Amerikai Magyar Szó, 2004. július-december (58-102. évfolyam, 160-183. szám)

2004-08-13 / 166. szám

8 MAGYAR SZÓ-A HÍD Kárpát - medence 2004. AUGUSZTUS 13. Röviden Magyar Kulturális Intézet ­SZÉKELYFÖLDI FIÓKIRODA KÉSZÜL? Erdély. Magyarország bukaresti kulturális központjának székelyföldi kirendeltségét ter­vezik Sepsiszentgyörgyre. Azt azonban, hogy az elképzelés mikorra valósulhat meg, egyelőre sem Háromszék fővárosában, sem Budapesten vagy- Bukarestben nem tudják megmondani az illetékesek. Az ötletet Medgyessy Péter magyar miniszterelnök jú­lius eleji romániai látogatásakor mutatták be a háromszéki vezetők. Demeter János me­gyei tanácselnök szerint ez volt az egyeden elképzelés, amelyben fantáziát látott a ma­gyar kormányfő, és támogatásáról biztosítot­ta a kezdeményezőket. Az elmúlt hetekben egy háromszéki küldöttség utazott Buda­pestre, hogy a részletkérdésekről tárgyalja­nak Hiller István művelődési miniszterrel. A HTMH-NAK FONTOS a Rákóczi főiskola Kárpátalja. Bálint-Pataki József, a Határon Túli Magyarok Hivatalának (HTMH) elnö­ke levélben fordult Kovács Miklóshoz, a Kár­pátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) elnökéhez a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola ügyében. A HTMH elnöke levelében megelégedéssel ál­lapítja meg, hogy július 22-i, Szabó Vilmos, a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkára társaságában folytatott ungvári tárgy alásaik lehetőséget adtak arra, hogy a Rákóczi főisko­la épületével összefüggésben felmerült min­den kérdést megfelelően áttekintsenek. Bálint-Pataki József biztosította a KMKSZ elnökét, hogy hivatala és a magyar kormány megkülönböztetett figyelmet szentel a KMKSZ székházában folytatott megbeszélé­sen Kovács Miklós által vázolt, a Rákóczi fő­iskola jövője szempontjából kiemelt jelentő­ségű szempontoknak. "Megerősítve az emlí­tett találkozásunkkor kifejtett álláspontomat, egyértelműen le kívánom szögezni, hogy a Főiskolát a határon túli magyar felsőoktatás fontos intézményének tekintjük, a működé­sével összefüggő fejleményeket folyamatosan figyelemmel kísérjük. Minden szükséges lé­pést meg fogunk tenni annak érdekében, hogy az intézmény - az elmúlt évek gyakorla­tához hasonlóan - a jövőben is megfelelő kö­rülmények között, sikeresen tevékenyked­hessen a kárpátaljai magyar közösség szülő­földön történő megmaradása és boldogulása érdekében" - áll a levélben. AII. Rákóczi Fe­renc Kárpátaljai Magyar Főiskola augusztus 4-én fellebbezést nyújtott be a Beregszászi Járási Bírósághoz, vitatva annak korábbi dön­tését, mely semmissé nyilvánította a Bereg­szászi Városi Tanács által a volt törvényszéki épületnek a főiskola tulajdonába való átadásá­ról 2002-ben hozott határozatot, továbbá a ta­nács végrehajtó bizottságának azt a határoza­tát is megsemmisítette, mely az épületet a fő­iskola kollektív tulajdonába adta. I Felvidék : a pozsonyi Koronázó Templom helyzete SZÉTVERT TEREK A pozsonyi prépostság Szent Mártonról elnevezett templomában 1563 és 1830 között koronázták a magyar királyokat és királynékat. A város lakossága és az ország koronázási dómként ismerte és ismeri a templomot. A Habsburg-ház tagjai közül kilencet koronáztak itt királlyá, utolsóként Mária Teréziát. A Dóm tószom­szédságában volt a pozsonyi zsinagóga. Akik még látták, ma már nem a legfiata­labbak. A zsinagógát ugyanis több mint harminc éve, békeidőben felrobbantották. Lebontották a Dóm tószomszédságában a Zsidó utca egyik felét, s eltűnt Pozsony egyik legbangulatosabb terének, a Hal térnek is az egyik része. Ezen lebet ma keseregni, mélázni, s mondhatjuk: éz van. Ilyen országban élünk Beszélgetés Brogyányi Mihály mérnökkel a pozsonyi Koronázó Templom helyzetéről. Polák IJszló A Dóm és környéke szétrombolásá- nak az okai a 60-as, 70-es években kere­sendők. Amikor még azok irányították az országot s a várost, akiknek a himnu­szukban ott a logikátlan mondat, hogy „A múltat végképp eltörölni...” Erről szólt a szovjet tankokkal megtámogatott kommunista országiás, négy évtizeden át: eltörölni azt, ami volt, s teremteni egy újat, boldogabbat, egyenlőbbet. Amiről mára már kiderült, hogy utópia. De rá­ment negyven évünk. Az elvtársak dek­laráltan internacionalisták voltak. Am sovinizmusukat nem nagyon tudták vé­ka alá rejteni. S amikor a múlt eltörlésén fáradoztak itt, Pozsonyban, akkor hajtot­ta, éltette őket a tudat: ez a múlt magyar múlt. Le vele! Kellett a híd a szlovák fővárosban. Hisz egy volt addig, a kiskapacitású Öreg híd. Viszont hogy nem erre a hely­re kellett volna kerülnie a második po­zsonyi hídnak, annak megállapításához nem kell urbanisztikai vagy építészeti szaktekintélynek lenni. A fial téren, a Szentháromság szobornál találkoztunk Brogyányi Mihály építészmérnökkel, statikussal, pozsonyi lokálpatriótával. — Az én gyerekkoromban ez a tér még teljesen más volt. Hogy emlékszel erre a helyre ?- Ez a szobor egy pestis-járványnak az emléke. Én hál’istennek emlékszem a Hal térre, a neológ zsinagógára, és még láttam felnőtt fejjel a Zuckermandelt, és emlékszem a vár környékére is. A Zsidó utca még komplett volt nagyjából. Még a Vár úton az ortodox zsinagóga is meg volt, oda jártunk az iskolából kapukat, kőszobrokat rajzolni. Erre mind emlék­szem. Szóba került, hogy ezt mind visz- szaállítják, ennek a gondolatnak pártoló­ja voltam. Gyakran fordultam meg nyu­gaton, és láttam, hogy ezeket a történel­mi városmagvakat hogyan lehet integ­rálni a modern városok életébe. — Itt vagyunk az Új híd pozsonyi hídfőjétől mintegy harminc méterre. A hídon szüntelen dübörög a forgalom. Ezt a hidat ’72-ben adták át. Ennek a hídnak itt kell lennie? Nem lehetett vol­na neki más helyet találni? Te mint épí­tész, ezt hogy látod?- Hát a híd, mint mérnöki mű, nem rossz, az architektúra jó. Viszont az ur­banisztika pocsék. A híd elhelyezése tel­jesen téves. De tudatosítanunk kell, hogy abban a korban készakarva lett ez így, hogy okot találjanak a Váralja szét- bombázására. Ez akkor politikai cél volt. Szóba került, hogy a hidat esetleg más­hová építik, de ez egy politikailag kitip­pelt hely volt. — És a zöldek, a városvédők nem til­takoztak? Hagyták szó nélkül? Igaz, ez a hatvanas évek vége, hetvenes évek elején történt. — Volt tiltakozás, főleg a szakmai ber­kekben, az építészek körében is sokan fel­emelték szavukat, de ezeket nagyon gyor­san elhallgatatták, hiszen egzisztenciális kérdés volt. Kerek-perec megmondták, hogy ebbe beleszólás nincs, ez így lesz. — A hídon szinte szüntelen a forga­lom, pedig nincs is csúcsidő, amikor be­szélgetünk. Annak idején te méréseket, statikai vizsgálatokat végeztél a szom­szédos német nagykövetség számára. Miért?- A német nagykövetség esetében más probléma is volt, az a bősi vízerőművel függött össze. Itt, ahol beszélgetünk, a szobornál, meg a Séta téren, vagyis a mai Hviezdoslav téren dunai vízfolyás volt. A 18-ik században tömték el. Mária Teré­ziától kapta ajándékként a város, a pénz­ből kialakíthatták a Séta teret. Akkor épültek a paloták is. Konkrétan a német nagykövetség mai épülete, az a helytartó palota volt. Ezeknek a palotáknak a pin­céik 1992-ig szárazak voltak, 93-ban, 94- ben jelent meg itt a víz, és a 10-15 cm ál­landósult. Ez itt alattunk mocsaras talaj, amely képes megszívni magát vízzel. A német nagykövetség épületét, alapjait éppen ezért stabilizálni kellett, mert egy év alatt két és fél centit süllyedt. Ez egyébként itt valamennyi épület problé­mája, itt azért repednek a falak, mert ilyen viszonyok uralkodnak a talajban. — És a hídon zajló forgalomnak van valamiféle negatív hatása?- Ez a legszömyűbb, ez a forgalom. Szétverték vele ezt a teret, és ez hiányzik a város hangulatából. Nagyon sokáig ez volt az egyetlen valamirevaló híd, ami az összes Éigetfaluból irányuló forgalmat lebonyolította. Ami itt veszélyes, az nem a híd statikája. Ismerem az urakat, akik csinálták, azzal nincs gond, számoltak minden lehetőséggel, a híd rezgéseivel. Viszont a mikrorezgéseket nem lehet ki­védeni, ez a közlekedés eredménye. Ez átterjed a talajra, és kihatással van a régi épületek alapzatára. Ott, ahol már rég megállapodott talaj van. A rétegek elto­lódhatnak, lesüllyedhetnek, és ha csak ti­zed milliméterekről is van szó, ez egy boltívben már repedéseket idézhet elő. — Tehát a Dóm épületében ez okoz­hat problémát? — A közlekedés mikrorezgései veszé­lyesek. Maga a híd és a rezgései nem, azok le vannak védve. Vannak tervek, el­képzelések, hogy le kellene csatolni, és visszaépíteni... — Ez szerinted reális? — Minden pénz kérdése. Adjanak a vá­rosnak 15 milliárdot és rendbe lehet ten­ni. És még ez se lenne talán elég...

Next

/
Oldalképek
Tartalom