Amerikai Magyar Szó, 2002. július-december (56. évfolyam, 27-49. szám)

2002-09-05 / 34. szám

Thursday, Sep. 5, 2002 Amerikai Magyar Szó 5. Amikor a mama meghalt minden összeomlott Századik évébe lépett József Etelka. Itt él 99 év súlyával, egy nagy költő örök árnyékával, a mama emlékével. Egy század terhével. Budapesti, Andrássy út lakása könyv- és képtár.- Apám szép, magas em­ber volt. Anyám is szép és nagyon jó asszony volt. Ami­kor a mama meghalt, min­| den összeomlott. Ő volt a mi mentőangyalunk - a könnyei kicsordulnak. Míg birkózik velük, a lánya veszi át a szót:- Anyám a legszívesebben a Gát utcai házra gondol, ahol sokáig laktunk. Művész hajlamai is voltak, kerámiá­kat, szobrokat, készített. Még verseket is írt.- Én kezdtem el először verseket írni! - kapja fel a fejét Etus néni. - Attila ké­József Etelka (99): az Óda a kedvencemí sohb Puháit engem leutá­• nozni - itt elneveti magat ­okosakat írni, de nem sike­rült. Kerámiáztam is, amit mindig leszólt az öcsém. Ezt vágta hozzám: "Etus, ez sem­mi!" Igaza volt, abba is hagy­tam a szobrászkodást. Igaz, három pici gyerekem volt, idő sem jutott a művészetre. Helyettem inkább Jolánt biz­tatta, az írásra. Neki sikerült is- - kicsit megpihen, aztán így folytatja: - Attila versei mind csodák. A papa nem tudta, hogy költő lett a fiá­ból, azt hitte, az ügyvédi hi­vatást választotta. Szegény mama se érhette meg a di­csőséget, amikor már min­denki ismerte az én Attilá­mat. Pedig olyan büszke volt rá! Gyakran mondogatta: az Áron fia milyen okos. Attila kezében mindig könyv volt. Úgy ment az utcán is. Na­gyon szeretett olvasni. Nem szépített a verseiben, nem csereberélte a szavakat, meg­mondta az igazságot, ami a lelkét nyomta. Gyűjtötte a róla szóló írásokat. 1937 tragikus év József Etelka életében. Meghalt az öccse, az apja és a férje, Makkai Ödön. Hatvanöt év özvegységben. Hatvanöt éve csak emlék a József család. Három gyereket nevelt fel: Ádám 65 éves, Angliában él, elektromérnök. Zsuzsa lánya vele él Budapesten, külkeres­kedő, Makkai Péter 1991- ben, 59 évesen halt meg, az Operaház díszlettervezője volt. Etusnak három déduno­kája van. Amikor azt kérdez­tem, melyik a kedvenc verse József Attilától, sorolja, Élü­kön az Ódával. Sokat tud, néha idézgeti is. Rengeteg energia van, benne. Szeren­csére jó étvágya is van, s a- mikor eszik, mindig megem­líti: milyen kár hogy a mama és Attila nem eheti. Temesi László Erdélyben nyolcadszor Etus néni jó kedéllyel tölti a napjait, bár a tavaszi nap sugarait nem élvezheti ügy, mint régen. Hónapok óta ki sem mozdul a lakás­ból, nappal hintaszék a fek­helye. A külvilág zaját, fé- . nyeit tompán érzékeli.- Sokat beszél a mama egész nap a gyerekkoráról, a szüleiről, Attiláról. S katona­dalokat énekel - fogad a lá­nya, aki vigyáz rá. Etus néni bizonyságul magától mondja: "Édesapám szigorú ember volt, minden este térden állva kellett imádkozni. Ha eltévesztettük a szöveget, kaptunk a fejünkre. A Mi- Atyánkkal kezdtünk. Nem örült, hogy lányai születtek, mi mindig le voltunk pocs­kondiázva Jolánnal együtt. Attilát szerette, mégis el-! hagyta a családját." József Áront Romániáig csalta egy asszony szíve. Onnan titokban néha-néha hazajött meglesni a gyerme­keit. Egyszer az utcán Etus- sal is találkozott, de a kis­lánynak sejtelme sem volt, ki az a kedves bácsi, aki csoko­ládét nyújt át neki. Egy férfi állított meg az utcán - emlékszik Etus néni - és egy tábla csokoládét a-, dott, de a fa alá dobtam, mert az édesanyám arra ta­nított, édességet ne fogadjak el idegen férfitől. Később tudtam meg, hogy az apám volt. Apám, aki kitalálta a rózsaszínű illatos szappant. Nagyon találékony munkás- ember volt. Igazi nyelvtehet­ség, több nyelven beszélt. Ragadt rá a német, a szláv, a román és a héber. A főnöke Temesvárott zsidó ember volt, tőle tanult meg rövid idő alatt héberül. Olvasni is nagyon szeretett. Kis pihenő után mindig az édesapjáról beszélt. Megjártuk Erdélyt nyol­cadszor. Ez­úttal a Kár­pátkanyart, Callmeyer Ferenc Csángóvidék_ et, a Görgényi-havasokat, Bihar-hegységet, Királyerdőt. Ma hiába keressük a rossz utakat, ez már nem jellemző. Hiába keressük a sáros udva­rokat, a Székelyföld udvarai füvesek, virágosak. A szászok egykor szép városkái is kez­denek lábraállni, igaz a száz­hetven erődtemplom közül van még mit tenni. Szép ez a táj, a sok erdőtől minden üde, burjánzanak a gazok, meg a virágok, az alma, meg körtefák teli gyü­mölccsel, s a szívek re­ménnyel. Ám megjelentek a kapitalizmus fenyegető jelei is: nemcsak a benzinkutak kezdenek elszaporodni, de a főleg angol nyelvű színes óriás plakátok, és természe­tesen Kolozsvárott a román nemztiszínekben tündöklő szemetes tartályok. Érzéket­lenül ott jelenik meg a nem­zeti szín, ahol más országok­ban ez szentségtörés lenne. Emlékeimben a mi orszá­gunk egykori november hete­dikéi ünnepére disznózsírból készítette Lenin mellszobra jelenik meg, debreceni kol­bászkoszorúval övezve. Már nemcsak gótikus székesegy­házak vannak, meg Kós Ká­roly által oly sokszor megraj­zolt zsindelytetős faházak, de ott vannak a keleti csemegék között az aluminiumfedelű magánvárak, a politikai cél­ból nagy állami támogatással épült bizantínus mini Aja Szófiák. Nem lehetekfelháborodott, mert nem lenne illő, ha le­szólnám a gazdagodás jele­ként az erdélyi tájban, a szántóföldeken és esztenák- ban hirtelen felbukkanó pen­ziókat. Jó ez a jelenség, jelez valamit, csak egyet nem sza­bad kérdezni, hogy hova lesz a sok szennyvíz? Mert ez folyik az épület és a szép erdélyi föld alá, csak úgy tisztítatlanul az EU csatlako­zás örömére. Aztán már azon sem lehet csodálkozni, ha a román ha­tóság az európai normákra hivatkozva nem engedélyezi a Székelyföldön most épült öregek házát, a közadakozás­ból épültet. Hajlamosak va­gyunk a kérdésből nemzeti- ségi problémát alakítani. Az alapítvány most éppen Brüsszelben kéréséi igazát. Az értelem sokszor még hiányzik az infrastrukturális kérdések kezelésében, de' már készülnek a víz-csatorna és vezetékes gáz beruházások székely magyarok lakta he­lyeken, mint Zetelakán, Tor- daszentlászión. Itt a fejlődés óriási a faluturizmusban. Véndéglátóink most már Hilton szállói fürdőszobával leptek meg. Itt bizakodnak. A székely optimista, itt nincs hungaropesszimizmus. Ami óriási volt, az a rend­kívüli találkozásaink, találko­zás és beszélgetés Jakubini György,gyulafehérvári érsek­kel, találkozás a Csíkszeredái római katolikis püspökkel, a csíksomlói ferences kolostor­ban. (Az idén 400 ezer szentostya fogyott a híres Somló-hegyi búcsún!) Aztán fent voltunk a Hi­degség völgyében a Gyime- sektől körülvett szép, csak­nem svájci tájban, vadonatúj csángó csárdában és hallgat­tuk gardonszóra dalaikat, az idős párok szép táncát néz­hettük. Az utánpótlás talán ki fog bontakozni nemsoká­ra, még mielőtt a diszkó gép­zenéje elmos mindent. Igazán meglepőek a hétfa­lusi csángók voltak, kis be­zárt magyar sziget lakosai. Gyönyörű archaikusnak tűnő beszédük, vendégváró gesz­tusaik megleptek, még akkor is, ha itt bizony az elszálláso­lás hagyott is némi kívánni valót. De volt angol vécéjük, és magatartásuk, környeze­tük polgárosult volt. Bajaik! abban gyökereznek, hogy vatikáni asszisztálással pap­jaik templomaikban nem magyarul miséznek. Két féle csángó viseletét is megismer­hettünk. Az egyik a gyimesi csángóé, valami szép archai­kus ruházattal, a másik meg a moldvai csángóké volt kissé romános fehér nadrá- gos széles öves kiképzéssel. Voltunk a honfoglalás előt­ti terepen is. Beleélhettük magunkat, vajon őseink mi­képpen érezhették, mikor kívülről láthatták a Kárpátok havas vonulatait, s a túl fekvő részt Erdő el-nek ke­resztelték el. Az Ojtozi szo­roson keresztül kijutottunk a Tatros folyóhoz, s csaknem már a Szeretnél voltunk. Gorzafalván, Aszalós Viktor fazekas műhelyében valódi használati fazekakatvettünk. Milyen szép is ez a minden­napi használatra készült ke­rámia tárgy, s mennyire visszataszító a túrizmusnak kínált Kőrösfői utcai vásári kerámia. Ez a fazekasművész is el fog rövidesen tűnni, az öreg csaknem nyolcvan éves, s boltban lehet venni mű­anyag edényeket! Most már azt hiszem Er­dély minden titkát birtokol­juk, féltő szemeinket a fejlő­dő globalizálódó Erdélyre kell vetnünk. Sok itt a félteni való! _ „ „ Callmeyer Ferenc Halló - Régi barátok és ismerősök! íjra privát rendelő-órák New Yorkban Dr. Bartalos Mihály a Columbia Egyetem volt tanára Belgyógyász és genetikus Konzultáció, kivizsgálás, kezelés Előzetes bejelentés szükséges Tel: (212)262-5291 30 West 60th Street, Suite 1-F a Columbus Circle és Columbus (9th) Avenue között New York, N.Y. 10023

Next

/
Oldalképek
Tartalom