Amerikai Magyar Szó, 2004. július-december (58-102. évfolyam, 160-183. szám)

2004-11-12 / 179. szám

2004. NOVEMBER 12. A4 OEAIK MAGYAR SZÓ —A HÍD il Kibontakozás Nagy Abrahám . .. . .... A huzamos ideig tartó kikapcsolódás a munkából nem tesz jót senkinek, főleg az olyannak, aki nincsen hozzászokva a lóf- ráláshoz, az idő elfecsérléséhez. Az olyanból súlyos lelki depressziót vált ki. Velem is nagyjából ez történt. Hetek, hó­napok mentek kárba, az odahaza elterve­zettekből nem tudtam semmit nyélbeüt­ni. A nyelv egy ideig komoly nehézséget jelentett, de lassan egyenesbe jöttem ve­le. Már kezdtem restelleni magam roko­naimtól, hogy ennyire élhetetlen vagyok, velük tartatom el magam. Aztán egy nap fordult a kocka, elhatároztam, hogy sza­kítok ezzel az életmóddal, munka után nézek. A New York-i West Side-on az egyik Employment Agency-nél kitöltöt­tem a kérdőívet. Viszem, hogy beadjam, akkor ért a meglepetés: csak akkor veszik át, ha előbb kifizetem az illetéket. Nem volt elég pénz nálam, a szálláshelyemre kellett visszaszaladjak, hogy kölcsönt kérjek a rokonoktól. Most már minden ment simán: a kopasz fejű, pókhasú ügy­nök jó ideig matatott a kartotékai közt, húzgálta a fiókokat, majd székestül felém fordult. „- Ért-e valamit a kutyákhoz, mert ha igen, jó állást tudok felajánlani?” „- Odahaz kutyafarmunk volt, magyar pulikat meg juhászkutyákat tenyésztet­tünk, adtuk el a hegyi juhászoknak, va­gyis a kutyákból éltünk.” - mondtam. Persze mindez kitalált mese volt, de em­berünk elhitte, mindjárt felhívta a kutya- tulajdonost, közölte vele, hogy „befutott” az akire számított, egy valóságos kutya­szakértő. Másnap interjún fogadott a gazda. A címes a pontos útleírásnak köszönhetően nem volt nehéz megtalálni. A közúti for­galomból kieső csendes lakónegyedet ha­talmas platánok árnyékolták, egy-egy te­lek golípálya nagyságúnak tűnt. Az úttól bennebb épült kastélyok, villák térségé­ben gondozott angol-kert, temérdek vi­rág, színes cserjék árasztották fényüket a reggeli napsütésben. A vörös homokkal leszórt kerti sétányok mentén az anti- világ görög mellszobrai díszelegtek. Pala cseréppel fedett több ablakos téglaépü­lethez kanyarodott fel az út. Csengetésre, pár perces várakozás után megnyílt a vas­pántokkal ellátott nehéz tölgyfa ajtó. El­sőnek jövendőbeli foglalkozásom „ala­nya” a német vadászkutya jelentkezett, barátságos farkcsóválással jött volna hoz­zám. A kutyákhoz gyermekkoromból visszamaradt rossz előítéleteim vannak, megszeppenve sompolyogtam el az ajtó­tól. Akkor tűnt fel a küszöbön a ház asz- szonya. „- Ne féljen, nem bántja, olyan szelíd akár egy ma született bárány”, de azért kezét a kutya nyakörvén tartotta, a biztonság kedvéért. Kissé megnyugod­tam. Mosolyt erőltettem az arcomra. Ma­gas növésű nyúlánk idős nő volt bokáig érő sötét köntösben, a fejét bóbitás kis ka­lap. Az arca megnyerő volt, barátságos­nak tűnt. Fátyolos kék szemében az el­röppent évek árnyéka pihent. A hallban Tiger elvégezte rajtam a szaglászást, per­cek alatt barátjává avatott. Mi állatszeretők vagyunk, szegény fér­jem amíg élt, két-három kutyánk is volt. A kutya, mintha csak megérezte volna, miről beszélünk, a gazdájához dörgölő- dött, hízelegve simult hozzá, az meg a fe­je búbját kezdte vakargatni. - Ez itt az ő szobája, napközben leginkább itt tartóz­kodik, ami nem azt jelent, hogy korláto­zottak mozgási lehetőségei. Szó sincs ró­la. Az egész házban jöhet, mehet, sorom­pók nincsenek amik útját állnák. Miközben magyarázott egy-egy pillan­tást vetett rám, meggyőződjék felfogom- e, amit mond. Mindenben igazat adtam neki. Tiger szobájában más bútordarab nem volt csak egy szófa, s egy nagy kép­ernyős televízió. Részletesen bevezetett a kutya napi programjába: hányszor adjak neki enni, hányszor sétáltassam meg a nap folyamán, hogyan bánjak vele, hogy meg ne sértsem. Az előírt programban sport és művelődési órák is szerepeltek. Égy magammal hozott füzetecskében gondosan jegyezgettem, hogy el ne fe­lejtsek valamit és közben állandóan az járt a fejemben, hogy az otthoni és itteni kutyák életmódja közt milyen óriási a kü­lönbség, az amerikai kutyákat milyen magas státusz illeti meg. „- napközben labdázzon sokat vele, de