Amerikai Magyar Szó, 2003. július-december (57. évfolyam, 26-48. szám)

2003-10-09 / 37. szám

Thursday, Oct. 9,2003 Amerikai Magyar Szó 5. A modern ember lelki kortársa: Vajda János Nem véletlen, hogy a korabeli hivatalos irodalom szemben állott vele haláláig, s az irodalmi kritika vezér­alakja, a nagytekintélyű Gyulai Pál mindvégig el­marasztalta. S az sem vé­letlen, hogy a fiatal Ady Endre 1906-ban első jelentős verseskötete elején megírja szellemi találkozását az akkor már kilenc éve halott költővel, "lelke atyjával." “S homlokomon simogat kezé­vel / A montblank-ember, / Én szent elődöm, nagy rokonom ..." (Találkozás Gina Költőjével.) Két évvel később ő adja meg róla az első legteljesebb jellemzést - magára is gondolva: "Ma­gyar és vátesz, ez éppen elég, / Hogy honi késsel szent szívén döföljék." (Néhai Vajda János) Ady- val együtt a múlt század elején a Nyugat folyóirat irodalmi nagyjai is Vajda Jánost vallották ősünknek. Végigkínlódta életében a nemzet sorsát. Lelkes híve a 48-as szabadságharcnak, s a nemzeti függetlenség esz­méjét később is őrzi. De az elbukott nemzeti forradalom után lelki válságba kerül, s Meghasonlás című versében a "milliók boldogításának” törekvésében csalódott ember kiábrándultsága szólal meg. Az ország érdekében az Ausztriával való meg­egyezés híve, de a Habs­burgok kárára változott történelmi helyzetben a ki­egyezésjobb lehetőségeinek eljátszását panaszolja. Ma­gyarország iparosodásáért és művelődéséért száll síkra. A köznemességből alakuló polgárság vezető szerepét hirdeti, s közben méltán ostorozza e réteg önzését, elmaradottságát. A demok­rácia harcosa publicisztikai írásaival, s a közéletből, "e förtelmek helyéről" a ter­mészet csendjébe vágyik, "hol a világi lárma elfogy." Minden idegszálával együtt rezeg a hazát érintő ese­mények hullámzásával. Politikai törekvéseinek kudarcával párosul magán­életének tragikus hiány­érzete. Egyetlen nagy sze­relem töltötte be lelkét, de ellentétes érzésekkel, és soha nem jutva beteljesüléshez. A fiatal költő beleszeret budai szállásadója izgalmasan szép lányába, aki nem sokat törődik vele és nagyra­Vajda János vágyásból, pénzért egy bécsi mágnáshoz költözik, majd elzüllik, idősebb korában az italnak adja magát. A költő szívében a forró vonzódás és a megvetés hullámai váltják egymást, de Gina alakja egész további életén, több mint negyven esztendőn át kíséri. Ebből a tragikusan mély érzelemből születnek legszebb versei az évtizedek során, köztük az ismert re­mekmű, a Húsz év múlva (1876). Életének közéleti és egyéni keserűsége - lelkének alkati tulajdonságaival együtt - érthetővé teszi, hogy költészetében a magány fáj­dalmának megéneklője lesz, ennek az annyira jelleg­zetesen modem életér­zésének. Az Üstökös megje­lenése az éji égbolton saját sorsára emléktezteti: "Szo­morú csillag, életátkom képe, / Sugár ecset, mely festi végzetem, / Akárhová mégysz a mérhetetlen égbe, / Te mindenütt egyetlen, idegen!" (Az üstökös) Elsőként éli át lírájában a természettudományos világ­képet, ahogyan korában, a 19 század második felében látták. A világűr mérhetetlen látványa a mindenség titkát keresteti vele, s kínzóvá lesz számára, aki már nem tud hinni Istenben, a kérdés: "Ki tartja fönn e szörnyű mé­retekben / A rendet, mely hajszálig összevág?" És még gyötrőbbé, hogy mi az értelme a szüntelen körfor­gásnak: "Bölcső, meny­asszonyágy, koporsó, / Enyészet, élet egymást vált­ja. / Karácsonyesti ólom­öntők / Játéka hát a nagy mindenség?" Az anyag maradandóságának elvét vallva, ébred benne a miért: "Örök a léte a salaknak, / Elmúlandók csupán az élők?" (Nyári éjjel) Kozmikus költésztében a dolgok végső értelmét kutató legfőképen a halál prob­lémájába ütközik bele. „Itt mindenütt, bennem, fölöttem / Merő csoda, titok, homály. / Ide mi végre, honnan jöttem? / Miért e lét, mi a halál?" A halál ugyan a múlandóságával is bor- zasztja: "Soha többé, soha többé! / Szív, hogy ezt elviseled! / Emberagy, a 'minörökké'7 Őrületbe hogy nem ejt?" (A Balaton partján) De jobban fél attól, ha folytatódnék a lét túl a síron: ". . . Mi van / A koporsók, a sírok fenekén? / Nem csal-e a halálnak látszata?" (Végtelenség) Az a gondolat gyötri, hogy életének szenvedését, a fájó hiányt nem temeti el a sírhant. "Be nem telt vágy, el nem lobbant láng /... / Ha van tudat a túlvilágon, / Én mindig ezt az órát látom. / e hézagot a múlt időben ..." (Kisértetek) Lírája metafizikus, a tapasztalati határon túli kérdéseket für­késző gondolatai ide ér- keznak: "A múlandóság lehangol csak, / Öröklét kétségbe ejt. / . . . Örökkké élni; élni, élni, / Lét kínja bármi szaggató; / Soha, soha meg nem pihenni . . . Irtóz- tató, irtóztató!" (Nyári éjjel) Különben is a legtöbbet kérdező magyar poéta ő. Veseiben igen sok a kérdő mondat, a töprengő keresés jele. Hangja köznapi, szen­vedélyes és őszinte. Any- nyira engedi megnyílni önmagát, hogy nemegyszer a lélek tudattalan világa tör fel verseiben. Őszinteségéhez tartozik, hogy álszemérmes korában meri a szerelmet a maga valóságában, testi vágyaival is megénekelni, nemcsak álcázott légies­ségében. Természetleírásaiban nem a külső kép visszaadása vezeti, hanem a tájban is viharzó lelkének árnyaival és vágyott békéjével találkozik. Akár­miről ír, önmaga vívódó lénye válik verssé. így lett a modem ember lelki kortársa. Pátkai Róbert Ady Endre NÉHAI VAJDA JÁNOS Sokáig várta szegény a Halált, Pedig magyarul s nagyon szépen hívta S vén haláláig hiányzott neki Dárius kincse: azaz száz forintja. Talán a mája se volt épp’ szelíd, Olykor biz' nyűgös volt ez a vén gyermek, De hisz' Istennek s ami keserűbb: Magyarnak, bárdnak, poétának termett. Durcásan, büszkén csörtetett tovább Rakott hívó, bő, nagy asztalok táján, Dalolt, virrasztott, pusztult csöndesen S gőggel rúgott ki végső éjszakáján. Bakonyi fajta, karakán magyar, Pazar volt, jó volt rossz fajtája mellett, Magyar mértéknél ő többet adott S ő azt se kapta, ami nagyon kellett. Akkor is úgy volt: frász törhette ki A Dal és Szépség nyugtalan magyarját, Mert úgy van igaz magyarság szerint, Ahogy cudarok és urak akarják. Mert úgy van most is, kis, szamár gazok Fojtják el, fogják az Isten növényét: Magyar és vátesz, ez éppen elég, Hogy honi késsel szent szívén döföljék. Mert úgy van, úgy lesz, nem kell ám ide Valaki ember, igazán nagy, gazdag, Hagyjuk szabadon, simán a teret Úrnak, nemesnek, hitványnak, pimasznak. Óh, vén por-ember, boldog néhai, Fáradt-irigyen, búsan megidézünk S megejt bennünket a magyar remény, Ha szikkadt, porladt koponyádra nézünk. Központi ünnepségek a Deák­emlékév alkalmából BUDAPEST. Felújított szobrok és emlékházak avatása, emléktáblák elhelyezése, több tudományos tanácskozás és egy reprezentatív album megjelenítése is szerepel a Deák­emlékév, Deák Ferenc születésének 200 évfordulója alkal­mából szervezett események sorában. Október 15-én tartják a központi rendezvényt a Ze­neakadémián és első alkalommal adják át a Deák-ösztön­díjakat. Október 18-án kihelyezett kormányülés lesz Söjtőrön, Deák Ferenc felújított szülőházában, s még októ­berben ünnepi megemlékezést tartanak a Parlamentben. „Együtt a: Úrért és egymásért! ” A New York-i Első Magyar Református Egyház és Cseh György esperes-lelkipásztor szeretettel hívogat mindenkit a vasárnaponként de. 11 órakor kezdődő Istentiszteletére 344 East 69th Street New York, NY 10021 Telefon: (212) 734-5252 MAGYAR UROLÓGUS DK. GEORGE KLEIN Comell-diplomás, urológiai szakorvos _____________RENDELŐ: ____________ 157 East 72nd Street, New York, NY 10021 (212) 744-8700 * Prosztata problémák * Vasectomy * Húgyúti fertőzések * Impotencia * Vesekő * Vese-és hólyagdaganatok * Nemi betegségek 24 ÓRÁS DÍJTALAN TELEFONKONZULTÁCIÓ www.ny69ref.org

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom