Amerikai Magyar Szó, 2002. július-december (56. évfolyam, 27-49. szám)
2002-08-22 / 32. szám
VIHAR Azon a kora reggeli órában, amikor Kaszap Gergely égre meredő kaszával a vállán otthonából gyalog útrakelt, hogy a nem több mint háromnegyed órányi járásra levő Cserjés-völgyben, amig harmatos a hűvösség tart a fűvet levágja, semmi jele nem mutakozott a viharnak; reggel ködfályol simult a dús lombozatú cserjékre, az eget áttetsző kék-homály festette. A komolyabb izomerőt igénybevevő teendőket jobb ilyenkor elvégezni, míg a "tűzgolyó" heve annyira nem éget. Erdély dél-keleti csücskében július, augusztus hónapokban a Nap fortyogja hevét, ömlik a forróság belőle, akár a kráterből sistergő izzó láva. Ilyenkor nem ártana árnyékbe húzódni, heverészni a fűben az égerfáktól szegélyezett kavicsos medrű patak partján, ahol. a bozótban színes szárnyú pillangók, kiguvadt szemű szitakötők ülik nászukat. Ezt a fényűzést nem teheti meg a gazda, a határban rengeteg a tennivaló, a munka dandárja vár reá. Amikor a kapás növények parcellájában a gyomirtást befejezte, soron a széna csinálás. Szűk két hét jut erre, mert amikor megtörik a kalász feje, az aratás nem tűr halasztást. Minden munkára ki van porciózva az idő, az egyiket jóformán be sem fejezték, kezdhetik el a másikat. Szusszanásnyi idő sem marad, csinálni muszáj tovább. A lelkiismeretes gazdát erre nem kell biztatni, tudja jól, mikor mi következik. Ilyen földmíves volt Kaszap is. A szántástól a betakarításig, úgy szólván minden munkát a mezőn önerejéből végzett el. Alig pár katasztrális holddal rendelkezett, nem szorult idegen munkaerőre, napszámosra. Volt egy időszak, amikor megpróbálkozott aztán feladta. Sok a baj velük, jobb egyedül; beszerzi azokat a gépeket, amelyekkel a gyomirtást, kapálást elvégezheti egymaga. Újításaira a hasonszőrű gazdatársai felfigyeltek, követték példáját. Gergelyt szerették a falújában és tisztelték. Barátkozásra hajló természete szolgáltatott okot rá. Erkölcsös, tisztességes életmódot folytatott. A családon belül is békés, meghitt volt mindig a hangulat. Igaz, keveset tartózkodott családja körében, reggel távozott, sötétedésre ért haza. A határban ahol a földje volt ott élte napjait. Roppant munkabírással rendelkezett, nem ismerte a fizikai fáradtságot. Izomkötegek feszültek két karján. Szerette a földet, tőle kapott meg mindent, amire családjának szüksége volt. Keményen megdolgozott mindenért, a föld nem maradt adósa, hálásan megfizetett érte. 36-dik esztendejében járt, amikor a 1. -gikus eset vele megtörtént. Legtöbbször mellőzte az asszony segítségét. - Stefánia, te lásd el a házi teendőket, viseld gondjukat a gyerekeknek, három volt belőlük, ami az ajtón kívül esik, az mind rám tartozik. Reggelente ezzel köszönt el a feleségétől, aki rendesen kitárta a kapúszárnyakat, amíg ő kihajtott. Most nem fogattal ment, nem volt rá szüksége, miért is fárszataná a jószágot. Ahogy kiért a falúból, megmozdult körülötte a levegő, egy halványka fuvalat csapódott az arcába. Lutyakját újjahegyével fennebb pöckölte, hogy felnézzen az égre. Viharfelhőnek a nyomát se észlelte sehol. Később egy lazaszárnyú felleg telepedett az ég vásznára; gyéren ugyan, de petyeregni kezdett az eső. Gergely leemelte tökfedőjét, a fejebubjára pottyant vízcseppek felüdítették. Dalolni lett volna kedve. Már közel járt a kaszálóhoz, amikor elsötétült az ég, vihar kerekedett. Záporozott a nagyszemű eső, de ő folytatta útját. Villámok kezdték hasogatni az ég boltozatját és minde- nikhéz társult egy-egy hatalmas dörrenés. Már nem látta maga előtt az ősvényt, egy pillanatra lelassította lépteit, szinte tapogatóznia kellett annyira sötét lett. Kaszája meg mindig a vállán pihent, pengéjével mereven feszült az égnek... Emberfia nem volt a közelben, amikor egy villám földre súlytotta. Szénné égve találtak rá az éppen hazafelé tartó falutársai. Nehezen ismertek rá, összeégett, akár egy nyárson sült szalonnabőr. Pár lépésnyire tőle a magas fűben deformálódva, összecsavarodva hevert a kasza-roncs. Körülállták sokáig szemlélték a felúbeliek a villámsújtotta embert, majd egy saroglyára fektették, úgy szállították haza. Nagy Ábrahám Nagy Ábrahám Olvassa a Magyar Szó-t! Lágerhumor az ötvenes évekből Az idő az ötvenes évek közepe. Egy népes bányaváros közelében töltöttük nem szabad időnket, mint a szocialista tevékenység alapján elitéit fegyencek. Ez már nem volt Recsk: a kondér aljában sokszor maradt leves. Fegyőreink disznókat hizlaltak rajta. Meggyőződésem, hogy a smasszerok kilencven százaléka előtt a moslék lebegett mint pályaválasztási tényező. A táborban tömény unalom ömlött el, amit a hivatalos "lemezjátszó" csak minimálisan enyhített. Naponta legalább ötvenszer üvöltött fel a hangszórón Dunajevszkij "Te büszke kozák" cimü dala, melynek hallatára 800 ember vágta rá vallásosan:"add vissza az óóó- rám!" Bárthelyi barátommal azt latolgattuk, hogy valamit tenni kéne. Nem Dunajevsz- kij-vel, hanem az unalmas hangulattal. Elhatároztuk, hogy egy nagyszabású műbalhét szervezünk. A bánya mélyén üldögéltünk éppen.- Olyan műbalhé kéne, ami egyben intellektuális teljesítmény. - mondta Bárthelyi. - Amit csaknem lehetetlen elhinni.- Legyen az angol hercegnő .. . nem, inkább a húga, azaz, legyen Margaret hercegnő! mondtam. Mindketten elhallgattunk Ez nemes feladatnak tűnt, majdnem lehetetlennek. Meggyőzni ezt a dörzsölt bandát... Este pontosan hét órakor Bárthelyi belépett a 6-os barakkba. Egyenesen Litz Kálmán, Vanyek és Berda Jóska cuccához ment és leült. Nagytekintélyű, dörzsölt banda volt ez s mikor Bárthelyi elmondta, hogy nekem viszonyom volt Margarettel, melynek néhány epizódját Biarritzben megfigyelte, kitört a röhögés. Benda lábát csapkodta harsány kacagása közben. Mielőtt azonban ez a negatív érzés eluralkodott volna rajtuk, beléptem a barakkba.- Na mond csak el mi is volt avval a hercegnővel? - kérdezte Vanyek gúnyos fintorral. Lassan megfordultam s elvörösödve ráorditottam Bárthelyire.- Te büdös strici! Szószátyár ramaty! Nem bírtad fogni a lapcsos pofádat? Ennyit ér a szavad, te rohadék! - s máris rohantam felé, mig ő a cucc másik oldalán legurult és kirohant az ajtón. Én utánna.- Megöllek te aljas dög! A tábor végén egymásra mosolyogtunk és én lihegve visszatértem a barakkba. Mindenki izgatottan várt.- Mi volt ez, öregem? Tényleg volt valami közöd a királykisasszonyhoz? - érdeklődött Vanyek. Ez a finom megfogalmazás Vanyek óvatos egyéniségéből fakadt.- Fiuk, hogy lehet ilyen baromságról még beszélni is - mondtam remegő hangon. - Ti intelligens emberek vagytok. Egy pillanatra se hihettek, hogy egy link pesti bölcsészhallgató még akár találkozhatna is az angol királyi család ... azt a moslék Bárt- helyit pedig élve nyúzom meg, ha addig élek is . . . pletykás, jellemtelen vénasszony! Üvöltéssel befejezett válaszom után mogorván elvonultam s cuccomra vetettem magam. A hármastanács a többiek bevonásával komoly tárgyalásba kezdett. Mikor egy-egy tétova kérdést intézettvalamelyik hozzám én az "ilyen zagyvaságról nem vagyok hajlandó beszélni... ti intelligens emberek vagytok" refrénnel válaszoltam. A következő napokban a hír már más épületeket is elért. Konok, felháborodott tagadásom s az, hogy állandó jelleggel felemelt ököllel kergettem Bárthelyit / akit persze sosem értem el /, meghozta gyümölcsét. Egy alkalommal például fejszével üldöztem, ami különösen hatásosnak bizonyult. Ezekben a hetekben egy civil vájárral, Feri bácsival dolgoztam együtt. Mikor robbantásra vártunk az öreg titokzatos mosollyal szilvóri- ' umot húzott elő a tarisznyájából és megkínált.- Mondja mán el nekem hogy is vót az mikor maga majdnem elvette az angol . királynét feleségül? Először is nem a királynő volt, hanem a húga, másodszor is nem igaz. Maga intelligens ember Feri bácsi . . .- Én ugyan csak bányász vagyok, de nem hülye. Ha ilyen fontos dologról van szó, tudni akarok rula. Nekem elmondhassa, senkinek se szólok egy szót se. Emlékezzen, én csempésztem a maga fekete leveleit meg pálinkát is kap néha . . . Beadtam a derekamat. Elmondtam találkozásomat Margarettel egy garden partin és hogy utánna cukrászdában . . . hogy ültünk egy biarritzi lokál homályában és hogy csókoloztunk . . . helyzetünk reménytelensége miatt hogy csurogtak könnyeink a szánkba .. . / ez különösen tetszett a szakinak . . . és hogy Bárthelyi újságíróként járt akkor ott, de megígérte, úri becsületszavát adta, hogy soha senkinek . . Feri bácsi rövidesen távozott és Zsiga lőmesterrel tért vissza.- Barátok voltunk mindig Györgyey s ezért bánt, hogy utolsóként kell megtudjam szerelmi történetét. Egy hét múlva az aknaszájban kellett előadást tartanom. A történet végén a főaknász hozzámfordult.- Mit szólna a királynő ha megtudná, hogy maga bányában dolgozik?- Nem a királynő, hanem a hercegnő! - igazítottam ki már ötvenedszer. - Már biztos rég elfelejtett engem. A főaknász elémállt. Szemei szikráztak az indulattól, kezét ökölbe szorította. Hangja harsogott.- Hát lehet egy ilyen szerelmet elfelejteni? Soha! Soha! Soha! Az aknaszájban tapsvihar tört ki.- Úgy van! Igaza van Kálmán . . jól mondja! Bravó! A főaknász szerényen visszalépett s akkor az igazgató húzott félre. Arca sötét volt és én kissé aggódtam.- Györgyey, ha netán . . . vagy mondjuk . . . nézze én nem akarok háborút ... de ha mégis lenne ... az angol hadsereg . . . tudja, nagy a haditengerészetük ... illetve . . . hiszen ért engem . . . szóval mi van akkor . . . jobban mondva mikor majd jönnek magáért . . . én . . . Ma se tudom mit akart hallani, de nagylelkű hangulatban voltam. Kételyeim csak a nagy csatahajók Alföldön való átszállításával ka- csolatban voltak.- A bányát és a községet nem fogják bombázni. Ezt megígérem! - mondtam. Hálásan szorította meg a kezem. Györgyey F. Aladár Első Amerikai Magyar Televízió N.Y. Minden szombaton reggel 7:30-kor műsort közvetít a Manhattan_Cabel-televízió 34-es csatornáján Producer: Bárdos Károly 6. Amerikai Magyar Szó Thursday, Aug. 22, 2002
