Amerikai Magyar Szó, 2004. július-december (58-102. évfolyam, 160-183. szám)

2004-08-20 / 167. szám

2004. AUGUSZTUS 20. VÉLEMÉNYEK MAGYAR SZÓ-A HÍD 5 Sárga csillag a Bazilikában Hatvan éve szakadt rá az országra a náci megszállás borzalma és szégyene. Az az esztendő mindenkinek feladta a kemény leckét, amelyből vagy már ak­kor vagy később felelni kellett. íme, egy nem történelmi, de a súlyos időre nagyon jellemző esemény az élet akkori példatárából. Egyetemista fiatal­emberként voltam a tanúja. Ünnepi nagymise a budapesti Szent István Bazilikában. A templomot meg­töltötte a tömeg. Áldozás, sokan men­tek a szentély korlátjához. Az oltár kö­zelében álltam, láttam az áldozókat, a nagy mozgás ellenére. Egyszer csak fel­tűnt köztük egy kiskamasz lány, diák le­hetett - szürke felöltőjén sárga csillag. Megbélyegzetten is eljött a templomba, amely - valószínűleg rögtön születése után - befogadta a keresztség szentsé­gével. Úgy láttam: a templom közönsé­ge igyekezett nem észrevenni. Engem azonban nagyon érdekelt, nemcsak mint az egyház állásfoglalására figyelő embert, hanem mint jövendő tanárt is. Ott, a templomban, nyilvánvalóan nem kellett atrocitástól tartania, de azzal, hogy jövet-menet az utcán járt, kocká­zatot vállalt. (Akadt akkoriban fenyege­tő példa) Az. áldozás előtt gyónnia kel­lett. Mit mondhatott neki a gyóntatója? Addigra befejeződött a megcsonkított tanév - milyen szavakkal bocsátotta út­ra a hitoktató? A következő negyven évben több­ször eszembe jutott a jelenet. Termé­szetesen mindig ezzel a kérdéssel kibő­vítve: megmenekült-e az a szőke kis­lány? És negyven év után visszaintett a múlt. Akkor irtem meg először ezt a tör­ténetet, egy hetilapban. Két hozzászó­lás érkezett, az egyiket egy idősödő úr tette közzé ugyanott. Az a polgártípus lehetett, amely a vétkes mulasztás tuda­tát oly módon próbálta tompítani, hogy másokat is ugyanabban a mulasztásban marasztalt el. Szememre vetette, hogy a templomi jelenetnek teljes passzív szemlélője voltam, nem mentem oda a lányhoz, hogy bátorító szót mondjak neki, és megsimogassam... Szó szerint véve is fonákság. Micsoda látvány lett volna, amint egy fiatal férfi simogat egy lányt a templomban, szertartás közben... A lánynak valóban szüksége lett volna a nyílt szolidaritásra, de nem így, hanem a hívek közösségének gesz­tusaként. Valakinek rá kellett volna szólnia: „Vesd le a csillagot, az Isten há­zában nincs faji megkülönböztetés!” Megtehette volna az áldoztató pap is. Micsoda döbbenetét okozott volna (Mi lett volna a nyugati hívek reakciója?) A másik válasz a kislánytól jött. Per­sze, akkor már őszülő asszony volt. Ol­vasta a cikkemet, magára ismert. Ö le­vélben jelentkezett. Észerint, Istennek hála, megmenekült. Férjhez ment, és töretlenül őrizte hitét, amely azon a negyven évvel ko­rábbi napon a Eu- charisztiájához ve­zette. Remélem, a mostani tavaszon megünnepelheti - ha ugyan ez ünneplési jogcím... a próbaté­telének hatvanadik évfordulóját. A protestáns gyü­lekezetekben is akadtak megbélyeg­zett hívek, hatvan éve. S akkoriban hal­lottam valamelyik is­merősömtől: egy re­formátus lelkész fel­szólította híveit, hogy a folytonos légiveszély és egyéb bajok ellenére jár­hatnak templomba: „szeretettel várjuk a csillagos híveket is.” Ki felelt jól és ki rosszul 1944 lecké­jéből? Én úgy láttam, kevés volt az emi­nens felelő. Dr. Bán Ervin, Budapest A Magyar Kulturális Intézet és a politikai háttér Miért működik méltatlan körülmények között az évi 65 millió forintot fel­emésztő Magyar Kulturális Központ New Yorkban? - teszi fel a kérdést Pálin­kás József, a Fidesz - Magyar Polgári Szövetség kulturális tagozatának elnöke közleményében. A Fidesz - Magyar Polgári Szövetség kulturális tagozata felszólítja Hiller Ist­ván kultuszminisztert, hogy a nyilvánosság