Amerikai Magyar Szó, 2004. július-december (58-102. évfolyam, 160-183. szám)

2004-11-26 / 181. szám

2004. NOVEMBER 26. Kárpát M Kárpátalja: gyászünnepség Szolyván NEM FELEJTENEK Szolyván gyászünnepségre került sor, amelyen felavatták az 1944-ben a sztálinisták által elhurcolt áldozatok nevét tartalmazó márvány táblákat. Kárpátalja valameny- nyi szegletéből összesereglő emlékezők először annál az emlékműnél álltak meg, amelyet egy ismeretlen honfoglaló harcos földi maradványai fölött emelt az utókor. November 21. Az egykori szolyvai gyűjtőtábor helyén kialakított emlék­parkban nemrég felállított tíz hatalmas márványtáblán azoknak az áldozatok­nak a neve olvasható, akiket 1944. no­vemberében a sztálinisták elhurcoltak, így, együtt látva a neveket, döbbenünk rá, hogy mily nagy a veszteséglista: 127 kárpátaljai településről 5654 név az is­mert áldozatok névsora. S a lista koránt­sem teljes. Újabb nevek a kutatások so­rán azonban még ismertté válhatnak, közben hunytak el. Ily módon a szolyva emlékpark az a hely, ahol gyertyát, mé­csest gyújtva emlékezhetnek azok is, akiknek szeretteik ismeretlen helyen nyugosznak. A szolyvai emlékparkban összegyűlt több száz zarándokot Dupka György, a MÉKK elnöke köszöntötte. Krón Me­linda, ungvári diáklány elénekelte a Siratóéneket. Tóth Mihály, a Szolyvai Emlékpark-bizottság elnöke köszönetét mondott mindazoknak, akik hozzájárul­budapesti nagykövetének és Szili Kata­linnak, a Magyar Országgyűlés elnöké­nek a gyászünnepség résztvevőihez írott levelét. Szabó Vilmos, a Miniszterelnöki Hi­vatal politikai államtitkára beszédében azokra az ezrekre emlékezett, akik a vö­rös diktatúra áldozataivá váltak. A szó­nok hangsúlyozta: nemcsak a lágerekbe elhurcolt férfiak estek áldozatul, az ott­hon maradottak, a megcsonkított, csa­ládfő nélkül maradt családok ugyan­olyan áldozatoknak tekinthetők, mint a haláltáborok pusztulásra ítélt foglyai. A hatvan évvel ezelőtti események arra fi­gyelmeztetnek, hogy az emberi élet és a nemzet sorsa mennyire törékeny, hogy mily nagy a mai nemzedékek egymásra­utaltsága és felelőssége. Revák István, a megyei állami közigazgatás elnökének első helyettese felolvasta Ivan Rizaknak, a megye kormányzójának a megemléke- zőkhöz írott levelét. Kizman Zoltán, a kárpátaljai német, Fülöp Lajos a ruszin szövetség nevében emlékezett az elhur- coltakra. A hatvan évvel ezelőtti borzalmakat elevenítette fel két túlélő: a benei Hor­váth László és az ungvári Majorosi Béla. Gajdos István parlamenti képviselő be­szédében arra emlékeztetett, hogy az ár­tatlan áldozatok rehabilitációja még mindig nem történt meg. Elmondta, hogy szakemberek bevonásával elkészült az a történelmi tanúsítvány, amely doku­mentumokkal igazolja, hogy hatvan év­vel ezelőtt valóban megtörtént a kárpát­aljai magyarokkal ez a tragédia. A képvi­selő beszámolt róla, hogy folyamatban van a rehabilitációs törvény kidolgozása, s ez 2006-ban elfogadásra kerülhet. Ivaskovics József, Varga Katalin, vala­mint Kelnik Lajos túlélő megzenésített lágerverseket adott elő. Ezután ökume­nikus gyászistentiszteletre került sor. A koszorúzás alatt a beregszászi, a técsői és a beregdédai nyugdíjasklubok kórusai az alkalomhoz illő énekeket adtak elő. egyre kevesebb a remény, hogy megta- tak a tizenöt évvel ezelőtt, 1989-ben lét- láljuk azoknak a nyughelyét, akik példá- rehozott emlékpark fejlesztéséhez. Tóth ul a sokszor heteken át tartó vonatozás Mihály felolvasta Jurij Muska, Ukrajna Zentán tartották meg a Ul. Vajdasági Magyar Diákköri Konferenciát TUDOMÁNYOS VAJDASÁG Zenta három napra az ifjúsági tudományosság közép-európai műhelyévé alakult. A Tisza-parti városban, a 111. Vajdasági Magyar Diákköri Konferencia keretében, több mint 80 egyetemista mutatta be munkáját, kutatási eredményeit. November 22. A konferencia szer­vezőinek célja, a korábbi hasonló ren­dezvényekkel összhangban, hogy fo­lyamatos tudományos fórumot te­remtve serkentsék a fiatal vajdasági ku­tatók munkáját, ösztönözve a kiváló egyetemi hallgatók tudományos igé­nyű, innovatív tevékenységét, hogy hozzájáruljanak a fiatal tehetségek ér­vényesüléséhez, és a vajdasági magyar tudományos közélet fellendítéséhez. A résztvevők és vendégek péntek es­te érkeztek Zentára, ahol a Bolyai Te­hetséggondozó Gimnázium kollégiu­mában szállásolták el őket. Az egyete­misták első este hangverseny, képkiál­lítás és irodalmi folyóirat bemutatója közül választhattak. Szombaton dél­előtt a Városháza nagytermében, ün­nepélyes keretek között, a megnyitóval és a plenáris előadásokkal kezdte meg munkáját a III. Vajdasági Magyar Di­ákköri Konferencia. A tehetséggondo­zó gimnáziumban egész napon át több szekcióban folyt a munka, majd a