Amerikai Magyar Szó, 2005. január-március (103. évfolyam, 185-195. szám)

2005-01-14 / 185. szám

2005. JANUAR 14. Gyerekeknek MAGYAR SZÓ —A HÍD 23 Móra Ferenc: Mondák és mesék * GYEREKEKNEK Haragos Kengyela Haragos Kengyela Rákóczi fejedelem­nek a testőr hadnagya volt. A haragos ne­vet azzal érdemelte ki, hogy legjobb ked­vében is úgy fújta a tüzet, mint a sárkány. Soha senkiben kárt nem tett, de azért mindig le akarta harapni a fejét az egész világnak. Egyszer magát a fejedelmet is azzal ijesztgette, igaz, hogy akkor - először az életben - ő maga ijedt meg. Úgy történt az, hogy a gorbói csatában kilőtték alóla a lovat. Hátrafordul, keresi a vezeték lovat - hát nincs sehol.- Elvitte valami nyalka kuruc úr - he­begte ijedten a legénye. Tót deákból lett háromnapos kuruc volt az istenadta, nemigen ismerte még ki magát a hadi életben.- No, én annak a lókötőnek leharapom- No, igen - bizonykodott Rákóczi. - Én vettem el a vezeték lovadat, ki is lőt­ték alólam azt is. Hát itt a fejem, harapd le. Hadd látom, hogy fogsz hozzá. Hullámos üstökű oroszlánfejét azzal nevetve meghajtotta. A hadnagy már ak­kor térdelt a porban, s vasöklével a saját deres fejét veregette.- Nono, hívem - csitította a fejedelem - , azért ne edd ám meg a magad fejét se. Szükségem van még nekem erre a te vén fejedre. Hanem tudod mit, igyunk erre a nagy ijedtségre. Haragos Kengyela elsápadt az öröm­től, mint a gyerek, hogy fakupáját a feje­deleméhez koccinthatta. Le se tette, míg á fenekére nem látott. Akkorra gyönyörű paripát vezetett elé a fejedelem két őrt ál­a fejét! - csikorgatta a fogát vitéz Kengyela. Egyelőre persze nem ért rá ku­ruc fejek után szaladni. Este már tábortüzek mellett vigadoz- tak a kurucok. Haragos Kengyela is felej­tette már egy kicsit a dühét, mikor egy­szerre csak elejbe toppan mosolyogva a fejedelem.- No, Kengyela - azt mondja -, elhoz­tam a fejemet. A hadnagy csak tátogott a szájával, mint horgon a potyka, de megszólalni nem tudott. ló legénye. ijg ^- Tied legyen, Kengyela - veregette meg a vállát a fejedelem. - Olyan kurucot nevelj belőle, amilyen te vág)'. Úgy lett, ahogy Rákóczi kívánta. Mor­cos - mert ezt a nevet adta Haragos Kengyela a paripájának - nemsokára em­berszámot tett a kuruc táborban. Rúgta, harapta a csatában a labancot, ahol érte. És messziről megérezte a szagát, mint ko­mondor a farkasét. Egy esztendő múlva annyira ki volt ta­nulva Morcos a hadi tudományokban, Rejtvény: Könyvmoly A könyvespolcon egy háromkötetes szakkönyv puhakötésű kötetei állnak egymás mellett. Mindhárom kötet 300 lapos. Egy szú egy nap alatt 100 lapot rág át. Mennyi idő alatt ér el az első kötet első oldalától a harmadik kötet utolsó oldaláig, ha a borítókat egy pillanat alatt átrágja? Megfejtés: 3 nap alatt. Amikor a három kötet sorban van a polcon (halról jobbra), akkor az első kötet első oldala nem a legszélén van, hanem belül, ugyanígy a harmadik kötet utolsó oldala is szorosan a második kötet mellett található. A szó­nak tehát csupán a második kötetet kell átrágnia, hogy az első kötet első oldalától a harmadik kötet utolsó oldaláig eljusson. Varga Erzsi Szerkesztette: Kertész Gabriella Nagyravágyó hóember Csupa fagy a kelvirág, fehér lett a nagyvilág, hócsizmában jár a tél, hegyet, völgyet átcserél. Ujjong, visít kinn a szél, fagyöngyöket keresgél, vastag már a jégpáncél, folyón szoros a fedél. A hópelvhek táncolnak nagy szemekben forognak. A picik visítanak, hógolyókat dobálnak. Egyik kerek hólabda rászállt a domboldalra. ■Görögve gurult tovább Peti lábánál megállt. Juj, mekkora görgeteg, hóember lesz belőled!- Hahahaha, nem hagyom, répa orrot utálom! Nevetett a hógolyó:- Nem leszek én, naplopó hogy Kengyela már az őrállást is rá mer­te bízni. Megcselekedte egynéhányszor, hogy mikor ő volt a soros, a paripáját ál­lította oda maga helyett strázsának. Egyszer azonban mégis megesett, hogy meglépett a ló-strázsa az őrhelyé­ről. Elveszett szőrén-szálán. Kengyela dörgött, morgott, toporzékolt, utoljára kiadta a parancsot:- Le kell lőni a bestiát! Szökevénynek ez a büntetése.- Először meg kell találni, hé! - csen­desítették a cimborái.- Mit?! - csapta Kengyela a földhöz a sastollas süvegét. - Kuruc szavamra fo­gadom, hogy odaadom egy petákért azt a hűtlen párát, ha megkerül. A peták nagyon kis pénz volt. Kettő ért belőle egy mai fillért. Kengyela foga­dásának hamar híre szaladt a táborban, s heten nyolc felé futottak a Morcost ke­resni. Tudták, hogy Kengyela állja a sza- • vát, s olyan lóért senki se sajnált volna egy petákot. Utoljára mégiscsak a gazdája találta meg a lovat. Messziről meglátta fehérle­ni, s az is ráismert Kengyelára, mert ví­gan nyihogott elé. Meg is indult felé las­sú kocogással, de minduntalan visszafelé csavargatta a nyakát.- Kit bolondít ez az állat? - húzódott meg Kengyela kíváncsian az árokban. Biz az valami kóborló labancot bolon- dított, aki lopva sompolvgott utána. Odáig csalogatta, ahol a kuruc megbújt az árokban, ott aztán nagyon vígan röhentett egyet, s vágtatott be a kuruc táborba, mint a nyíl. Tudta, hogy Kengyela most már majd elbánik a la­szénszem, seprű tökfilkó, udvarlakó, hóapó. Addig addig hömpölygők mig lavinává növök. - Görgött, pörgött sokáig, meleg vizű forrásig. Szólt a forrás: - Állj, ne menj! Gőzöm téged tönkretesz! Meleg vizemre vigyázz! Megolvadsz, ha meg nem állsz!- Lavinának nem parancsolsz! Nem állíthat meg forrásod! Almának jaj vége lett. Hóié lett a hótömeg. banccal. El is bánt, nyakánál fogva húzta be az istenadtát a táborba. Ott nagy kacagással fogadták a vitézek, csörgetve az erszé­nyüket.- No, Kengyela, állod-e a szavad? A kuruc kezit-lábát összekötötte a la­bancnak, felhajította a Morcos hátára, és kantárjánál fogva végigvezette a lovat a táborban, harsány hangon kiabálva:- Eladó egy ló eg}' petákért meg egy labanc ezer aranyért, de csak annak, aki mind a kettőt megveszi! Lett olyan kacagás, hogy csak úgy dongott bele a tábor. Furfangos Kengyela pedig - mert attól fogva csak így nevezték - befejezte a sétát, kiszaba­dította a labancot, és barátságosan meg- paskolta a hátát a kötőfékkel.- Téged pedig szabadon eresztelek, fi­am, hogy hadd legyen olyan labanc is a világon, aki ezer aranyat ért egyszer. Népköltések: Mondókák Január Pálnak fordulása . Fél tél elmúlása Piroska napján a fagy Negyven napig el nem hagy. Ila fénylik a Vince, Megtelik a pince. A ködös január Nedves tavasszal jár g$É 11

Next

/
Oldalképek
Tartalom