Amerikai Magyar Szó, 2004. július-december (58-102. évfolyam, 160-183. szám)
2004-07-09 / 161. szám
JULIUS 4. TANULSÁGA Most, hogy vége van a három napos ünnepnek, amikor örömmel néztük a tűzijátékokat, részt vettünk a baráti összejöveteleken, itt az ideje, hogy elgondolkozzunk azon, mit jelent a mi számunkra, amerikai magyarok számára is ez a nap. Papp László Gondoljunk arra, hogyan szállt szembe néhány lázadó “kuruc” a 18-ik század “szuperhatalmával”, mert szabadságra és függetlenségre vágyott. Minthogy ügyük tiszta és “magától érthetődé” volt, melléjük állt az ország nagyrésze. Thomas Paine, akit lázitónak, “terroristának” bélyegeztek, figyelmeztette társait, hogy “próbára tevő idők következnek.... de akik élvezni szeretnék a szabadság áldásait, azoknak vállalni kell annak megpróbáltatásait is”. Akik a Forradalom élére állottak, vállalták is a megpróbáltatásokat. A FügValóban, az aláírók közül ötöt elfogtak és halálra kínoztak. Tizenkettőnek felperzselték az otthonát. Kettőnek a fia halt meg a harctéren, két másiknak a fiát fogságba vetették. Kilencen belehaltak a háborúban szerzett sérülésekbe. A virginiai Carte Braxton, gazdag kereskedő hajóit elrabolták az angolok. Mindenét eladta, hogy adósságait kifizethesse és nincstelenül halt meg. Thomas McKeam hontalanul állandó bujdosás- ban élt, családja idegeneknél rejtőzött. Nemcsak ő vesztette el mindenét, de sorsában osztozott Dillery, Clymer, Gwinnett, Hall, Heyward, Middleton, Rutledge és Walton is. Thomas Nelson Jr., amint látta, getlenségi Nyilatkozat 56 aláírója “életét, javait és szent becsületét” tette kockára. Nem rongyos gárdisták, hanem tehetős, tanult és köztiszteletben álló emberek voltak, akiknek sok veszteni valójuk volt, ahogy a Rákócziaknak, Zrínyieknek is, az ő 18-ik századi küzdelmükben. Az aláírók között 24-en ügyvédek, 11 -en kereskedők, kilencen farmerek voltak. Tudták, hogy a saját és családjuk életét veszélyeztetik, ha az angol katonák kezére kerülnek. hogy Cornwallis generális az ő Yorktown-i házában üti fel a főhadiszállást, arra biztatta Washingtont, hogy romboltassa le az otthonát. Francis Lewis otthona és birtoka is megsemmisült. Az angolok a feleségét elfogták és bebörtönözték, ahol rövidesen meghalt. John Hart feleségét és 13 gyermekét hátrahagyva menekült. Megtört szívvel halt meg. Hasonló sorsra jutott Norris és Livingston is. Mindezt “magától értetődő” egyszerűséggel vállalták, mert hittek abban, hogy együtt többet érnek mint külön- hogy minden egyenlő ember “a Terem- külön. tő által elidegeníthetetlen jogokkal ru- Hát igen, a szabadságot és a demok- háztatott fel... amely magában foglalja ráciát nem adják ingyen. Amit az ala- az élet, a szabadság és a boldogulás pító atyák elkezdtek, az a mai najogosultságát”. pig is épül és formálódik. Ki leVégül is, ezek a gyarmati ke- I*** hetne tenni a figyelmeztető tábreskedők és farmerek akik az ak- lát: “Vigyázat, munkaterület”, kori világ legnagyobb hatalmá- Egy Nyilatkozat, vagy Alkotval szembe mertek szállni, többre mány végső sorban még nem jeértékelték a szabadságot az életnél, lenti a demokrácia megvalósulását, amit hajlandók voltak kockára tenni. Sokkal inkább fordítva, a demokrácia Sok mindenben nem értettek egyet, ke- biztosítja az alkotmányosság lehetősé- ményen megküzdöttek egymással, de gét. Ezért minden nap, fáradhatatlanul