azért tartson mértéket, ki ne fárassza nagyon. Este, va­csora után kapcsolja be a tévét, Tiger sze­ret televíziózni (!). - Ha fel van készülve rá, akár holnap szolgálatba állhat.” Fel­vett. Korábban egy másik interjú csőddel járt, ezért most okom volt rá, hogy örül­jek. Éreztem, amint halántékomon felen­ged a nyomás, az izgalmak alábbhagy­nak, korábbi számításaimat új fény pász­tázza be. Lassan kezdtem visszanyerni önbizalmamat. A kaszárnyái fegyelemhez hasonló életmód, nem kedvetleníteti el, jelene­met a jövő kilátásainak kikristályosodásá­ban véltem látni, ez sugárzott erőt belém. Mrs. W. részéről sok jóindulatot ta­pasztaltam, nemegyszer magán életem felől érdeklődött, segítséget ajánlott fel. Megtudtam én is róla egyes s mást; férje a New York-i tőzsdén szerezte a pénzt, abból gazdagodott meg. A befektetések legtöbbször eredménnyel jártak. Az öreg úrnak volt egy hobby-ja is, antik tárgya­kat gyűjtött, közülük többet akción érté­kesített. A három kocsiférőhelyes garázs teli volt egymás hegyén-hátán heverő ócskasággal. Sok volt köztük a régi olaj- festmény, egyrészük annyira kiszáradt, megrepedezett, hogy teljesen értéktelen­né vált. Egyet sokszor nézegettem, szól­tam is a Madame-nek, ha megengedi ki­javítom. „ - Ön ért a restauráláshoz?” - tágranyílt szemmel nézett rám. „- Ha nem is sokat, de valamicskét.” - mond­tam. „- Nem bánom próbálja meg. Ha nem sikerül nem kell félnie, hogy valaki leharapja a fülét.” Tejesen kívülálló nem voltam, otthon egy barátom foglalkozott régi festmények kijavításával, tőle elles­tem egyet s mást. A Broadway-n talál­tam egy üzletet, ahol a festészethez szük­séges felszerelést árultak. Megvettem egy kézikönyvet is: Bevezetés a festmények restaurálásába. Esténként böngésztem, tanulmányoztam és amikor némi jártas­ságra tettem szert, hozzáláttam az egyik kép kijavításához. Csak akkor láttam, hogy ez a mesterség milyen sok türelmet, időt vesz igénybe, művészi inspirációt. Az előírt eljárásnak megfelelően ecsettel letisztítottam az idők folyamán rárako­dott szennyet, megkövesedett szurkot a festmény felszínéről. A palettán kikever­tem a színeket és a repedéseket, töréseket rendre kijavítottam. A megfelelő színár­nyalat eltalálása nagyon igénybe vette tü­relmemet, de végülis sikerrel jártam. Na­pokba került míg az illanó olajok a fest­ményt „kiásták” a sírból, visszanyerték eredeti kisugárzásukat. Amikor megmu­Mikes Balázs Csókolni vagy temetni Szeretnék élni a mának, papnak lenni vagv poétának... szerelemmel szeretni: csókolni, marni vagv temetni. Szeretnék élni a jövőnek - amikor friss virágok nőnek -, a szerelmet szeretni ... csókolni, marni vagy temetni. Jaj, de visszahúz a múltam, mikor még csak tanultam szerelemmel szeretni: csókolni, marni ... vagv temetni. tattam Mrs. W.-nek, nem akart hinni a szemének. Megengedte, hogy a garázs egyik szögletét műteremnek rendezzem be és ott végezzem a restaurálást. A kija­vított képekből többet szobájában a falra akasztott. Rokonai egymás után hozták régi festményeiket hozzá restaurálásra. Pénzt soha nem akartam elfogadni tőlük, de ők a borítékba csúsztatott honoráriu­mot az asztalomon hagyták. A legtöbbet érő jutalom számomra mégis az volt, hogy Mrs. W. ezentúl nem keresztneve­men szólított, hanem a „művész úr” név­vel tisztelt meg. Zsigmond Aranka 1948-ban Erdélyben, Nagybaconban született. Tanulmányait a marosvásárhelyi Képzőművészeti Líceumban végezte. Kolozsváron 1973-ban szerzett diplomát a Ion Andreescu Képzőművészeti Egyetem textilszakán. Kine­vezését Székelyudvarhelyre kapta, itt tanított a Művészeti Iskolában rajzot és festészetet, a Tanítóképzőben rajz- módszertant. Tagja volt a Hargita Megyei Művészeti Egyesületnek. 1985-ben Magyarországra, Székesfehérvár­ra települt. Tagja a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének. Több mint ötven kiállítást rendezett. Fa­li kárpitszövéssel és restaurásással, valamint grafikával és festészettel foglalkozik. Portréfilmjét 2003-ban mutat­ta be a new yorki Magyar Televízió az 56-os csatornán. Jelenleg New Yorkban tartózkodik. Adatai megtalálha­tóak a Magyar Alkotóművészek Országos Lexikonában. Újságunk montázs-sorozatát közli.

Next

/
Oldalképek
Tartalom