Amerikai Magyar Szó, 2003. január-június (57. évfolyam, 1-25. szám)
2003-06-05 / 22. szám
Ara: 1.00 dollár * Olvassa New York 101éves magyar nyelvű hetilapját Amerikai VOL. LVII. No. 22. Thursday, June 5, 2003 j ISSN 0194-7990 AMERICAN HUNGARIAN WORD, Inc. 130 E 16th St. New York, N.Y. 10003 Tel: 212-254-0397 Fax: 212-254-1584 Itt a piros, hol a piros? Ez a régi csalóka játék jut az ember eszébe, amikor a mostani gazdaságélesztő adócsökkenésről olvas az újságokban. A csökkentés 350 milliárd lesz (amerikai billió), vagy akár 800 milliárd dollár deficitet is okozhat majd? Csak a gazdagok, vagy más is húz majd hasznot az adó visz- szatéritésből? A federális adócsökkentést mennyiben közömbösiti az állami és helyi adók emelése, amire nagyrészt a központi kormányzat különféle rendelkezései kötelezik őket? Segit-e a jelenlegi gazdasági helyzetet az adók mérséklése, vagy a hatás majd csak később, és talán túl későn jelentkezik majd? Az „ajánlat-oldal” (supply side) hirdetői a Reagan kormány alatt már próbálkoztak a mostanihoz hasonló gazdasági elképzeléssel. Az idősebb Bush, akkor még csak elnökjelölt, ezt „woodoo gazdaságnak” nevezte. Nem is sikerült. Most a „lecsorgáselmélet” (trickle-down) hivei a fiatal Bush elnök segítségével újra abban reménykednek, hogy ha a társadalom felső néhány százalékát kormány- ' zati segítséggel gazdagabbá teszik, akkor azok költe- kezése majd „ lecsorog” az alsóbb rétegekhez is. Az alacsonyabb keresetű dolgozók azzal segítik a gazdaságot, hogy magasabb profitot termelnek, a magasabb profit több beruházást, a több beruházás több munkahelyet, a több munkahely több adózót, a több adózó több adóbevétel teremt és igy csökkenteai lehet az adókulcsot. Elméletileg mindenki jól jár. Ezzel szemben Emmanuel Toff francia társadalom kutató nemrég megjelent A Birodalom Után cimü könyvében (Aprés L’Empire) nem annyira az amerikai gazdaságot, mint annak társadalmi következményeit vizsgálva, arra a következtetésre jut, hogy „Az Egyesült Államok az egyenlőtlenségi forradalom világbajnokává... válik, és elképzelhető, hogy... Amerika többé már nem a liberális demokrácia védelmét biztositó ország lesz, hanem az amúgy is leggazdagabb és legbefolyásosabb rétegek számára még több pénzt és még több hatalmat kínáló szervezet árak jelentős csökkenése, áldásos állapot. Különben is, ha ez problematikussá ;válik, nem kell mást tenni, mint több pénzt nyomni és ezzel mérsékelt inflációs jelenséget teremtve ellensúlyozni a helyzetet. így a bankok több pénzhez jutnak, több kölcsönt adnak befektetésre és a gazdaság pezsegni fog. Sajnos a helyzet nem ilyen Azt nem kell bizonyitani senkinek sem, hogy a világ, és ezzel egyidejűleg az amerikai gazdaság nehéz helyzetben van és segítségre szorul. A baj csak az, hogy a közgazdászok tudománya olyan szinten van, mint a meteorológusoké. Vagy bejön amit jósolnak, vagy nem, de felelősséget nem vállalnak érte. Az amerikai gazdaságot nagymértékben befolyásoló Központi Bank, a Federal Reserve, a kamatok mérséklésével igyekezett megtenni a magáét a gazdaság élesztőse terén. A régi „mumus”, az infláció ugyan már nem fenyeget, mégis a kamatláb csökkentésévelsze- retnék elérni, hogy az emberek vásárlókedvét növeljék. El is érték azt, hogy a családok legnagyobb vagyonértékét jelentő házingatlanok magasabb kamatú kölcsöneit átváltva, az alacsonyabb kamat különbségét készpénzzé téve, a felszabaduló pénzt a fogyasztás emelésére fordítsák az emberek. Ez azonban csak egyszeri költekezési lehetőség, viszont a kamatok alacsony volta felidézi a defláció rémét. Valaki azt hihetné, hogy az egyszerű. Ma a bankok egymás közötti napi kölcsön rátája 1,25 százaléknál tart, ennél „olcsóbb” pénzt nehéz lenne elképzelni. A Világbank attól fél, hogy amikor már nem