egységesek maradtak, mert tudták, kell küzdeni. A szerkesztők írják Magyarok vagyunk. Ami összekapcsol bennünket, az nem más, mint anyanyelvűnk. Élhetünk a világ bármely táján, beszélhetjük újhazánk nyelvét a legmagasabb szinten, mégis megdobban a szívünk, amikor magyar szót hallunk. Száz százalékig megérthetjük az idegennyelvű lapok tartalmát, mégis más, ha magyarul olvashatjuk ugyanazt. Elgondolásunk a lappal, hogy ismertessük a fontosabb hazai, úgyszintén az amerikai kulturális, valamint politikai eseményeket, ilymódon hidat építsünk az otthoni, illetve az itteni társadalom között, ledöntsük azt a válaszfalat, amelyet a távolság emel magyar és magyar közé. Ezzel a gondolattal indult lapunk három évvel ezelőtt, és bár ezt a mai napig igaznak tartjuk, úgy gondoljuk a híd, mint fogalom ennél sokkal többet kell jelentsen. Már nem csak az anyanyelv megőrzéséről valamint az Óhaza és az Új- haza közötti fizikai távolságának leküzdéséről van szó. Többször érezhetjük, hogy az Egyesült Államokban élő magvarokat is falak választják el egymástól. Bár ugyanazt a nyelvet beszélik, mégsincs meg az együvé tartozás érzése. Ez minek köszönhető? Talán annak, hogy az ide érkező magyarok több hullámban érkeztek, és telepedtek meg. Ebből kifolyólag több korosztályt képviselnek, és más-más szinten állnak a társadalmi beilleszkedés terén. Talán annak, hogy más célokkal érkeztek, egyesek új hazát kerestek, mások a jobb lehetőségek miatt érkeztek, aztán megtelepedtek, de vannak olyanok is, akik rövid távra terveztek, és néhány év után hazatértek. Mindez mintha megfosztaná az aktuálisan itt élő magyarságot attól, hogy közös célok mentén gondolkodjon, és közösségként próbáljon meg előbbre jutni. Természetesen nagyon nehéz egy új kultúrában gyökeret verni, és senki nem ítélhető el azért, ha a személyes boldogulását helyezi első helyre. De meg kell érteni azt is, hogy közösségként könnyebb olyan körülményeket teremteni, amelyben az egyén aztán jobban boldogul. Még azok sem tudnak elszakadni gyökereiktől, akik megtalálták helyüket az Amerikai Egyesült Államokban. Hiszen mi MAGYAROK vagyunk. Mindegy mióta élünk itt, vagy hogyan megy sorunk, milyen a politikai pártállásunk, vagy világlátásunk, magyarságunkat nem tudjuk levetkőzni. Ez határoz meg minket, ettől vagyunk mások, és ha ezt elveszítjük, akkor identitásunkat veszítjük el. Eddig A Híd csak azt tűzte ki célul, hogy magyarul szóljon magyaroknak. De valami történt, amikor az Amerikai Magyar Szóval egyesültünk. Eddig is éreztük, hogy a magyarság ebben az országban nem képvisel egységet, és sokszor beszélgettünk róla. De ezzel a százkét éves lappal, és az ezt létrehozó emberekkel való találkozás végleg meggyőzött minket arról, hogy a magyarok, akár itt élnek akár, odahaza, akár régóta vannak itt, vagy éppen tegnap érkeztek, jobboldaliak, vagy baloldaliak, szegények vagy gazdagok, fiatalok vagy idősek, mind összeköt- hetők. Mi ezen fogunk igyekezni, hogy újságunk neve fogalomként működjön, ne csak egy üres név legyen. Szeretnénk valódi híd lenni, de ehhez az Önök segítségére is szükségünk van. Várjuk leveleiket, észrevételeiket, javaslataikat, ötleteiket ennek megvalósításához. ^WrA^MS^rumep után ISSN 0194-7990 / O’ÁMERICAN HUNGARIAN WORD, INC. w t ^ ^ ^ ^ Í^FÜGGÍtLEN,:AÍAG.YAR NYELVŰ AMERIKAI HETILAP 2004. JÚLIUS 9. VOL. LVIII NO. 161., 28th WEEK
