Amerikai Magyar Szó, 2005. április-június (103. évfolyam, 196-208. szám)
2005-04-22 / 199. szám
2005. ÁPRILIS 22. MAGYAR SZÓ —A HÍD 21 Fényképész és fotóművész New York-i Magyarok • Amióta New Yorkba költöztem (30 éve) figyelem a magam körül forgolódó ésfutkosófotósokat, persze itt csak a magyarokról van szó. Mindegyik futkosó-száguldófotóművész, csak éppen nem tudnak egy jó minőségű képet sem produkálni. Minden kiállítás hirdetésére elmegyek abban a reményben, bogy hátha végre rátalálok valami szép értelmes fotókiállításra. A napokban New Jersey-ben egy bárba látogattam egy kezdő fotóművész kiállítására. Végre bejött, amit vártam: fekete-fehér (itt kezdődik a fotóművészet), jól komponált és elkészített képek a falon. Ereztem, hogy itt valaki nagyon komolyan veszi a fotózást, és erre időt is fordít (anyagiakról nem is beszélve). Gusztusos elgondolások, meggondolt kompozíciók azon a tizenegy képen, amit láttam. Persze még a pálya elején vannak indulási hibák: kevés kép egy kiállításhoz, a képek elhelyezése a falon, jól megválogatott keretek és főleg a reklám hiánya névvel, címmel és telefonszámmal. De ezek mind megoldhatók a következő kiállítás alkalmával. Megkerestem tehát a tehetséges, ambiciózus fotóst, Fazekas Krisztinát. Te vagy az első fotós, akinek a munkái nekem is tetszenek és remélem a jövőben együtt tudunk működni. Mikor kezdtél fotózni? Valójában tizenhárom-tizennégy éves lehettem, amikor először tudatosult bennem, hogy ahogy járom az utcákat folyamatosan kattingatom a képeket a fejemben. Az első gépemet azonban csak tizenhét évesen kaptam. Onnantól kezdve tudatosan kerestem a témákat. Egészen véletlenül vált a fotózás hivatásommá, amikor jelentkeztem egy újságírói állásra. Megemlítettem, hogy fotózom, és nagy örömmel fogadták a hírt. Aztán már minden jött magától. Ennek már hat éve. Mikor gondoltál arra, hogy kiállítsad a munkáidat? 2002-ben meghívtak, hogy csináljak egy kiállítást Dunaszerdahelyen a Mediawave jazz fesztivál keretén belül. Pár hónapra rá egy művésztelép zárókiállításán vettem részt, ahol a Győri Rómer Ház vezetői is jelen voltak. Felkértek, hogy a kiállításommal nyissák meg szeptemberben a galériájukat. Aztán ezt a kiállítást átvitték Budapestre a Milenáris Parkba egy rendezvényre. Itt Amerikában is részt vettem csoportos kiállításokon a Ridgefield Guild of Artist galériájában. A New Jersey-i lehetőségre az interneten akadtam rá, és meg akartam ragadni a lehetőséget, hogy megmutathassam azokat a képeimet, amelyek a legjobbak. Sajnos a helyválasztás nem volt a legszerencsésebb. A falfelületek rosszul világítottak voltak, így nem is állítottam ki az összes képet, amit akartam, mert a fotó nem mutat sötétben, főleg ha feketefehér. Honnan jössz és mióta vagy Amerikában? Budapesten születtem és több mint egy éve érkeztem ide azzal a szándékkal, hogy itt is kipróbálom a művész élet rögös útvesztőjét. Itt sem könnyű művészként érvényesülni, ugyan több lehetőség, de több a művész is. Amerikában pedig igen nagy kultúrája van a giccsnek. Ha nem küldtem vagy ötven helyre el a portfoliómat akkor egyre sem, eddig három pozitív visszajelzést kaptam. Ki a fotóművészek közül az ideálod? Főleg, hogy minekünk magyaroknak vannak a fotótörténelemben a világ legnagyobbjai. (Brassai-Kertész-Abodi, stb.) Nagyon szeretem a magyar fotóművészetet, André Kertész, Brassai, Moholy- Nagy mind olyan alkotók, akikre felnézek. Kedvenceim Man Ray és Helmut Newton. Mondjál egy pár szót fotós terveidről? • Elsősorban szeretném megvalósítani a fejemben felhalmozott ötleteket. Újra van néhány sorozat, amely megszületésre vár. Természetesen nem adom fel azon tervemet sem, hogy minél több embernek mutassam meg, én hogyan látom a minket körülvevő világot. Tehát továbbra is azon dolgozom, hogy