Amerikai Magyar Szó, 2005. január-március (103. évfolyam, 185-195. szám)
2005-02-25 / 191. szám
32 MAGYAR SZÓ —A HÍD Fórum 2005. FEBRUÁR 25. FÓRUM A Fórum a vélemények, álláspontok rovata. A Fórumban közölt cikkek, írások nem tükrözik a szerkesztőség álláspontját. “A bír szent, # vélemény szabad. ” Witchhunt a kulisszák mögött Valahol olvastam, hogy a világ egy nagy show business és mindenkinek van egy szerepe kisebb vagy nagyobb. De tudni kell mikor lehet visszavonulni a világ szímpadáról, ugyanis teljesítmények csökkennek és a sztárok ragyogása halványul. Ezt ha tetszik, ha nem el kell fogadni. Erre próbált Técsy Sándor írásában rámutatni és ezzel magára zúdította a harag lavináját. Sőt lines hangulat uralkodik a színházban. Sokan pártfogásba vették a színházat. Illik, hogy Técsy Sándort is védelembe vegyük. Megérdemli, mert le merte írni ami már úgy is nyílt titok volt. Többen is szóvá tették ezt már őelőtte, csak nem jelent meg írás róla. Ki tudja miért? Csak találgatni lehet! Egyes újságok megválagatják kinek a cikkeit közlik (ez történt az én esetemben is évekkel ezelőtt egy rokon lapban próbáltam megjelentetni az írásomat. Válasz volt egy „történész” írásaira, aki a cikkeiben a Székely Nemzet török eredetét próbálta bemagyarázni az olvasóknak, őket a behozott népek közé sorolta. A cikkem nem jelent meg nem is válaszoltak rá, úgy látszik nem volt fazonképes az illető újság szerkesztőségének, pedig ezzel az USA alkotmányát és a sajtó szabadságát sértik, diszkriminatív jelleggel.) A Fórum rovat vitacikkek megjelenéséért és, hogy az újság főszerkesztője megvédte alkotmányos jogát külön tiszteletet és köszönetét érdemel. Ezért lett rövid idő leforgása alatt ez az újság felkapottabb és olvasotabb mert tényleg pártatlan és gazdagabb mondanivalóval látja el olvasóit. Egyszóval Újság a maga nevében. Visszatérve Técsy Sándorhoz „támadó” levelére a válaszoló erős visszavágásba lendült, hogy bebizonyítsa Técsy Sándor rosszindulatú lejárató szándékkal írta meg újságcikkét a Fórumnak. A magát meg nem nevezni akaró író vagy írók, egy kicsit elrugaszkodtak. Ha a visszavágó cikküknek tényleg úgy gondolják igazuk van miért nem vettek bátorságot aláírni? Nem mertek felelősséget vállalni saját írásukért. Técsynek az volt a „bűne”, hogy megszeretné reformálni a színházat. Más szóval betekintést nyerhettünk a kulisszák mögé. Sajnos az itteni Magyar Színházi életből hiányzik a kritika és a kritikus. Színészek vannak vagy legalábbis akadnak de nincs hozzá kritikus. Nem kritizálja őket senki így azt hitték évtizedekig, hogy minden jól megy. Holott, tudni való dolog a kritika a fejlődés motorja. De ennél a színháznál csak tapsoló brigád van. Jómagam még soha nem voltam az itteni színházban (úgy látszik rövid időn belül nem is fogok menni) mert mindig mikor elakartam menni az itteni „öregek” lebeszéltek róla. „Ugyan már Loui abba a színházba akarsz menni, amelyik épp olyan minőséggel van mint a New York-i Magyar TV?” Ezután a meleg ajánlat után nem jutottam el soha a Magyar Színházhoz mert ha már összehasonlítják a New York-i Magyar TV-vel az már jó nem lehet. Nem kitaláció. Miért nem kapnak kritikát a Bujdosó házaspár show rendezvényei, vagy a Híd rendezte zenés-táncos bulik? Ahol a vendégek apraja nagyja kellemesen szórakozik. Ők ellenben kritikát kaptak, hogy nem rendeznek eléggé gyakran előadást. Úgyérzem a kamikaze akció elnevezés inkább Önökre illik tisztelt anony- musok. A holnapok és holnaputánok majd ezt fogják bizonyítani. Hagy ismételjem soraikat „szűkös anyagiak ellenére is a legjobban hozzuk ki magunkból.” Excuse me. Ahhoz, hogy a színész kihozza magából a legjobbat nem kell pénz, ezt úgy hívják TEHETSÉG. Evvel születni kell. Hogyha olyan nagyszerűt nyújtanak, hogy nincs pénz? Az én „buta” góbéfejemmel ez azt jelenti, hogy nincs elég néző. Az egész újságcikkük hemzseg az ellentmondásoktól és a borzasztó alpári jellegű súlyos sértésektől. Önök Técsy Sándor leveléről azt írják, hogy gyűlöletet áraszt. Pedig nem kell szakembernek lenni ahhoz, ha elolvassa az Önök cikkét abból igazán sugárzik a gyűlölet. Szinte hátborzongató olvasni is. Nem is gondolná az ember, hogy művész létükre ilyen kegyetlen levelet tudnak írni, és az már csak a jéghegy teteje, hogy éles szavakkal próbálják befolyásolni az újság szerkesztőségét, a jövőben ne közöljön kritikus cikkeket. Hát kérdem én kedves művész lelkek, akkor csak ilyan vérlází- tó cikkeknek lehet helyet adni és leközölni? Tovább folytatva a válaszom az Önök levelére „az anyaországból érkező mü- ezzin, akik viszontagságos körülmények ellenére ... vállalták a veszélybe került magyar nyelv megmentését.” Nem lehet tudni, hogy hol mutatkozott a viszontagság otthon vagy itt. Itt New Yorkban semmi esetre sem mert előadás után ment a dinom-dánom és sokan a vendégszereplők közül annyira felhajtottak a garatra, hogy súlyos káromkodásokkal hagyták el a vendéglőt mert nem lehetett dohányozni. A magyar nyelv kihalását pedig nem itt kell keresni hanem az Anyaországban és annak megmentéséért folyó küzdelmet még lehetne ragozni, csak ennek nincs itt a helye. Ez pedig nem az én feladatom. Az Önök cikke azt próbálja finoman közvetetten az olvasó tudomására adni, hogy Técsy azért írta ezt a „rossz indu- latú levelet” mert erdélyi. Nagyon sneaky módra van beleszőve. Ez sértő és inzultáló az itteni Erdélyiekre is. Ne felejtsük el, hogy ez itt az Amerikai Egyesült Államok, nem hívott ide senki bennünket. Mi jöttünk ide önszántunkból azért, hogy szabadságban éljünk és még egy apró nacionalista megjegyzés se legyen táptalaja semmi vitának. Nem akarjuk, hogy a 2004. december 5-i választás szele ide is elérjen a Szabadság Földjére. Elég megaláztatás volt a határon túli magyarságra népszavazás eredménye. Ebből az importból nem kérünk és semmi józan gondolkodású, eszű gondolom nem kérhet. Nagyon sokan így értelmezték a levelüket mivel ki volt hangsúlyozva Técsy Sándor erdélyi származása. Técsy nem hangoztatta levelében erdélyi származását biztos nem szégyenli azt! Itt Amerikában, pláne New Yorkban a nemzetek keveréke él együtt és semmilyen ködösítésnek, aminek nacionalista háttere van nincs helye. Ezt az Egyesült Államok törvényei biztosítják. Ha ez nem így lenne ezek a cikkek sem tudnának megjelenni. Hagyjuk otthon a magyar üsd a magyart „betegséget”, mely politikai és más hovatartozás miatt, barátok és családok szakadtak el. Vegyünk példát az amerikaiakról ők is kritizálnak, kritikáik felmegy a legmagasabb Fórumig. Gondoljunk csak vissza Michael Moore dokumentum filmjére, ahol az elnököt kritizálta, még se kapott annyi átkot mint Técsy Sándor. Végezetül elsősorban legyünk Amerikaiak, amerikai érzelműek, becsüljük meg új Hazánkat az Amerikai Egyesült Államokat, amelyik annyi sok menekültnek adott hazát és megélhetést. A kritikát el kell tudni fogadni, tenni kell érte, hogy a kritika megszűnjön nem pedig kicsavarni és téves útra terelni. Éljünk békében és egységben, ha nem tudunk egymásnak segíteni ne marjuk egymást. Ezen írásnak a célja a békés együttélés. Köszönöm tisztelettel, Loui Kaytsa AZ UTOLSÓ SZÓ JOGÁN “Manapság Kain nem ölné meg Ábelt - lejáratná” (Csoóri Sándor) Amikor a Fórum leközölte az első, színházról szóló cikket, tudtam, hogy darázsfészekbe nyúlok. Elaggott darazsak, gyenge fullánkok, de nagy a zsibongás. Mindenki megkapja a feladatát: tessék Técsyt pocskondiázni, szabad a gazda. És megjött az ’’Olvasói levél” Pestről, az írója nyilván nem olvasta el, miről is van szó. így aztán zuglói viceházmestemé stílusban érkezett a válasz. (Szóvátették, hogy szemetes a gang, s a válasz az volt, hogy “a maga anyja nejlonharisnyát lopott a Korvinból”.) És a szokott dagályos, de semmitmondó stílusában védelmébe veszi a Magyar nemzeti értékeket (csak nem a Kátay Mihály költészete lenne az? Dérynéről hozong, mint minden félművelt ember, aki hallott az ekhós szekérről. Ez itt New York, 2005. Itt jár vonat, vannak autók. Itt nem teremteni kellett, hanem megtartani a meglévőt. Ezt lehúzni a mai szintre, az lehet, hogy áldozatos munka. De eredményes volt. A levél többi része annyira személyes, hogy személyesen válaszolok rá. Az adósságaimnak semmi köze a színházhoz. ”E1 a kezekkel a magyar munkásoktól!” Ez valami Rákosi-brosúrából szemelvény?“...mert ha nem...”- és itt burkolt fenyegetés jön, amiről csak annyit, hogy valami mindenkinek van a fején: haj, vaj, vág}' Rama margarin. De az is olvad. Egyébként, merő kíváncsiságból, hányszor volt maga a New York-i színházban? “Magyar szeretettel” íródott a következő válasz. Ha ilyen a szeretet, nem kívánom megtudni, milyen a gyűlölet. Zárójel: Varga László Végzetes levél című egy- felvonásosát és Kossuth vág}' Széchenyi című drámáját rendeztem. Aztán megtudtam, hogy kell elmondani a Talpra magyart”. Én eddig úgy tudtam, hogy az a “Nemzeti dal.” Aztán meghallottam a Magyar színház “általános suttogását”, és elolvastam a buzdítást: ’’Erzsiként, tartsd meg továbbra is a jelszavadat” (Ki akart kitől jelszavakat elvenni?) És ezt kívánják “a magyarságot szerető színházigazgatóid”. Itt már teljes a káosz a fejemben. Megyek szanatóriumba, s viszem a levelet magammal, újra meg újra elolvasom. Mert 27 ízben van leírva benne, hogy “Magyar”. A többi érthetetlen. Szomorú emberek. Leélik az életüket anélkül, hogy megtudnák, milyen érzés ha valaki tehetséges. A megoldás az, hogy ki-ki maradjon, ahova szánta a sors: a suszter a kaptafánál, a sírkőfaragó a vésőjénél, a cukrász pedig a Rigó Jancsi mellett. A szerkesztőség úgy döntött, hogy több vitaanyagot nem közöl, mert ez már nem a színházról szól. És nem is lenne jó, ha az újság lesüllyedne egyes levélírók szellemi szintjére. Ezúton kérem Fridmannét, hogy lépjen kapcsolatba velem. A szerkesztőség odaadja a számom vagy e-mail címem. ZÁRÓAKKORD Jelenet a Central Parkból: eg}' szentbemáthegyi cammog a napfényben. Körülötte eg}' tacskó üvölt, mint egy indián támadás előtt, egy Chihuahua dülledt szemmel ugat, s egy foxi félmétereseket ugrik a levegőbe, úgy acsarkodik. És a bernáthegyi meg sem fordul, le sem lassít, csak megy... (Szerintem tudja, hogy neki van igaza.) Técsy Sándor