érdemes tőkét kölcsönözni, hiszen nincs nyereség, a bankok hatásos tevékenysége megszűnik. Beáll az a fizetésképes- ségi csapdahelyzet „liquidity trap”, amikor a gazdaság lelassulása hiába eredményez alacsonyabb árakat, a még alacsonyabb kereseti lehetőségek miatt a gazdasági csőd réme fenyeget. Ezen aztán már az adók mérséklése sem segít, hiszen egyre kevesebb lesz az adózó alany. Sőt, minthogy a csökkenő állami bevétel a deficitet nagy mértékben megnöveli, a központi gazdaság kölcsön igénye versenyre kel a magán- vállalkozók tőke szükségletével és igy lassítja a termelést. A gazdaság elemzői a japán példára utalnak, ahol az elmúlt öt év alatt ilyen deflációs folyamat már lezajlott. Németország esetében hasonló jelenséget látnak kialakulni, és fe'lő, hogy Amerikában is ugyanez megtörténhet. Kérdés, hogy a kormány tanácsadói helyesen kezelik-e ezt a kérdést? Ahogy mondani szokták, ha Amerika megfázik, az egész világ köhögni fog. A gazdasági nehézségek mindenütt érezhetők. Magyar- országon is. Ott is folyik a vita arról, hogyan lehet a pillanatnyi nehézségkén túljutni. A kormány es az ellenzék lényegében ugyanazt javasolja, csak némi hangsúly eltolódással. Arra a rémhírre, hogy az adók és illetékek emelését a nyugdíjasokra is ki fogják terjeszteni, mind a kettő azonos biztatással válaszolt. Az ellenzék megüzente választóinak, hogy „nem kell, félnetek jó lesz”, mig a kormányoldal ezzel tökéletesen egyetértett, a vessző elhelyezésén kívül: nem kell félnetek, jó lesz” . Csak a lényegről nem esik szó, vagyis a gazdasági problémák megoldásának lehetőségeiről. „Addig maradnak a hamis alternatívák, mig végleg ki nem verjük a fejünkből azt a tévhitet, hogy a legjobb gazdaság élénkítő eszköz, a recesszióra a legjobb orvosság, az adó és járulék- csökkentés” - írja a Heti Válasz gazdasági rovatában Németh György szociológus-közgazdász. Vagyis lényegében ugyanazt, amit a New York Times gazdasági elemzője, Paul Krugman ir. Az amerikai és európai gazdaság viszonyára érdekes fényt vet a dollár majdnem szabadesés szerű érték vesztése. Az euro bevezetése után annak 25 százalékos értékvesztését most a dollárral szemben ugyanilyen mértékű emelkedés követte. Még kirívóbb a dollárnak a forinttal szemben elszenvedett 1/3-os értékcsökkenése. Ez mind a két országban aggodalmat okoz. A drága forint (és az euro) versenyképessége van veszélyben, ugyanakkor a dollár tőkebefektetések lanyhulnak Magyarországon. Az amerikai pénz olcsóbbá válása segíti a dollárt a nemzetközi piacon, viszont a külföldi pénz beáramlása és az Amerikába irányuló befektetések elmaradása rontja a tőzsde árfolymát és a gazdaság fellendülését. Az 1990-2000-es években sokan elmélkedtek a kapitalizmus lehetséges modelljeiről. Mig Európában a biztonságot, a táradalmi összetartó erőt, a munkaerő továbbképzését és a hosszú távú technológiai befektetést, Amerikában inkább a nyereséget, a munka és a tőke mozgékonyságát és a rövid távú tervezést részesítették előnyben. Bár mind a kettőnek nyilvánvalóan vannak előnyei és hátrányai, döntő fölényre egyik elképzelés sem jutott. Ha nem menne annyira „bőrünkre”, a világ és ezen belül Amerika gazdaságának alakulása, épületes tanulmány lenne figyelemmel kisémi a gazdaság jövőbeli alakulását. Papp László Sáron és Abbasz az „útitervről" tárgyalt JERUZSÁLEM. Az izrael elleni fegyveres akciók beszüntetését célzó hatékony lépések megtételére, a nemzetközi rendezési terv betartására kérte Mahmúd Abbász palesztin kormányfőt Ariel Sáron izraeli miniszterelnök május 29-én és felajánlotta, hogy Izrael részlegesen átadja a biztonsági ellenőrzést a palesztinoknak . Bush elnök, aki határozottan szorgalmazza az izraeli-palesztin viszály megoldását a héten a jordániai Akabában találkozik mindkettőjükkel.