minél több képet kiállíthassak. Persze ez anyagi kérdés is. Nagy szerencsém, hogy egy laborban vagyok első asszisztens. Többek között Eddie Adams képein dolgoztam mielőtt meghalt volna. így legalább a filmek előhívásával és nagyításával kevesebb gondom van, ami nagy előny. Szeretném, ha létre tudnánk hozni egy labort közösen. Meggyőződésem, hogy az én ötvenegy éves fotográfia mesteri hátteremmel tudnálak segíteni a fotóművészetben. Figyelmedbe ajánlom az amerikai Ansel Adamot, én rengeteget tanultam tőle itt Amerikába, főleg labortechnikát, amit tíz éves manhattani master- printer munkámban fel is használtam. Deák Ferenc, fotóművész Trónörökös a Magyar Házban Habsburg Ottó hatnapos körútra érkezett, amely során amerikai tisztségviselőkkel tárgyalt az újonnan csatlakozott EU tagállamok és az Amerikai Egyesült Államokkapcsolatáról. Az egykori trónörökös 1979 óta tagja az Európai Parlamentnek. Sokat tett az Európai Unió bővítéséért és Magyarország csatlakozásáért. A Magyar Házban tett látogatása során sajtótájékoztatón válaszolt az újságírók kérdéseire, majd előadást tartott eddig soha nem látott teltház előtt. Habsburg Ottó április 18-án tartott sajtótájékoztatót, majd előadást a Magyar Házban. Itt is kifejtette azon véleményét, amelyről a washingtoni Hopkins Egyetemen tartott előadást. Mármint, hogy az egyik legnagyobb veszélyt jelenleg Oroszország jelenti a világban, ahol ismét a sztálinista államforma kialakulásának lehetünk szemtanúi. Mint elmondta, az orosz állam jelenleg éppen azon az úton halad, amelyen Németország járt Hitler előtt, a totalitárius áílam kialakulása felé. Még Jelcin idején sem volt ennyire megcsorbítva a demokrácia, fűzte hozzá. Magyarország helyzetéről az Európai Unióban elmondta, hogy országunk eddig jól szerepelt. Kiemelte annak fontosságát, hogy a magyarság határon innen és túl is egységes maradjon, először legyenek hazafiak és csak utána pártszimpatizánsok. Fontosnak tartja a környező államokkal való jókapcsolat kialakítását és megőrzését. Ilyen szempontból kiemelte Horvátországot és Szlovéniát, amely országokkal történelmünk is szorosan összefűz. Véleménye szerint nem áll fönn az a veszély, hogy a globalizáció és a csatlakozás nyomán országunk elveszti nemzeti, kulturális karakterét. Mint elmondta, a globalizációra szükség van, nekünk pedig meg kell állnunk a helyünket. Jelenleg nagy változások figyelhetők meg a világban, a világföldrajz átgondolására van szükség, és ebben a változásban igen fontos a saját nemzetiség megtartása. De a magyarság egy túlélő nemzet, amely számos viszontagság ellenére is megőrizte identitását. A magyarság elsősorban kultúrközösség, amelynek nyelvében él nemzete. Mindig megmaradtunk és másokat asszimiláltunk. Arra a kérdésre, hogy' mekkora veszélyt jelent az iszlám, főleg egy csökkenő népességű Európában, Habsburg Ottó elmondta, hogy a legnagyobb probléma, hogy' a nagy átlag keveset tud az iszlámról. Ő maga negyven éve tagja az Iszlám Akadémiának, és úgy gondolja, hogy nagy’ lehetőségek vannak az iszlámban, hiszen megvannak a közös kulturális gyökerek. A katalikus egyházzal mindig megfelelő kapcsolatot tudtak fenntartani, és Európában is látható példa a békés együttélésre, lásd Boszniát. Franciaország döntő jelentőségű lesz ebből a szempontból. Itt már erősen foglalkoztatja a politikát az iszlámmal való kiegyezés kérdése az asszimiláció érdekében. Természetesen oda kell figyelni, hiszen jelenleg a keresztény egyház gyenge lábakon áll. (Fazekas Krisztina) FELSŐ KÉP: Habsburg Ottó: a magyar mindig is kultúrközösség volt. Alsó KÉP: A Habsburg-család (hét gyerek és huszonkét unoka) egy' töredéke : középen Habsburg Ottó, jobbra felesége Regina, jobbra lánya Gabriella, balra távol fia Georg, jobbra távol unokája Severin. Közélet
