Amerikai Magyar Szó, 2003. január-június (57. évfolyam, 1-25. szám)

2003-06-05 / 22. szám

Ara: 1.00 dollár * Olvassa New York 101éves magyar nyelvű hetilapját Amerikai VOL. LVII. No. 22. Thursday, June 5, 2003 j ISSN 0194-7990 AMERICAN HUNGARIAN WORD, Inc. 130 E 16th St. New York, N.Y. 10003 Tel: 212-254-0397 Fax: 212-254-1584 Itt a piros, hol a piros? Ez a régi csalóka játék jut az ember eszébe, amikor a mostani gazdaságélesztő adócsökkenésről olvas az újságokban. A csökkentés 350 milliárd lesz (amerikai billió), vagy akár 800 mil­liárd dollár deficitet is okozhat majd? Csak a gazdagok, vagy más is húz majd hasznot az adó visz- szatéritésből? A federális adócsökkentést mennyiben közömbösiti az állami és helyi adók emelése, amire nagyrészt a központi kor­mányzat különféle rendel­kezései kötelezik őket? Segit-e a jelenlegi gazda­sági helyzetet az adók mérséklése, vagy a hatás majd csak később, és talán túl későn jelentkezik majd? Az „ajánlat-oldal” (sup­ply side) hirdetői a Reagan kormány alatt már próbál­koztak a mostanihoz ha­sonló gazdasági elképze­léssel. Az idősebb Bush, akkor még csak elnökjelölt, ezt „woodoo gazdaságnak” nevezte. Nem is sikerült. Most a „lecsorgáselmélet” (trickle-down) hivei a fiatal Bush elnök segítségével új­ra abban reménykednek, hogy ha a társadalom felső néhány százalékát kormány- ' zati segítséggel gazdagabbá teszik, akkor azok költe- kezése majd „ lecsorog” az alsóbb rétegekhez is. Az alacsonyabb keresetű dolgo­zók azzal segítik a gaz­daságot, hogy magasabb profitot termelnek, a magasabb profit több beru­házást, a több beruházás több munkahelyet, a több munkahely több adózót, a több adózó több adóbevétel teremt és igy csökkenteai lehet az adókulcsot. Elmé­letileg mindenki jól jár. Ezzel szemben Emma­nuel Toff francia társa­dalom kutató nemrég meg­jelent A Birodalom Után cimü könyvében (Aprés L’Empire) nem annyira az amerikai gazdaságot, mint annak társadalmi következ­ményeit vizsgálva, arra a következtetésre jut, hogy „Az Egyesült Államok az egyenlőtlenségi forradalom világbajnokává... válik, és elképzelhető, hogy... Ame­rika többé már nem a liberális demokrácia vé­delmét biztositó ország lesz, hanem az amúgy is leg­gazdagabb és legbefolyá­sosabb rétegek számára még több pénzt és még több hatalmat kínáló szervezet árak jelentős csökkenése, áldásos állapot. Különben is, ha ez problematikussá ;válik, nem kell mást tenni, mint több pénzt nyomni és ezzel mérsékelt inflációs jelenséget teremtve ellen­súlyozni a helyzetet. így a bankok több pénzhez jut­nak, több kölcsönt adnak befektetésre és a gazdaság pezsegni fog. Sajnos a helyzet nem ilyen Azt nem kell bizonyitani senkinek sem, hogy a világ, és ezzel egyidejűleg az amerikai gazdaság nehéz helyzetben van és segítségre szorul. A baj csak az, hogy a közgazdászok tudománya olyan szinten van, mint a meteorológusoké. Vagy be­jön amit jósolnak, vagy nem, de felelősséget nem vállalnak érte. Az amerikai gazdaságot nagymértékben befolyásoló Központi Bank, a Federal Reserve, a kamatok mér­séklésével igyekezett meg­tenni a magáét a gazdaság élesztőse terén. A régi „mu­mus”, az infláció ugyan már nem fenyeget, mégis a kamatláb csökkentésévelsze- retnék elérni, hogy az em­berek vásárlókedvét növel­jék. El is érték azt, hogy a családok legnagyobb va­gyonértékét jelentő házin­gatlanok magasabb kamatú kölcsöneit átváltva, az ala­csonyabb kamat különb­ségét készpénzzé téve, a felszabaduló pénzt a fo­gyasztás emelésére fordít­sák az emberek. Ez azonban csak egyszeri költekezési lehetőség, viszont a ka­matok alacsony volta felidézi a defláció rémét. Valaki azt hihetné, hogy az egyszerű. Ma a bankok egymás közötti napi köl­csön rátája 1,25 százalék­nál tart, ennél „olcsóbb” pénzt nehéz lenne elképzelni. A Világbank attól fél, hogy amikor már nem érdemes tőkét köl­csönözni, hiszen nincs nyereség, a bankok hatásos tevékenysége megszűnik. Beáll az a fizetésképes- ségi csapdahelyzet „liqui­dity trap”, amikor a gaz­daság lelassulása hiába eredményez alacsonyabb árakat, a még alacsonyabb kereseti lehetőségek miatt a gazdasági csőd réme fe­nyeget. Ezen aztán már az adók mérséklése sem segít, hiszen egyre kevesebb lesz az adózó alany. Sőt, mint­hogy a csökkenő állami be­vétel a deficitet nagy mér­tékben megnöveli, a köz­ponti gazdaság kölcsön igé­nye versenyre kel a magán- vállalkozók tőke szükség­letével és igy lassítja a termelést. A gazdaság elemzői a japán példára utalnak, ahol az elmúlt öt év alatt ilyen deflációs folyamat már le­zajlott. Németország eseté­ben hasonló jelenséget lát­nak kialakulni, és fe'lő, hogy Amerikában is ugyanez megtörténhet. Kérdés, hogy a kormány tanácsadói he­lyesen kezelik-e ezt a kér­dést? Ahogy mondani szokták, ha Amerika megfázik, az egész világ köhögni fog. A gazdasági nehézségek min­denütt érezhetők. Magyar- országon is. Ott is folyik a vita arról, hogyan lehet a pillanatnyi nehézségkén túljutni. A kormány es az ellenzék lényegében ugyan­azt javasolja, csak némi hangsúly eltolódással. Arra a rémhírre, hogy az adók és illetékek emelését a nyug­díjasokra is ki fogják ter­jeszteni, mind a kettő azo­nos biztatással válaszolt. Az ellenzék megüzente válasz­tóinak, hogy „nem kell, félnetek jó lesz”, mig a kormányoldal ezzel töké­letesen egyetértett, a vessző elhelyezésén kívül: nem kell félnetek, jó lesz” . Csak a lényegről nem esik szó, vagyis a gazdasági problémák megoldásának lehetőségeiről. „Addig ma­radnak a hamis alterna­tívák, mig végleg ki nem verjük a fejünkből azt a tévhitet, hogy a legjobb gazdaság élénkítő eszköz, a recesszióra a legjobb or­vosság, az adó és járulék- csökkentés” - írja a Heti Válasz gazdasági rovatában Németh György szocio­lógus-közgazdász. Vagyis lényegében ugyanazt, amit a New York Times gazdasági elemzője, Paul Krugman ir. Az amerikai és európai gazdaság viszonyára érde­kes fényt vet a dollár majdnem szabadesés szerű érték vesztése. Az euro bevezetése után annak 25 százalékos értékvesztését most a dollárral szemben ugyanilyen mértékű emel­kedés követte. Még kirívóbb a dollárnak a forinttal szemben elszen­vedett 1/3-os értékcsök­kenése. Ez mind a két országban aggodalmat okoz. A drága forint (és az euro) versenyképessége van veszélyben, ugyanakkor a dollár tőkebefektetések lanyhulnak Magyarorszá­gon. Az amerikai pénz olcsóbbá válása segíti a dollárt a nemzetközi piacon, viszont a külföldi pénz be­áramlása és az Amerikába irányuló befektetések elma­radása rontja a tőzsde árfolymát és a gazdaság fellendülését. Az 1990-2000-es években sokan elmélkedtek a kapi­talizmus lehetséges modell­jeiről. Mig Európában a biztonságot, a táradalmi összetartó erőt, a munkaerő továbbképzését és a hosszú távú technológiai befek­tetést, Amerikában inkább a nyereséget, a munka és a tőke mozgékonyságát és a rövid távú tervezést része­sítették előnyben. Bár mind a kettőnek nyilvánvalóan vannak előnyei és hátrányai, döntő fölényre egyik elkép­zelés sem jutott. Ha nem menne annyira „bőrünkre”, a világ és ezen belül Ame­rika gazdaságának alakulá­sa, épületes tanulmány lenne figyelemmel kisémi a gazdaság jövőbeli alakulá­sát. Papp László Sáron és Abbasz az „útitervről" tárgyalt JERUZSÁLEM. Az izrael elleni fegyveres akciók beszüntetését célzó hatékony lépések megtételére, a nemzetközi rendezési terv betartásá­ra kérte Mahmúd Abbász palesztin kormányfőt Ariel Sáron izraeli miniszterelnök május 29-én és fela­jánlotta, hogy Izrael részlegesen átadja a biztonsági ellenőrzést a palesztinoknak . Bush elnök, aki határozottan szorgalmazza az izraeli-palesztin viszály megoldását a héten a jordániai Akabában találkozik mindkettőjükkel.

Next

/
Oldalképek
Tartalom