Amerikai Magyar Szó, 2004. július-december (58-102. évfolyam, 160-183. szám)

2004-09-24 / 172. szám

2004. OKTÓBER 1. Mozaik MAGYAR SZÓ —A HÍD 13 Mottó: „Bábéi tornyánál az Úr összeza­varta az egész Föld nyelvét. Ez napjaink­ban még fenyegetőbb méreteket öltött. ” Mi a világ? Föld, mindenség, társada­lom, különböző országokba osztva, ahol emberek élnek. Minden országban van gazdag, szegény, boldogtalan és majd­nem boldog ember. Országok gyűlölik egymást. Miért? Miért ne, ha rokonok, testvérek tudják gyűlölni egymást, nem csoda, ha országok is ugyanezt teszik. A cseh gyűlöli a magyart, a magyar a románt, a Puerto Rico-i az amerikait, az amerikai az oroszt. Miért? Mert a cseh azt hiszi, hogy a cseh nyelv szebb, mint a magyar, a magyar honfitársnak pedig meggyőződése, hogy a magyar a világ legszebb nyelve. Sok amerikai ideges lesz, ha valaki éneklő, kemény magyar kiejtéssel angolul kezd beszélni. Engem ez csak akkor zavar, ha Zsazsa Gábor akarja demonstrálni angol nyelvtudását és „thank you” helyett azt mondja: „szenki ju”. Engem is nyugtalanít, ha a kubai honfitárs 150 szót darál le fél perc alatt. A gyűlölet láncolata Szaúd-Arábiá- ban kezdődik és körülfutja a földet, mint a győztes maratoni futó a stadion­beli tiszteletkört. Szaúd-Arábia ugyanis gyűlöli Iránt - Irán Irakot - Irak Szíriát - Szíria Jordániát - Jordánia Líbiát - Lí­bia Szaúd-Arábiát. Csupán egyetlen dologban tartanak össze: Izrael elpusz­tításának gondolatában. Kanada a világ második legnagyobb országa. Olyan nagy, mint Európa. Gazdag, mert a természet hihetetlen könnyelműséggel teletűzdelte folyók­kal, tavakkal, erdőkkel, búzamezőkkel. A politikai filozófiában is szerencsés, mert volt ereje hazaküldeni az angolo­kat azzal az önző, hazafias gondolattal: ha politikus, tábornok, bíró lopni, hará­csolni akar, akkor legyen kanadai. Kana­dában két baj van: az első a hosszú és könyörtelen tél, a másik Quebec tarto­mány francia eredetű lakossága. Ez úgy viselkedik, mint a rossz gyerek: mindig az ellenkezőjét akarja tenni, mint amit a józan ész diktál. Ennek következtében a francia-kanadai gyűlöli az angol-kana­dait és viszont. Egyben értenek egyet: mindketten gyűlölik az amerikai szom­szédot, akivel 166 éve nem háborúskod­nak, két okból: (1) mert Amerika lakossá­gának száma 285 mil­lió, Kanadáé pedig csak 32 millió; (2) Ka­nada iparát, kereske­delmét az amerikai tő­ke üzleti ügyessége építette fel. Most, mi­után a mór megtette kötelességét, a mórt iis'se meg a guta és menjen haza. A kana­dai, főleg a quebec-i politikusok elfelejtik azonban, hogy az Ugly American szeret segíteni, de hihetetlen akaraterővel védi meg, ami az övé. Kanada nehezen dolgozó, tisztességes népe tiszteli a törvé­nyeket, ápolja a de­mokráciát. A House of Commons 282 és a szenátus 102 tagja próbál emberies tör­vényeket alkotni, ami nem könnyű, mert az ontarió-i állampolgár angol, a quebec-i pedig a francia hagyományo­kért harcol. Mindennek egy komoly és egy tréfás oldala van: (1) a québeciek nem tudják, hogy az európai franciák csak szimpatizálnak politikai álmaikkal, mert ez nem kerül pénzükbe; (2) a vicc pedig az, hogy Kanada hivatalos állam­fője II. Erzsébet angol királynő, - a