Amerikai Magyar Szó, 2002. január-június (56. évfolyam, 1-26. szám)
2002-03-21 / 12. szám
6. Amerikai Magyar Szó Thursday, March 21, 2002 Elhúnyt a forgó ház feltalálója Belgiumban elhúnyt Francois Massau, a forgó lakóház feltalálója, aki némelyek szerint megelőzte korát, ám hosszú élete végére már a kortársak is elfelejtették. "Az az egyetlen hátrányom, hogy sose vettek komolyan, mert nem vagyok építész. De meg vagyok győződve róla, hogy végül célt érek" - mondta töretlen derűlátással jó 11 éve a feltaláló, aki akkor már aggastyánként a forgó ház újabb prototípusát tervezte, de a megvalósításhoz hiába remélt támogatást a vallon tartományi kormányzótól. Most 97 évével matuzsálemi korban húnyt el, de az áhított siker, a világhírt nem sikerült megérnie. Pedig a belga csodabogár ötlete olyan pofonegyszerű, hogy tulajdonképpen bárkinek eszébe juthatott volna, aki szereti a napot és az a vágya, hogy szobái ne legyenek véglegesen és kényszerűen északra, keletre vagy bárhova betájolva, hanem tetszés szerint követhessék a nap pályáját. Akinek az ötlet végül is az eszébe jutott, egy belga szén- és tüzelőnagykereskedő, Francios Massau volt. Miközben a világ szeme 1958-ban hazájára, pontosabban a brüsszeli világkiállításra és annak jelképére, a 9 gigantikus ezüstös gömbből álló Atomiumra irányult, Massau a fővárostól alig 25 kilométernyire, Wavre-ban felépítette a maga jóval zseniálisabb újdonságát, amivel mintegy életre keltette a népmesék kacsalábon forgó kastélyát. A hét szobából álló, nagyjából köralakú házat erős vaslapra építette, amely betonteknőbe ágyazott vasgolyókon forog szép lassan. A forgó földszint alatt mozdulatlan alagsor van pincékkel és garázzsal, felette szintén áll a tető. A házat kisteljesítményű villanymotor hajtja, amely másfél óra alatt fordít egy teljes kört a házon, elvégre a nap sem rohan az égen... A motort egyetlen gombnyomással lehet tetszés szerint bekapcsolni vagy leállítani. László Balázs Belgium Deák Pál MENNYI? Az egész világ halad a globalizció felé, kivéve egy dolgot. Ez az egy pedig az egységes mértékegység. Az emberek egy része méterben és tízes számrendszerben mér és számol, míg mások láb-ban és fontban vagy ha úgy tetszik poundban. Azonban még száz évvel ezelőtt, például a yard nevű mértékben is több féle létezett. Angliában Henrik király nagylábujjától az orrahegyéig lévő távolságot vették egy yardnak. Az ázsiaiak pedig eltöprenghettek azon, hogy mekkora is a fehér emberek lába, vagy éppen könyöke. Valamiféle egységesítést a francia forradalom vezetett be Európába. Ugyanis a francia parlament fordult a Tudományos Akadémiához, hogy határozzon meg egységes mérték rendszert az állam és az emberek számára. Számrendszernek a tudósok az angol 16-os és 12-essel szemben a könnyen érthető és kezelhető tízes számrendszert javasolták bevezetni. Valamint azt is javasolták, hogy a legtöbbször uralkodók által adott és azok testrészeinek mértékét a természet által kínált mértékkel váltsák fel. Természetesen a tízes számrendszer szinte azonnal elterjedt, főleg a francia katonaságnak köszönhetően. Hosszmértéknek a métert javasolták, ami a Föld Egyenlítőjének egy kisebbített része. A méter elnevezést pedig az ógörög szótárból kölcsönözték, jelentése, mérték. A súlymérték legkisebb részének a grammot vették, ami egy köbcentiméter víznek megfelelő súlyegységet szimbolizál. Ahogy látjuk a méter szisztéma bevezetése volt az alapja és a kiindulópontja a későbbi egységes rendszereknek. Ha a közéletben nem is olyan gyorsan, de a tudományos életben sokkal gyorsabban hasznosították a racionális előnyöket. Mára a Föld legtöbb országában ez a mértékegység terjedt el és használatos. Legútóbb Kanada, sőt az Egyesült Államok is napirendre tűzte az áttérés kérdését. Minden változás nehéz. Eltérni a megszokottól nem könnyű, Talán ezért ódzkodnak az angolok az Európai Uniótól való csatlakozástól. ^_____________________________ Deák Pál_______ Olvassa a Magyar Szó-t Megjött a tavasz Napok óta borzongató kéjjel .kóstolgatjuk a korai tavasz ízét. Hinni szeretnénk benne. Lekerültek rólunk a nehéz holmik, elnézem, délidőben a ligetben minden pad foglalt: öregek sütkéreznek a napon. Es mint a színes buborékok a tavaszi vizeken, megszaporodtak a gyermek- kocsik a sétányokon. Azt mondják nincs csalókább dolog az időjárásnál. Órak alatt meg tud változni, tavaszi ábrándokkal hajtjuk álomra a fejünket, de lehet, hogy holnap zimankóra ébredünk. Figyelem a jeleket, amelyekből arra szeretnék következtetni, hogy ez már nem csak káprázat: megérkezett az igazi tavasz. Kerti rigóim már napok óta elhanyagolják erkélyünket. Vicsorgó teleken ők mindig a korláton gubbasztanak, várva az eleséget. Most még szemlátomást tétováznak. Mennének is, meg nem is, a szívükben épített madarradar nem adott erre engedélyt. Forgatják csak a fejüket, mintha a felhők járására figyelnének. Tegnap megérkezett két szarka is. Cserregnek a fán, puccosodnak szép mellényükben. A verebek meg elszemtelenedtek, rajokban érkeznek, hangos szóval segélyt követelve. Ők az örök kitartottak. Nekem egész életen át azt mesélték mindig, hogy milyen kegyetlen tél szakadt ránk 1914 februárjában, amikor születtem. A szomszédok takarították el a havat a kapu elől, hogy ki tudjon menni rajta suhanni a csen- gettyüs szán, amivel keresztelőre vittek. Az idén pedig, amikor születésnapom sokadik fordulóját ünnepeltem ingben napoztam az erkélyen, azokra a régi hóviharokra és a dermesztő hidegekre gondolva. De hihetünk-e igazán a megérzéseinkben? Mert ha le is került rólunk hirtelen a télikabát, a fogason lóg az előszobában készenlétben. Ott van mellette a sál és a meleg kesztyű is. Bármelyik pillanatban újra előszedhetjük. A borúlátok, akik mindig sokan vannak, arról sopánkodnak, hogy jöhetnek még fagyos napok. Mi pedig ■ ilyenkor aggódva figyeljük a duzzadó rügyeket. Csak baj nem érjen bennünket!... Tél búcsúztató sétám alatt tegnap végre szembetalálkoztam a bizonyossággal. Vagy hogy így mondjam: magával a tavasszal. Megismertem. Mert a fatörzsön ékeskedő ábra minden tévedést kizárva üzent. Valaki az éjjel egy szívet vésett bicskájával a fa törzsébe. És a szív közepére egy G betűt. Ha fiatalabb lennék, én is ilyan szíveket karcolnék a fák törzsébe éjszakánként. Tűnődön: kinek szól a szép üzenet? Talán Gizikének hívják vagy Gabriellának? Hirtelen megtelik a szívem napfénnyel. Lám, Gabikám, mégis megjött végre a tavasz.... Illés Sándor GYALOGOLOK Az idei télre a Keleti-part lakóinak panasza nem lehet. A hólapát és fújógép jóformán elő sem került, nem volt szükség rá. A hőmérséklet is kitett magáért, februárban a meleg rekordot döntött, mint az USA egyik nőgyorskorcsolyázója Salt Lake Cityben, az olimpiai versenyeken. Az atléták kiemelkedő teljesítményeikért megkapták az aranyérmet, az időjárásnak be kellett érnie egy aranybetűs bejegyzéssel a meteorológiai rekordok nyilvántartási füzetében. Most már úgy néz ki, hogy nem is lesz tél. Lassan kezd kitavaszodni. Jöhet a gyaloglás. A Hudson-menti városkának a charity gyaloglásnak hagyománya van. Minden évben megrendezik. Az e- gyikhez személyes élményeim fűződnek . Még új lakónak számítottam, nem tettem magam rendbe az itteni szokásokkal. Egy májusi vasárnap délelőttjén történt, zsongott az utca házunk ablaka alatt. Olyannak tűnt, mint mikor a kaptárból kirepül egy méhcsalád és rátelepszik az akácfára. Mindjárt kinéztem, hogy lássam, mi megy végbe. Emberfolyam hömpölygött a gyalogjárón, fiatalok idősek vegyesen, hol tömörebb, hol meg felszakadozva, egymás nyomában rótták az utat. Nagy Ábrahám Könnyű színekben tarkálló sportos ruha volt rajtuk, lábukon tornacipő. Szülők iskoláskorú gyermekeiket kézenfogva vezették maguk mellett. Egy fiatal anya vál- lásra csatolt szíjas táskájában még járni nem tudó kicsinyét vitte a hátán, a mellette lépdelő egy babakocsiban u- gyancsak kisdedét tolta. A baba aludhatott, mert a zip- záros rész le volt zárva. E- gyesek kutyájukat pórázon vitték magukkal. Nem lenne teljes a kép, ha kihagynám az idős asszonyokat, meg a farmer nadrágos férfiakat, akik beleépültek a menetelük csoportjába. A nagyszülő koruakról lerítt az, hogy fáradságos nekik ez a felvonulás, zsábájuk meg reumájuk belenyillalik a derekukba, de semmi pénzért abba nem hagyták volna azt, amibe belefogtak. Később a ldváncsiskodásom szomját szomszédom segített : eloltani. Tőle tudtam meg, hogy erre a gyaloglásra évente sor kerül. A város lakói nagy számban vesznek részt benne. Rendesen májusban rendezik meg, amikor a tavasz első virágai kezdik lobbantam színeiket, parfümös illataikkal fürdetik a tájat. Egyesek koratavaszi kapunyitásnak nevezik. Ennél sokkal többet rejt magában: a lakosság bekapcsolódik abba a harcba, amelyet az orvostudomány évtizedek óta folytat egy gyilkos kor felderítéséért, kipusztításáért. A közös gyaloglás a részvét jogát az emberek egy jelentéktelen . összeg kifejezésével váltják meg. A szervezők az így be- gyűlt összeget a rákkutatás céljaira ajánlják fel. De nem is ez a pénzmennyiség a fontos, hanem inkább az, hogy léteznek köztük embertársaik, akik lelkiismeretük parancsának engedelmeskedve készek áldozatot hozni, összefogni a milliók életét veszélyeztető betegség ellen. Harcbaszállni az emberiség sorsának, jövőjének megmentéséért. Névtelen mártírjai az időnek. Nagy Árahám Kellemes Húsvétot!
