Amerikai Magyar Szó, 2002. július-december (56. évfolyam, 27-49. szám)
2002-09-05 / 34. szám
6. Amerikai Magyar Szó Thursday, Sep. 5, 2002 A királyfi kilengése Lőrinc belga királyi herceget a napokban ismét megállították a rendőrök, mert Brüsszel belvárosában ámokfutóként száguldott Mercedesével. II. Albert király legkisebb fiát feljelentették, ő kifizette a 485 eurós bírságot, de a flamand tartományi kormány közlekedési minisztere szerint most már be kellene tőle végleg vonni a jogosítványt. A lapok most felidézték, hogy legifjabb királyfi sok évvel ezelőtt az amerikai fővárosban kezdte autós ámokfutásait, amikor egy rendőrnő megállította. Lőrinc már akkor is azt találta a legegyszerűbb mentségnek, ha közli, hogy Belgiumban ő királyi herceg. A demokrácia fellegvárában felnőtt rendőrnő szemrebenés nélkül visszavágott neki, hogy ő pedig Sába királynője. Végül kiegyeztek némi bírságban. Odahaza, Belgiumban a sajtó alig tudja számon tartani a királyi "gyorsfelség" közlekedési kihágásait. Heroingondok Belgiumban A belgiumi Liege városi kormányzata egyhangúlag úgy határozott, hogy újrakezdi a heroin hatósági és ingyenes kiosztását a legsúlyosabb kábítószerfüggőknek a leszoktatás egyetlen reményeként. A városatyák és anyák felkérték polgármesterüket, hogy kezdeményezze brüsszeli és antwerpeni kollégájánál, tegyenek ők is próbát ezzel a végső kísérlettel a másik két nagyvárosban is. Az előző kormány elutasította e vitatott kezelés állami finanszírozását. A liege-i városi hatóság svájci és luxemburgi példákra alapozva kezdte meg négy éve a legsúlyosabb heroinosok számára orvosi heroin kiutalását az egyetemi klinikán. Svájcban állítólag e súlyos esetek közel háromnegyedét fokozatosan át tudták téríteni kevésbé veszélyes pótszerekre, s egy részük végül teljesen megszabadult a szenvedély rabságából. A liege-i önkormányzati képviselők azzal érvelnek kísérleti programjuk mellett, hogy börtönnel, erőszakkal, büntetéssel semmire sem mentek a heroinfüggőséggel szemben. Nincsenek kidolgozva a kezelés egyéb kísérő elemei, főleg a pszichológiai felügyelet és az egész programnak nincs anyagi forrása. Erősen tartanak attól is, hogy a kormány, -'mely a parlamentben már elfogadtatta a metadont orvosilag felírható törvényes pótszernek, az orvosi heroint nem fogja elfogadni ugyanilyen gyógyászati eszköznek. Az indiai vadkender származékoknak, főleg a marihuánának az egyéni fogyasztása 18 éven felül Belgiumban már nem minősül bűncselekménynek, sőt e kábítószerek egyéni fogyasztásra szánt "ésszerű mennyiségű" birtoklása vagy termesztése sem. A kábítószer viszont nem kerülhet nyilvános forgalomba és nyilvános, csoportos fogyasztása is büntetendő cselekmény maradt. Össze kell! törni a táblát! Előfordul, hogy évtizedekkel ezelőtt történt események, szavak, mozdulatok csak megkésve érkeznek tudatunkig. Akkor döbbenünk rá jelentőségükre. Egy biztató szó apám ajkán vagy nagyapa mosolya, a szüle szelíd simo- gatása a fejemen, vagy a mama halk sóhaja, egy leány szemérmes pillantása, istenem, mit is akart akkor mondani? Megrázó felismerés, elkésett üzenet, felesleges figyelmeztetés! Döbbenetes élmény újra megélni az ilyesmit. Elmondok egy régi-régi történetet, amelyről még sosem beszéltem, pedig több mint nyolcvan esztendővel ezelőtt történt, életem nagy forulóján. Önmagamba forduló csendes fiúcska voltam, évekig bácskai tanyán éltem, a felhők és a madarak voltak a barátaim, velük beszélgettem magányomban, de értettem a kisborjú bánatát is, anyja fájdalmát, amikor a mészáros vágóhídra vitte. Messzi olykor szekereket láttam az e- perfákkal szegélyezett köves- útón döcögni. Ugyan hová mennek, honnan jönnek? Talán vásározók. A szomszéd tanyára hazajött a rokkant katonafiú, láttam csellengő román katonaszökevényeket, aztán szerb katonák pálinkától részeg hangja és harmonikaszó visszhangzott a tanyavilágban. A szüle kézen fogott, azt mondta: "Sanyika, most iskolába kell már járnod ..." És a mama elvitt az iskolába; volt palatáblám, palavesszőm, akkor még arra írtunk. Másoltam a táblára írott ábécé betűit, vittem haza