Amerikai Magyar Szó, 2004. július-december (58-102. évfolyam, 160-183. szám)
2004-07-16 / 162. szám
2004. JÚLIUS 16. Mozaik MAGYAR SZÓ—A HlD 13 A rossz tanács Jack Hahn POTPOURRI William Bemáth Igetár A szó a lélek gyöngyszeme, gondolatokkal van tele. Az ész szüli és idomítja, hogy legyen célja és sikere. Legyen érdeme érték-kincse, hóditó vonzó kelleme. Simulva szívhez, értelemhez, legyen a szónak szelleme. Égjen, ragyogjon mint a fény, Ha házas barátaid veszekednek ne játsszd a békeangyal szerepét, mert a házasok kibékülnek és egyesült erővel tesznek neked szemrehányást, hogy beleavatkoztál magányügyükbe. Ha a „Super” rosszul javította ki a vízvezetéket, ne kritizáld a hibáját, mert a „Supernek” sosincs szüksége a üzlet kezelését. Dicséret helyett postafordultával a következő udvarias „fejmosást” kaptam: „- Több alkalmazott telefon jelentése szerint az üzletben minden rendben van. Valószínű a helyzetet demonstráló felvételeket Fred egy órás ebéd ideje alatt csináltad.” s legyen jótékony és szerény Egyszerűn, tisztán, ékesen csillogjon békességesen. A szabadság fennkölt szellemét, mint legrégibb, legszentebb igét szolgálja mindenek előtt szebben, jobban, mint ezelőtt. A szó: tanít, oktat, nevel, véd, vádol, lesújt, felemel... A világot, az életet szavakkal megszépítheted. A szó - az elme hangszere - erénnyel, bájjal van tele. Formálható, lágyitható... A szó, ha szép: mindenható. Nagy Johanna: Régi utakon Körösöknek habja gyakran mosta hátam, befagyott Ér jegén télen át csúszkáltam. Pihentem a partján szép szőke Szamosnak, hullámzását néztem a szelíd Marosnak. Fenn a Nagy Hagymáson percre eltűnődtem, amidőn Olt vizét könnyedén átszöktem. A Váradi dombok jól ismernek engem, mézédes szőlőjét dalolgatva szedtem. Sok emlék őrzi Várad meg Kolozsvár, illetődve álltam a Csonkatoronynál. Népnevelő voltam két évtized során Székely híd tói kezdve Orvénden, Szalontán. Negyven évem elszállt, még észre sem vettem, Óperencián túl új fészket kerestem. * Kedves Olvasók! Továbbra is szeretettel várjuk lapunk IRODALOM rovatába beküldött írásaikat, verseiket. A rendszeres beküldőket előfizetéssel jutalmazzuk! te segítségedre, de fordított esetben nagyon is. Ne szellemeskedjél a pincérnővel - kár a gőzért - nem érdekli a „süket dumád”, csak a borravalód. Ha „soap-operát” közvetít a TV ne kérj kávét a hitvesedtől. Bölcs tanácsom: menj a másik szobába és maradj ott a TV közvetítés befejezéséig. Nem ok nélkül közlöm tanácsomat, mert nem rég, mint keserű pirulát voltam kénytelen tudomásul venni, amit segítő beavatkozásommal követtem el. És pedig:- Hibáztam, mert alig pár héttel ezelőtt tudnom kellett volna nem beleavatkozni mások „business”-ébe, akkor is ha fiam, unokám magánügyéről van szó. Ezt a bölcsességet tudnom kellett volna, amikor Ari fiam megkért, amíg Floridában lesz Mona feleségével, rövid időközökben „nézzek be” Fred fia által vezetett vállalatába, hogy minden a szükséges rendben bonyolódik le. Eklatáns fénykép-felvételekkel közöltem Ari fiammal Fred fia katasztrofális A megtámadt sündisznó tüskéivel, az elefánt erőteljes ormányával, gazember, gyilkos ügyes ügyvéd segítségével védekezik, én szegény fejem védtelen vagyok, mint a mulya férfi a zsémbes asszony, az új, csalódott bevándoló a lelket gyötrő honvágy, a túlsúlyban szenvedő a csokoládé-torta, a gyenge természetű feleség a hitel-kártya ellen. Ari fiam „Apa és fia” közti vitát előidéző levele után, másnap Edith-tel az elmúlt egy órás „lunch break” után megjelentünk a bűntett színhelyén. A barátságos üdvözlés után felkértem Fred unokámat egy kártyapartira. (Kérésemet nem kellett megismételnem.) Edith többször elkattintotta a hűséges fényképezőgépemet. Miután Ari, Mona, Fred őszinte szeretetükkel megédesítik előre haladott éveimet, nem hadakozom, nem védekezem, Isten őrizz, nem káromkodom, hanem megbékélve adom tovább a mellékelt bölcs tanácsot: „IF YOU CAN’T BEAT THEM JOIN THEM.” , Vidáman indulok munkára én: Ajkamon Hozsánna éneke szól. Ekém fehér telkeken barázdál S szivem pazarul égi magot szór. Saszett Győző Arany Ekével szántok... A legnagyobb gazda itt én vagyok: Arany ekével szántok mindennap, A mag, mit vetek, biztosan kikéi S ki nem vész plántám, ha gyökérbe kap. Szerető lelkem napsugara hull A drága talaj fehér rögére, Mit szívem verejtéke, könnyem önt, De bő aratás lesz munkám bére.