vá­rosháza nagytermében az esti fogadás előtt következett a nyilvános értékelés. Dr. Gaál Ferenc, a diákköri konferen­cia egyik fő mozgatója kérte az egyete­mistákat, hogy a jövőben dolgozataik kivonatait időben és a kívánt formában juttassák el a konferencia szervezőihez. Javasolta, hogy a következő konferen­cia szervezői között több legyen a diák, mivel az ő konferenciájuk, nagyobb terhet vegyenek a vállukra a vajdasági tudományosság érdekében. El kell gondolkodniuk, hogy ha a lehetőség megengedi, meg kell szervezni egy vaj­dasági magyar tudományos konferen­ciát, amelynek lenne egy hallgatói ré­sze is. A III. Vajdasági Magyar Diákköri Konferencia mindenese, fő szervezője dr. Csányi Erzsébet a szervezési ne­hézségekről is szólt:— A konferencia szervezésileg túlnőtte a kereteit, ha ilyen szinten marad, nehezen tudunk vele megbirkózni. Összesen 82 részt­vevője volt a konferenciának, a vajda­sági karokról 50, Magyarországról 9, valamint 3 szlovákiai és 1 romániai di­ák hozta el munkáját Zentára, ahol há­zigazdáink igazán kitettek magukért és gazdag kísérőprogrammal vártak ben­nünket. Jövőre ismét Szabadkán, az első konferencia helyszínén lesz a IV. Diákköri Konferencia. Idén a szerve­zést nemcsak a munkaerő háttérhiá­nya, hanem az Illyés Közalapítvány támogatásának az elmaradása is hát­ráltatta, sok energia és munka veszett kárba. Ha a vajdasági magyar tudomá­nyosság jövőjét szeretnénk egyenget­ni, akkor a Magyar Nemzeti Tanács­nak kellene állandó pénzforrást talál­nia a támogatáshoz. A Vajdasági Ma­gyar Diákköri Konferencia bizonyí­totta létjogosultságát, jó volna, ha nem kellene minden évben bizonygatni a dolog fontosságát és társadalmi hasz­nosságát! MAGYAR SZÓ —A HÍD 9 Röviden lentősen bővülhetnek a közhasznú befizeté­sek és adományok, illetve az ezekkel azonos összegű költségvetési támogatás révén, melyre a kormány törvényi kötelezettséget vállal. Ennek fényében minden alapot nél­külöznek azok a sajtóhíradások, melyek sze­rint csupán a jelenlegi támogatások átcso­portosításáról lenne szó. A magyar nemzet­politika fontos elemét képező szülőföld-alap a határon túli honfitársainknak nyújtott tá­mogatásokkal elő kívánja segíteni a szülő­földön való boldogulást. Az alap forrásai hozzájárulnak ahhoz, hogy' közösen tudjuk lebontani a magyart magyartól elválasztó határokat. Kányádi kapta az idh Maecenas-díjat November 23. Maradandó költői életművé­ért, mély humánumáért, az összmagyarság nemzettudatának erősítéséért, az örök és egyetemes emberi értékek melletti példa­mutató elkötelezettségéért ítélték Kányádi Sándornak az idei Maecenas-díjat. Az elis­merés átadása alkalmából Kányádi Sándort Szántó György Tibor, a Maecenas Kiadó igazgatója, a Maecenas-díj Bizottság titkára köszöntötte. Kányádi Sándor 1929-ben szü­letett Nagygalambfalván. 1950-től publikál, sokat dolgozott gyermeklapoknál. Drámai hangoltságú versekben adott számot arról, hogy a bukaresti zsarnokság milyen nyo­masztó súllyal nehezedett az erdélyi magyar életre és kultúrára (Krónikás ének, Vissza­fojtott szavak a Házsongárdban). Az 1989- es politikai változások után nemcsak a múlt­tal vetett számot, hanem keserű iróniával ar­ra is figyelmeztetett, hogy a zsarnokság to­vábbra is él a társadalom mélyebb szerkeze­teiben. A Maecenas-díjat évente ítélik oda. Maecenas-díjban részesült többek között Kocsis Zoltán zongoraművész, zeneszerző, Habsburg Ottó, a Páneurópai Unió elnöke és Moldova György' író. Uniós segítséget vár Szlovákia A TÁTRAI PUSZTÍTÁS MIATT November 23. Szlovákia az Európai Unió­tól is rendkívüli segítséget vár a tátrai termé­szeti katasztrófa következményeinek enyhí­téséhez. A szombat hajnali, 150-170 kilomé­teres sebességű orkán húszezer hektárnyi te­rületen pusztította el az erdőket. Gaspa- rovics szlovák elnök szerint a katasztrófa ég­hajlati következményei egész Közép-Euró- pát érintik majd. Több millió köbméter fe­nyőfa dőlt ki, és vélhetően sok erdei vad sem élte túl a pusztítást. A károk elhárításához a katonaságot is bevetették. Az erdőket újra kell telepíteni, de szakemberek szerint a Ma- gas-Tátra megszokott arculatát csak száz év múlva nyeri vissza. Magyar-román különbizottság vizsgálja Verespatak ügyét November 23. Különbizottság tanulmá­nyozza mostantól a verespataki aranybánya környezetromboló hatását. A magyar­román környezetvédelmi vegyesbizottság megállapodott arról, hogy Magyarország és Románia ad hoc szakbizottságot hoz létre egy' hónapon belül annak érdekében, hogy a Maros és a Tisza vízgyűjtő térségében a potenciális környezeti veszélyforrásokat felmérje. A testület kiemelt feladata lesz a verespataki aranybánya projekt lehetséges hatásainak vizsgálata.

Next

/
Oldalképek
Tartalom