan sok mindenben társak vagyunk, segítjük egymás munkáját. Együt dolgoztunk tavaly ősszel, hogy méltóképpen ünnepeljük meg a Wharton-i templom fennállásának 100. éves évfordulóját. Együtt ápoljuk kedves idős magyarjaink lelkét, hitét, terelgetjük, tanitgatjuk a kisgyermekeket magyar szóra, magyar imádságra. Most éppen az örökségből kapott 300 magyar könyvből álló egyházi, irodalmi könyvtárat rendezgetjük. Interjúból, beszélgetésből, önvallomás, monológ lett. Talán azzal szeretném befejezni, hogy boldog vagyok, hogy magyarnak születtem, és sikerült nem bele olvadni, de bele illszkedni mint egy mozaik, ebbe a hazámon kívüli nagy világba. De azért, képletesen mondva, nekem a göncöl szekér rudja ma is hazafelé mutat. Én magyarnak születtem, magyarnak is fogok meghalni, és amig élek, addig az álmaimat magyarul álmodom. Nagyon köszönöm Nt. Vitéz Oláh Károlynak és tiszteles asszony, Agnesnak a lenyűgöző történeteiket, melyek bizonyítják a magyar erőt, élniakarást bárhol is legyenek a nagyvilágban. Áldozatos munkájukhoz kívánok erőt, egészséget és további sikereket az eljövendő életükben. Bittó Boldog Klára, New Jersey V HUNGARIAN BENEVOLENT SOCIETY 1| 933- Pleasant Street Schenectady, NY Meghívó Mintha tegnap lett volna 1995, amikor a Magyar Hall 100-ik évfordulóját ünnepeltük. Most, tíz évvel később, Április 30-án ünnepeljük a 110. évfordulót. Szívélyesen meghívjuk Ont, kedves családját és ismerőseit, hogy ünnepeljenek velünk. PROGRAM: 5:00 PM. COCTAIL HOUR 5:30 PM. VACSORA (disznópörkölt) Vacsora utáni rövid program: Cinkota Mihály előadóművész szaval Dr. Balogh Sándor röviden méltatja az Egyesület történetét Végül Papp Tivadar szolgáltat szívet melegítő és lábat bizsergető tánc zenét. Kérjük jöjjön el, ünnepeljen és táncoljon velünk, belépődíj 20 dollár, jegyek az ajtónál vehetők. Előjegyzésre hívja Váradi Évát: 518, 283-2503, L Balogh Sárikat, 518, 477-5476, vagy Rózsikát, 518, 299-3758. ( ____■ Imi' ■ <..■■|iiu
