Amerikai Magyar Szó, 2004. július-december (58-102. évfolyam, 160-183. szám)
2004-11-05 / 178. szám
2004. NOVEMBER 5. Gyerekeknek MAGYAR SZÓ-A HÍD 17 Benedek Elek A hazug legény Volt egyszer egy szegény ember s ennek egy nagy kamasz fia. Dolgozni nem dolgozott ez a legény, de annál többet hazudott. Csak úgy folyt ki a száján a hazugság. Azt mondta egyszer a szegény ember:- Jobb volna, ha dolgoznál fiam, mert hazugságból nem lehet megélni.- Nem-e? - vágott vissza a legény - No, én megmutatom, hogy urasan megélek a hazugságból! Azzal fogta magát, még aznap elbúcsúzkodott az apjától, s elment szerencsét próbálni. Amint ment, mendegélt az úton, találkozik egy magaszőrű kamaszlegénnyel. Köszöntik egymást, szóba ereszkednek, s hát a másik legény egy úton jár vele: ez is szerencsét próbálni indult. Kérdi a hazug legény:- No, pajtás, tudsz-e szót szóra mondani?- Hogyne tudnék - mondja a másik.- Hát akkor gyerünk együtt. Egyszerre kezet csaptak, erős barátságot kötöttek, s mentek tovább. Még egy puskalövésnyire sem haladtak, jön feléjük a szolgabíró négylovas hintón. A szolgabíró csavargó betyároknak nézte a legényeket, megállította a hintót, s magához intette őket. Kérdi tőlük, hogy honnan jönnek.- Mi egyenesen Budapestről - felelte a hazug legény.- Hazudsz - rikkantott rá a szolgabíró - , hiszen Budapest felé mentek! De a legény feltalálta magát, azt mondta, hogy valamit Pesten feledtek, s azért fordultak meg.- No, ha Pesten jártatok, mi újság van ott? - kérdezte a szolgabíró.- Hej, tekintetes uram, nagy újság van ott. Egy talián akkora madarat mutogat, hogy az egyik szárnya Pest a másik Buda fölött lebeg.- Ejnye, ilyen-olyan füllentője - för- medt rá a szolgabíró -, ezért a nagy hazugságért huszonötöt veretek rád. Mindjárt le is húzatta a legényt a tíz körméről, s a hajdú olyan huszonötöt vert rá, hogy csillagot rúgott a hazug legény.- Hiszen megálljon a szolgabíró úr - fenyegetőzött a legény -, megyek egyenest a király színe elé, s bepanaszolom, hogy ilyen ártatlanul megbotoztatott. A szolgabíró egy kicsit meghökkent, s kérdi a másik legénytől:- Hát csakugyan van Pesten olyan nagy madár, te? Feleli a szót szóra mondó legény:- Hát biz én akkora madarat nem láttam, de láttam akkora madártojást, hogy huszonnégy ember emelgette rettentő nagy vasrudakkal. "Hm - gondolja a szolgabíró -, hátha mégis igaza van annak a legénynek. Azt a nagy tojást csak olyan madár tojhatta, melynek egyik szárnya Pest s a másik Buda fölött lebeg." - Adott a hazug legénynek száz forintot, csak álljon el a panaszától. A két legény tovább ment nagy vígan, s útközben megosztoztak a száz forinton. A hazug legénynek volt már ötven forintja a zsebében, huszonöt pálcaütés a hátán. Hanem még két puskalövésnyire sem haladtak, jön szembe velük egy másik négylovas hintó. A vicispán ült ezen a hintón, s ez is megállította a legényeket.- Honnan, merről, hé?- Pestről - felelte a hazug legény.- Hazudsz, te kapcabetyár, mert most éppen Pest felé mentek.- Jaj, lelkem, tekintetes uram, ottfelejtettünk valamit - toldotta meg a szót szóra mondó legény.- Jól van, jól, hiszem, de hát mi újság van Pesten?- Hej, ne is kérdje, tekintetes uram, mert a Duna meggymit, s fenékig kiégett a víz a medréből. Szörnyű haragra lobbant a vicispán! Hogy így a szemébe hazudjon egy kapcabetyár! Nosza, parancsolja a hajdúnak, hogy húzza le a legényt a húsz körméről, s olyan huszonötöt verjen rá, holta napjáig vakarja a helyét. No, ezt is megkapta a legény, egy sem hiányzott a huszonötből. De a legény a vicispánt is megfenyegette, hogy egyenest a királyhoz megy panaszra, amiért őt ártatlanul megverette. Meghökkent egy kicsit a vicispán, hátha mégis igaza van a legénynek. Kérdi a másiktól:- Hát csakugyan meggyűlt a Duna, hé, s elégett?- Már azt nem láttam, ha mondanám, hogy láttam, hazudnék, tekintetes uram - felelte a szót szóra mondó legény -, de láttam az utcákon s a piacokon annyi sült halat, hogy a népek nem tudnak kijönni a házakból. "Hm- gondolja a vicispán -, mégis igaza lehet a legénynek. Bizonyosan az ég? Dunában sült meg a tengersok hal."- Adott a hazug legénynek kétszáz forintot, csak álljon el a panaszától. A hazug legény ezt is megosztotta a szót szóra mondó legénnyel, s most már volt százötven forint a zsebében s ötven pálcaütés a hátán. No de ki látott s hallott ilyet? Három puskalövésnyire sem haladtak, jött velük szemben hatlovas hintón a főispán. Ez is megállítja a legényeket, s vallatóra fogja. Bezzeg, hogy a főispánnak is azt felelték, amit a szolgabírónak s a vicispán- nak.- Jól van - mondta a főispán -, elhiszem, hogy Pestről jöttök, hát mi újság Pesten? Feleli a hazug legény:- Hej, nagyságos uram, nagy ott a gyász s a szomorúság. Az egész várost gyászfeketébe vonták, merthogy meghalt a Jézus Krisztus! De olyat még nem látott a világ, amilyen szertelen haragra- gerjedt a főispán. Hogy őt lóvá akarja tenni egy csavargó!- Hé, Jancsi! - kiáltott a pandúrnak - huszonötöt erre a kapcabetyárra! A hazug legényt lekapták a húsz körméről, s olyan huszonötöt vertek rá szá- molatlan, hogy az eget is bőgőnek nézte.- Hiszen nem hagyom én ezt annyiban - kiabált a hazug legény -, megyek Budára a királyhoz, s elpanaszolom, hogy minden igaz ok nélkül verik a szegény le- gényt.- Eredj, csak eredj - mondta a főispán, s aztán megkérdezte a másiktól: - No, hát te is ezt az újságot tudod? Csakugyan meghalt a Jézus Krisztus?- Hát biz én, nagyságos uram - felelt a szót szóra mondó legény -, hazudnék, ha azt mondanám, hogy hallottam, amit a társam hallott, de azt magam is láttam, hogy lajtorják vannak támasztva az éghez, s csupa feketébe öltözött angyalok járnak fel s alá. Szeget ütött a főispán fejébe ez a beszéd: hátha csakugyan igazat mondott ez REJTVÉNY Hogy tudsz egy nyers, sértetlen héjú, egész tojást egy szűknyakú üvegbe belerakni anélkül, hogy ösz- szetörd akár a tojást, akár az üveget? (j){ip3Au3UI3>JEZSSlA [OjÁpUI ‘J3ZIA EJ SJUO BUBJQ jUBjpXu íkun ze iuuioÁu jaipi je ASoq ‘ejiáuub jEÍaq e EÜjqndfhiu Apui ‘sqjsos SOJ3 pSEJZE JSEÍOJ \7 :SEp[OíbjY) Szerkesztette: Kertész Gabriella a legény. Az angyalok csak nem gyászolhatnak akárkit. Elkezdte kérlelni a hazug legényt, s adott neki háromszáz forintot, csak álljon el a panaszától. Megijedt erősen, hogy a király elcsapja. A hazug legény a háromszáz forintnak is a felét a szót szóra mondó legénynek adta, most hát volt már háromszáz forint a zsebében s hetvenöt pálca a hátán. De ez éppen elég is volt neki. Azt mondta a pajtásának:- No, pajtás, én hazamegyek, elég nekem, amit kerestem. Isten áldjon. Azzal megfordult, s hazáig meg sem állott. A háromszáz forintot az apjának adta, a hetvenöt pálcaütést szépen magának tartotta. Aztán mégis meggondolta magát, s elkezdett dolgozni keményen. így volt, vége volt, igaz volt. Aki nem hiszi járjon utána. VÉGE-"«M : A, ■ ' i-Sti'yÍM _________________________________ Csinger Beatrix Oh, te kakas, vörös tarajas! Mondd, te kakas, vörös tarajas! Miért vág)’ velem olyan nyakas? Finom maggal etetnélek, de tőled olyannyira félek! Friss, hús vízzef itatnálak, de nincsen vadabb kakas nálad. ílfw Hányszor léptem remegve 4» hozzad: vajon megcsípsz-e? S te vadul nekem jöttél, csoda, hogy fel nem löktél! Mindig rajtam volt a szemed, m így őrizted a háremed, gäyjjg Én nem bántottalak soha, ^m** így nem is tudom, mi az oka, hogv engem mindig csíptél-martál, békét nekem sosem nagy tál. , Tyúkjaid közt félve mentem, llÉilm'kill' ^baimat gvorsan szedtem. Am most nagyot fordult a kocka, most megtudod, mi a félelem pokla! Eztán téged ver a többi kakas, szegény pára, lesz ne-mulass! Húzd meg magad csendesen, most diétázhatsz legyeken!