ré­gen még hatalmas British Empire, ma már csak fogatlan oroszlán uralkodója, - aki kegyesen megengedi, hogy kanada használhassa a szépen hangzó COM­MONWEALTH címet, ami nemzeti Kedves Olvasók! Továbbra is szeretettel várjuk lapunk Mozaik rovatába beküldött írásaikat, ver­seiket. A rendszeres beküldőket előfizetéssel jutalmazzuk! Tibor Fabian 1849. október 6. Szerte vészes felhő, a nemzet felett kúszott, a magyar föld, az ősi rög, hősi vérben úszott. Mindenfelől rátámadtak, az ártatlan magyar népre, mert csupán az igazságot, szabadságot kérte. Hősiesen harcoltak, szerte a honvédek, de nem tudtak ellenállni a sok ellenségnek. Ott a nemzet színe, java, a harcokban kivérzett, az igazságtalanság győzött, fájós magyar végzet. Világosnál a honvédek, a fegyvert letették, majd őket várbörtönökbe, tömlöcökbe tették. Tizenhárom tábornokát, kivégezték Aradon, bátran haltak hősi halált, a szürkés búskomor napon. Százötvenöt éve, hogy e gyásznap, végbe ment a magyar honban, hogy örök álmukat alusszák, valahol a sírboltban. Bármit hozott a múlt idő, vagy a jövő bármit hoz, az emlékük az utódokban, töretlen élni fog. közösséget jelent, de gyakorlati értéke a nullával egyenlő. Nagy-Britanniában angolul beszél­nek. Írországban, de furcsán. Parolá- zás helyett öldöklik egymást. A jóhiszemű Amerikában is létezik COMMONWEALTH, mint példá­ul: Commonwealth of Virginia, de er­ről a kutya sem tud. Vagy: Commonwealth of Puerto Rico, ami­nek létezéséről már többen tudnak, de azzal a különbséggel, hogy Anglia csak szép szavakat pazarol a COM- MONWEALTH-ekkel való barátsá­gára, a királynő minden tíz évben lá­togatást tesz, amit az amerikai elnök sohasem tenne, de évente több millió dollár segítséget utal át. Az angolok finom „gentleman”-ok; lenézik Ame­rikát, mert hajszolja a pénzt, nem ol­vas könyveket az amerikai, nem tartja úgy az evőeszközt, mint Angliában szokás. Kanadát az angol automatiku­san elfogadja. Szereti az olaszországi időjárást, de a népét nem veszi komo­lyan. Az arabok vonatkozásában: üz­leti partnerről jót vagy semmit. Az oroszokat udvariasan kezelik, de ha veszedésre, politikai harcra kerül a sor, - átadják az „ügyet” Amerikának. Nem vallják be, de igaz: az egyetlen nemzet, amely imponál nekik: Né­metország. A franciákat senki sem ismeri job­ban, mint az angolok és ezért óvato­sak - joggal. U.I. Honfitárs, testvér, rokon, szomszéd, ismerősök! Legyetek oko­sabbak, mint a hatalmas országok. Szorítsunk kezet - szervusz! -, mert a gyűlölet még sohasem szült boldog­ságot. Nagy Ábrahám Madár Irigyellek madár a szárnyadért! Ha gyötör, kínoz a földi gond, nem találsz magadnakvaló hont. Susog a szárnyad, már repülsz, idegen tájra menekülsz. Szárnyaid csapása visz, szédítő magasan repülsz, utadban nincsen akadály, mész, amerre vágyad űz. Ösztönödre bízod magad, mint annyi más madárcsapat. Toliadra napfény lángja hull, harmad-gyöngye letisztul. Völgyek, vadvizek fölött visz utad. Hegyek felé. A színe mindnek oly csodás, mint napkeltekor a tengeré. A földi zaj már nem zavar, légittasan a magasban szállsz, s ha bírják edzett szárnyaid, könnyen új otthonra találsz. Országok és gyűlölet Tack Hahn POTPOURRI

Next

/
Oldalképek
Tartalom