előtt adjon magyarázatot arra, hogy miért működik méltatlan körülmények között a New York-i Magyar Kulturális Központ, miközben évek óta évi több mint hatvanötmillió forintot emészt fel az intézmény fenntartása. Tudomásunk szerint a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma valójában akadályozza a New York-i Magyar Kulturális Központ működését. Az NKÖM és a Központ között lényegében nincs kapcsolat, miközben az Amerikai Egyesült Ál­lamok vonatkozásában alapvető kultúrdiplomáciai feladatok ellátatlanok, és az ott élő magyar közösségek kulturális ügyeivel a kormány nem foglalkozik. A Magyar Kulturális Központ elhelyezése méltatlan. Az amerikai magyar kulturális progra­mok szervezéséhez a központ nem kap diplomáciai segítséget, a központ magyaror­szági felügyeletét ellátó Kulturális Intézetek Igazgatósága leveleikre sem válaszol. A központ működésének ellehetetlenítését többször sérelmező, és a kezdeményező­ként fellépő igazgatót Hiller István felmentette 2005. január l-jén, újabb fél évre működésképtelenné téve az intézményt. A Medgyessy-kormány zűrzavaros kultúrdiplomáciáját jól példázza, hogy Medgyessy Péter 2004. június 24-én bejelentette, hogy kormánya megnyitja New Yorkban a Magyar Kulturális Központot. Úgy látszik, senki sem tájékoz­tatta, hogy a központ már megnyílt, évi 65 millió forintot emészt fel, de a kor­mányzati adminisztráción belüli személyi vetélkedések lehetetlenné teszik meg­felelő működését - áll a közleményben. (Magyar Nemzet) A MAGYAR LOBBI AKCIÓLEVELE AZ AMERIKAI ELNÖKJELÖLTEKHEZ Kérünk minden amerikai magyart, hogy, ha egyetértenek az alább levők­kel, küldjék el azt nem csak az alább megadott címeire az amerikai elnök-je­lölteknek, de barátaiknak, ismerőseik­nek is, hogy sok levél érkezzen a jelöl­teknek, s azokból kiérződjék a másfél milliós amerikai magyarság ereje és tö­rődése is. Bush/Cheney: BushCheney04@GeorgeWBush.com Kerry/Edwards: krysiagut@yahoo.com Dear President Bush, Dear Senator Kerry, I am writing to you as a member of the Hungarian Lobby of the United States. As of yet, our lobby has not endorsed any presidential candidate. Therefore, your response to this letter will help us in reaching that decision. As you probably know, there are some 1.5 million Hungarian-Americans in the United States. They tend to be conservative and they reside mosdy in the Northeast, Ohio and Florida. What you probably do not know is that with the Albanians, Hungarians are the largest minority of Europe. The Hungarian-Americans are more than willing to cross party lines, if that is what it takes to help this minority. Hungarians in Europe became a minority, not because they migrated to other countries, but because the bor­ders were redrawn around them. They became foreigners without leaving their thousand years old towns and vil­lages. The kingdom of Hungary was dis­membered in 1920 (mostly because of French pressure, against the objections of President Wilson), because having a large and powerful Central European nation would have prevented Western Europe’s hegemony over Europe. Hungary did nothing to deserve this. Hungarians defended Europe for a thousand years, never had any colonies, never had any slaves, did not practice segregation, were the first to declare the freedom of religion and contributed to the cause of freedom by mortally wounding Communism in 1956. We, American-Hungarians would like to learn, if your foreign policy would include the protection of the collective human rights of national minorities, their right to local self-gov­ernment and to dual citizenship? I would be very grateful if you could advise me about your position on these issues. Respectfully yours, AZ ÖN NEVE ÉS CIME OLVASÓINK ÍRJÁK

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom