Amerikai Magyar Szó, 2004. július-december (58-102. évfolyam, 160-183. szám)

2004-09-03 / 169. szám

20 magyar szó—a híd Sorozat 2004. SZEPTEMBER 3. Ronald Reagan második terminusának külpolitikája Reagan’s second term foreign policy Habár 1984-ben csekély fejlődést le­hetett észlelni az Egyesült Államok és Szovjetunió kapcsolatának fejlődésé­ben, mégis az év végére beleegyeztek, hogy folytassák a tárgyalásokat a két szuperhatalom között. 1985 januárjá­ban, a Szovjetunió külügyminisztere, Andrei Gromyko és az Egyesült Álla­mok külügyminisztere, George Shultz Genf-ben találkozott, hogy tárgyaláso­kat folytasson a márciusi - nukleáris fegyverek kontrollállásáról szóló - napirendről. Jóllehet 1985. március 10.- én a szovjet vezető, Konstantin Chernenko meghalt, akit Mikhail Gorbachev követett a hatalmon. így a találkozó a levegőben lógott. Ennek el­lenére, Reagan az új szovjet vezetést egy új korszak kezdetének tekintette. Az akkori amerikai külügyminiszter, George Shultz és az akkori elnökhe­lyettes, Bush, Chernenko temetése Csonka Judit Éva 2003-ban diplomázott angol is amerikanisztika sralmn a Szegedi Tudományegyetemen Diplomamunkáját Ronald Reagen elnöksége és az Amerikai Egyesült Államok bd- és külpolitikája az 1980-as évek­ben címmel írta. Már előzetesen tartott előadásokat John F. Kennedy politikai életétől, az amerikai kormányról, választásokról, és a First Lady szerepétől az amerikai politikai életben. Több publikációja megjelent Jelenleg a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jogi Karának tanulója és Washingtonban a CHARC-ban tevékenykedik Ronald Reagen halálának alkalmáhől mnst snmrathan lrftmljiilr ttiplnmarmmkáját angnl-magyar tnknrfrirHít&ihan után, átnyújtották Gorbachev-nek Rea­gan Gorbachev-nek intézett, számos, azonban első magánlevelét, amelyben az új vezetőt egy Washingtoni csúcsta­lálkozóra invitálja meg. „Biztosítani szeretném önt személyes elkötelezett­ségemről, hogy komoly tárgyalások ke­retében együttműködjek Önnel és az egész szovjet vezetéssel... Ennek tekin­tetében, szeretném meghívni Önt, hogy látogasson meg Washingtonban a lehető legközelebbi alkalommal.” - állt a levélben. A válasz Gorbachev-től ha­mar érkezett: „Pozitív a hozzáállásom arról, amit Ön kifejtett, hogy egy sze­mélyes találkozót tartsunk.” Mindeközben, Reagan a brit minisz­terelnöktől, Margaret Thatcher-től ka­pott híreket, beszámolva Gorbachev- vel való Londoni találkozójáról. That­cher úg) számolt be, hogy az új szovjet vezető, habár a Yuri Andropov pártfo­golja, azonban a Brezhnev-Andropov- Chernenko korszakot követően bizo­nyosan eg olyan ember, akivel „lehet tárgyalásokat folytatni”. Thatcher szin­tén kifejtette, hogy Gorbachev hajlan­dónak látszik reformok végrehajtására, és más_ szemszögből, tekint a? ügyekre. A Szovjetunióval létrehozott tárgyalá­sok folytatása nem csak Gorbachev „friss fuvallató” gondolkozásán múlott, de attól is függött, hogy az Egyesült Ál­lamok célja az volt, hogy az „erő fölé­nyéből” tárgyaljon. Mivel a Reagan ad­minisztráció az utóbbi néhány évben lényegesen megnagyobbította katonai kapacitását, ez egyáltalán nem volt probléma. Miután Gorbachev átvette Cher­nenko helyét, az amerikai-szovjet kap­csolatok szinte azonnal javulni kezdtek. 1985 áprilisában Gorbachev bejelentet­te, hogy a Szovjetunió nem telepít több INF rakétát a következő év no­vemberéig, és hogy Andrei Gromyko-t egy sokkal szimpa- tikusabb külügyminiszterre, Eduard Shevardnadze-re cseré­lik le. Emellett, ugyanazon a na­pon, amikor Eduard She­vardnadze külügyminiszter lett, az Egyesült Államok és a Szov­jetunió bejelentette, hogy csúcs- találkozót tart 1985. november 19-től 21-ig Genfben. Reagan a „szemtől-szemben” diplomácia híve volt, és ahogy ez be is igazolódott ennek jelen­tős eredményét észlelhettük az amerikai-szovjet kapcsolatok alakulásában. Az első csúcstalál­kozón, Reagan és Gorbachev öt órára volt „összezárva”. Aho­gyan a kandalló mellett a két humoros és nyílt személyiségű vezető „megtörte a jeget”, úgy kezdett a két szuperhatalom kö­zött fennálló hideg viszony ol­vadni: „Itt vagyunk Te és én, két ember ebben a szobában, valószínűleg az egyetlen két olyan ember a világon, aki elindíthatná a harmadik világháborút. Továbbá, valószínűleg az egyetlen két olyan ember, aki békét tud hozni a vi­lágba.” - mondta Reagan Gorbachev- nek. A „kandalló-csúcstalálkozó” utolsó napján kiadtak egy közleményt, amely­ben bejelentették, hogy 50 százalékkal csökkentik a stratégiai fegyvereket; lét­rehoztak egy a középhatóságú rakéták­ról szóló, valamint kulturális és tudo­mányos eszmecseréről szóló egyez­ményt, és további szovjet-amerikai csúcstalálkozókat határoztak meg. Ez megerősítést nyert abban, hogy Gorbachev elfogadta az 1986-os Egye­sült Államokbeli meghívást, és Reagan az 1987-es szovjetunióbeli látogatást. Habár különböző véleményen voltak az SDI-ről (Stratégiai Védelmi Rendszer) és nem tudtak megegyezni a szovjet csapatok kivonásáról Afganisztánból. Mégis a csúcstalálkozót történelminek minősítették. Sikernek, mivel mindkét fél egy kölcsönös bizalom kialakítását kezdte meg. Although, in 1984 only scant improvement could be felt in the rela­tionship between the United States and the Soviet Union, by the end of the year the Soviets agreed to continue the negotiations between the two super­powers. In January 1985, Andrei Gromyko, Foreign Minister of the Soviet Union and George Shultz, Secretary of State, met in Geneva to discuss the agenda of the March nuclear arms control talks. However, on March 10, 1985 Soviet General Secretary, Konstantin Chernenko died and was replaced by Mikhail Gorbachev. Thus, the meeting was left hanging. However, Reagan seized this opportunity of new Soviet leadership to begin a new era. Secretary of State, George Shultz and vice-president, Bush after attending the funeral of Chernenko handed over the first of many of Reagan’s private letters to Gorbachev, inviting the new leader for a Washington summit. "You can be assured of my personal commitment to working with you and the rest of the Soviet leadership in serious negotia­tions... In that spirit I would like you to visit me in Washington at your earliest convenient opportunity." - said the let­ter. The answer from Gorbachev came soon: "I have a positive attitude to the idea you expressed about holding a personal meeting between us." Meanwhile, news reached Reagan from the British Prime Minister, Margaret Thatcher about her discus­sion with Gorbachev in London. She reported that the new Soviet leader, though a protégé of Yuri Andropov, but following the Brezhnev-Andropov- Chernenko era, Gorbachev was cer­tainly a man whom she "could do a business with". Thatcher also expressed that Gorbachev seemed to be willing to do reforms and look at the issues from another perspective. To resume negotiations with the Soviet Union did not only depend on Gorbachev’s fresh way of thinking, but the United States’ purpose to negotiate from a position of strength. Since in the last few years the Reagan adminis­tration had enlarged its military capa­bilities, this was not a "problem" at all. After Gorbachev took Chernenko’s place the atmosphere of the U.S.- Soviet relationship almost immediately improved. In April, 1985 Gorbachev announced that the Soviet Union would not deploy any more INF weapons until the following November and that Andrei Gromyko was being replaced by the "sympathique" Eduard Shevardnadze. On the same day, when Shevardnadze became Foreign Minister, the United States and the Soviet Union announced that a summit meeting of the superpowers would take place from November 19-21, 1985 in Geneva. Reagan believed in the person-to- person diplomacy and as it turned out, it did have significant results in Soviet- U.S. relations. At their first summit, Reagan and Gorbachev were "closed together" for about five hours. As they talked beside the fireplace the two leaders’ open and humorous personali­ties began to break the ice and thereby, the cold relationship between the two superpowers started to melt: "Here you and I are, two men in a room, probably the only two men in the world who could bring about World War III. But by the same token, we may be the only two men in the world who could perhaps bring about peace in the world." - said Reagan to Gor­bachev. On the last day of the "fireside sum- • mit" they issued a communiqué, expressing that they had agreed on a 50 percent reduction in strategic arms, a temporary intermediate-range missile agreement, cultural and scientific exchanges and further Soviet-Ame- rican summits. This was confirmed by Gorbachev’s acceptance to visit the United States in 1986 and by Reagan’s acceptance to visit the Soviet Union in 1987. Although they shared different opinions on SDI and could not agree on Soviet troops’ withdrawal from Afghanistan, the summit meeting was defined to be a historical one. A success as both sides began to develop a mutu­al trust.

Next

/
Oldalképek
Tartalom