boldogan. Apám nézte meg előbb, aki remegő kézzel nyújtotta a nagyapa felé a teleírt táblát. Végül a mama kezébe került; nézte-nézte, és nem értette. A táblán cirill betűk ' sorakoztak, ilyen sorrendben: a, b, c, g, d, gy. A szerb ábécé. És mintha kísértetet látott volna, köténye sarkával hirtelen letörölte a betűket a tábláról, majd lerogyott a konyhaküszöbre, a fejéhez kapott, mint aki a haját tépi, és azt mondta túlvilági hangon, szinte sikoltozva: "Úristen, mi történt velünk?" Azt hiszem, a madarak elhallgattak, csend támadt az udvaron, amit nem értettem, de megáradt bennem örökre, akár egy segélykiáltás, kétségbeesett kapaszkodás valamibe. Úristen, mi történt velünk? A hazával! A haza békés népével, a tépett zászlóval, az álmokkal, a jövővel, mi lesz ezzel a szerencsétlen gyerekkel s velünk ezután, hogy így írják az ábécét? Addig még nem lépett be hozzánk a félelem és rettegés, a szerb bocskoros hadsereg menetelésének hangjait csak távolról hozta el hozzánk a szél, rémítgetve, az ablakokkat rázva, mintha be akarna jönni a lakásba. De bezártuk előtte a kaput, a nagyapa elővette a Bibliát, azt olvasta. A mama meg előszedte a táblát, és palavesszővel telerajzolta latin betűkkel, amelyeket valaha tanult az iskolában, s kért, hogy mondjam utána őket. Akkor azt hittem, hogy ez csak amolyan játék. De nem az volt. A kétségbeesett kiáltását azóta hordom az szívemben: "Úristen, mi történt velünk?" Ki ad rá igaz, megnyugtató feleletet? Nagyapa elment már régen, apám is követte, azután a mama ment utánuk, én meg végigjártam a fronto- ' kát, s mint valami fantomkiáltás követett visszhangként a mama kétségbeesett sikolya. Most már értem. Ő akkor, azokból az általa ismeretlen cirill betűkből tudta meg, vagyis inkább akkor érezte át igazán, hogy milyen változás történt a nemzet életében. Addig zárva tartotta a kiskaput, soha erről nem beszéltek, s akkor, mint derült égből a villámcsapás, torkon ragadta a valóság. Hogy nincs már haza! Hogy a Bácska már nem magyar! Hogy a fia már nem magyar betűket tanul, hogy összeomlott az egész világ! Bármerre mentem, úgy éreztem, mintha nehéz vascsizmában rohannának utánam a szavai, zakatolva, dörömbölve az égen, kiáltva, jajgatva a fellegek felé. Úristen! Félre kellene verni az összes harangot, meg kellene fognunk egymás kezét! Hogy mikor értettem meg végül a mama akkori sikolyának értelmét, mikor érkezett el a szívemig? 1941. április elején, amikor harangzúgás, zászlólengetés, feltámadási körmenetek lobogói közben a könnyes nagy ölelkezések sosem felejthető percében megérkeztek Zomborba az első magyar felszabadító páncélosok. Úristen, mi történt velünk? - kérdeztem most én. Az évfordulóra emlékezve. Le lehet még törölni azt a cirill betűs ábécét a palatábláról? Nem elég, össze is kell törni a táblát. Mint Mózes tette az övéivel, fent a sziklákon! Illés Sándor, Budapest Boldogtalannak lenni annyit jelent, mint magunkat boldogtalannak érezni; de nagynak lenni annyi, mint megismerni, hogy az ember boldogtalan Pascal BALESETEK * SERULESEK 1-888-LOT O' CASH vagy 1-888-568-6227 (Díjtalan hívások) Ha elsőnek minket hív... Mindketten nyerünk! RÓNAI & RÓNAI és TÁRSAI - Baleseti Ügyvédek ^AZ ÜGYVÉDI IRODA, MELY ^OH/^NE_M_AtóZII\T^ NY Iroda - 450 7th Ave., 20 emelet, New York, NY 10123 NJ Iroda - One Exchange Place, Suite 1000, Jersey City, NJ 07302 Képviselettel rendelkezünk MINDEN ÁLLAMBAN! * Ingyenes Konzultáció Láthat minket a legnagyobb TV csatornákon! ÜG YVÉDI DÍJAZÁS CSAK SIKER ESETÉN! A gyöngédek Mi lakói a földnek Őrzöm emléküket Azt sose tudjuk meg, A létem folyamán, Hatása annak Ismeretlenül is jó volt, Mit mondunk Kedves szavuk hozzám. Meddig érhet el Hálás gondolatom Mikor az ember küzd Felétek repüljön S minden körülötte rideg, S az évek távolában Akadnak néha emberek, Áldásomat küldöm Kiknek lelkűk gyöngéd, Indulatuk finom, . D , „, , ... ’ Leona Borek Közleményük meleg. A Magyar Színház Művészeti Fórum-a Minden hétfőn este 1/2 6 órakor Manhattan Cable 56 RCN calbe 108 Cserey Erzsi igazgató ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦
