Amerikai Magyar Szó, 2003. január-június (57. évfolyam, 1-25. szám)
2003-02-20 / 7. szám
6. Amerikai Magyar Szó Thursday, Feb. 20, 2003 OTTHONTALANOK Az egyetem felé tartok, ♦ miközben megszenvedtem a hirtelen esett hó okozta közlekedési dugók lassú vergődéseit. meg a fojtó meleget a buszon. Annak hőmérséklete mindenkor az ingujjas vezetőhöz van beállítva, a hetven-nyolcvan utas érdekei az abszolút kisebbség igé- ' nyeihez igazodnak. Végül ő . dolgozik, a többi csupán szenved. Tudom, felesleges most a karácsonyi szünet előtt a műegyetemre bemenni, ahol az angol tagozat hallgatói már megelőlegezték a téli szünidőt, de reméltem, hogy a konzultáció talán még érdekel egy-két szorgalmasabb hallgatót. Nem igy történt, s behúzódom öregségem késői s még mindig meg nem szűnt fellegvárába, mikor rámköszönt valaki. Csinos magas fiatalember szólít meg:- Professzor úr vállalná-e diplomatervem konzultációját a következő évben? Ilyenkor mindig végig kell gondolnom a veszélyt, hiszen a fiatalembert nem ismerem. Ma elfogadom az kínlódást jelenthet, melynek végén sem neki, sem nekem nem jut a siker öröméből, tehát a kockázat nagy.- Fiatalúr, jöjjön be a tanszékre, s beszélünk a részletekről. Van-e elképzelése a feladatról, milyen témát választ a diploma tervéhez? A beszélgetés már a tanszék melegében történik, s elmondja, hogy a sok sematikus feladat helyett Ő aktuálisnak érzett témát választott. Hajléktalan szállást kíván tervezni.- Mi vezette erre az elhatározásra - kérdem. De a feladat korszerűsége hirtelen felvillanyoz. Kevés fiatalemberrel találkoztam, aki nem csodálatos múzeumokat, iskolákat, banképületeket vagy ne- talántán felhőkarcolókat a- kart diplomatervként tervezni. Az ön gondolata, bevallom máris izgat. Megtörténik az alku, a fiatalember konzultációját elvállalom, s legszívesebben azonnal kezdenénk is a feladatot, ám ő most a téli szünetre hazarepül Izraelbe. Azzal válunk el. hogy komoly szociológiai tanulmánnyal fogjuk az építészeti teHapést megkezdeni. Hazafelé az egyetem előtt feltakaritatlan havat taposom, hol vannak - óh a hómunkások? Vajon az öt ezer forint műszakonkénti napi- dij miért nem vonzó? Tépelődöm. hol fogok egy szociológiai tanulmányt találni az építészeti tervezés alátámasztására? A lucsok- ban érem el a villamost. Bent a tömegben megcélzóm az egyetlen helyet, ahol az utazók kihagytak, egy kis tisztást, leülök. Azonnal kiderül mi a ritkulás oka. Az egyetlen hely három csövi (hontalan) között van, öltözetük a megszokott, kissé elnyűtt farmer, kopottas A- didas tornacipő, s szutykos kezek. Egyikük, egy ragyogó barmaszemű fickó azonnal letámad:- Megszólíthatom az urat? - kérdi - a többiek - int a körülállók felé, - nem hajlandóak velünk szóba állni. Uram mi hontalanok vagyunk, s ki az úr? - teszi . fel a kérdést. Egyébként adjon egy százast, jól jönne ez nekünk.- Százasom nincs - mondom - kártyával dolgozom.- Nem baj. akkor kitalálom, mi az úr foglalkozása. Kérdőn néz rám: ügyvéd? Ügyész? Ha nem. akkor plébános? Azért adjon csak mégis egy százast!- Egyik sem vagyok, de játsszunk tovább - mondom. Kezd a szociológiai tanulmány kiszélesedni.- Akkor mérnök?- Eltalálta - mondom, az vagyok.- Ha az. akkor mondja meg ki tervezte a Gél lért Szálló előtti szép kupolás épületet?- Ha a kis, most épülő épületre gondol, Dévényi Sándor fiatal tehetséges építész - zárnám le a csevegést.- Mondja meg neki, hogy szép épületet tervezett. Ivócsarnok lesz, mi is ott leszünk, s fogunk alatta inni, meg olykor aludni is. Elérkezett úgy látszik az ideje, hogy mélyebb rétegbe nyúljak le, megkérdezem, mióta hontalan. A válasz meghökkentő.- Ötödik éve vagyok az utcán, a feleségem dobott ki. s talán ez lesz az utolsó évem, mert nem bírom tovább, tényleg nincs egy százasa? Ohmóink írják Callmeyer Ferenc Az eddig visszahúzódó közönség kezd körülöttünk bezáródni, a beszélgetés egyre többeket érdekel. Most a fickó kezét nyújtja, bennem emberére lelt. Le akarom húzni a kesztyűmet, keze bár szutykos, nem akarom megsérteni egy kesztyűs kézfogással.- Ne húzza le a kesztyűt fertőző vagyok - és kezet fogunk. Maga az én emberem - tisztel meg bizalmával.- Mondja hány éves? - teszi fel a következő Bar Koshba kérdést. Ha játék, hát legyen az:- Találja ki - mondom. Az egyik: lehet nyolcvannégy. vagy kilencven a másik, s megvigasztal: de azért jó színben van, egészségesnek tűnik.- Uraim, ne találgassanak, száz éves vagyok, a háborús éveket duplán számítom. Na most aztán komoly értelmiségi munka elé állítottam villamos ismerőseimet. Az egyik az első világháború éveit kezdi számlni - volt az vagy tiz év - segít a száz év igazolásában. A végén megállapodunk, hogy vegyék csak tudomásul a százat. Majd megkockáztatom, s megkérdezem, mi az oka ott- hontalanságának. A legborzasztóbb sorskérdésbe tenyeretek:- Uram. én félig cigány vagyok, a feleségem - a büdös kurva, meg teljesen cigány. Volt két kis gyerekünk. aztán szült nekem még egyet. fiút. Nyitott gerinccel született, meg vízfejű volt. Az asszony ekkor kidobott, ezzel büntetett, hogy belőlem csak ilyen torz szülött telik ki. Azóta az utcán vagyok. Lassan közelgünk az utam céljához, valahogy el kellene búcsúznom. Ott tartunk, hogy a fickó, látom, megölelni szándékszik engem. Elkapja karomat, megszorítja. Rámnéz, szemében most könnyek vannak.- Megvan még az órája - kendőzi el meghatottságát és iovpk ^/ik plfiyrn a iwfinnmat Mini Niagara New Jerseyben Talán nem sokan tudják, hogy New Jerseyben is van "időnként"’ egy szép kis vízesés. Bár kissé túlzás a "Niagara” kifejezés, de először látva (télviz idején) e természeti szépséget, - engem a világhírű Niagara vízesésre emlékeztetett. A télen megduzzadt Passaic folyón. Peterson városában látható e szivet melengető látvány. Amikor a vízből, párából a természet jégcsappokat, jégszobrokat formál, a zuhogó viz többhelyen vízesésként folytatja útját. Egy csendes, napsütéses, de hideg teli délután szinte véletlenül bukkantunk rá. A lenyűgöző látványtól nem vettük észre, hogy a hideg pirosra csípte az arcunkat. Csodálkoztunk, hogy milyen kevesen tudnak róla. hiszen rajtunk kívül alig néhányan voltak a szinte elrejtett nehezen megtalálható kilátónál. De az ottlévők valamennyien gyönyörködtek a tél alkotta, festői tájban. Kár, hogy a környék elhanyagolt, lomos. szemetes. Egy szép színfoltja lehetne New Jersey államnak. New York környékének, hiszen egy félórányira sincs a várostól. Állítólag nyáron a folyóvíz állásától függően változik a vízesés nagysága, szépsége. Úgy érezzük, több figyelmet érdemelne környékünk eme szép természeti jelensége! Oroszlány F. Anna Valentin hajnala l epd ki az óraművéből a létnek minden ketyegő zaját, mert a szív gyorsan lüktet és a vér lázban izzik a ketyegés vad árján A hold szőttesében is nő szerelem négyszem tekintete lángban ég \ szomjú-kéjük tárt karokba dől a szembeszálló veszély oly enyelgő és örökléttel eggyé lesz az idő Szebb hajnal nem létezhet soha lángol két szív boldogsága gyorsabb és gyorsabb lesz lüktetése test a testbe átzuhanni vágyik perceikben mesevilág játszik. Kaprinyák Gyuláné (Bodnár Szerénke, Phoenix. Az.) Nem tudom most mit mondjak, búcsúzóul zavaromban megkérdem merre tartanak.- Uram, mi nem tartunk sehova, mi utazunk. Estétől reggelig a villamoson, itt meleg van.- Le kell szállnom, s nem merek maguknak boldog karácsonyt kívánni - bököm ki.- Mi viszont az úrnak azt kívánjuk, és nem felejtjük el. hogy az egyetlen volt, aki velünk szóba állt. A téma a szociológia az utcán hever. Callmeyer Ferenc, Telki.
