Amerikai Magyar Szó, 2002. január-június (56. évfolyam, 1-26. szám)

2002-03-21 / 12. szám

6. Amerikai Magyar Szó Thursday, March 21, 2002 Elhúnyt a forgó ház feltalálója Belgiumban elhúnyt Francois Massau, a forgó lakóház feltalálója, aki némelyek szerint megelőzte korát, ám hosszú élete végére már a kortársak is elfelejtették. "Az az egyetlen hátrányom, hogy sose vettek komolyan, mert nem vagyok építész. De meg vagyok győződve róla, hogy végül célt érek" - mondta töretlen derűlátással jó 11 éve a feltaláló, aki akkor már aggastyánként a forgó ház újabb prototípusát tervezte, de a megvalósításhoz hiába remélt támogatást a vallon tartományi kormányzótól. Most 97 évével matuzsálemi korban húnyt el, de az áhított siker, a világhírt nem sikerült megérnie. Pedig a belga csodabogár ötlete olyan pofonegyszerű, hogy tulajdonképpen bárkinek eszébe juthatott volna, aki szereti a napot és az a vágya, hogy szobái ne legyenek véglegesen és kényszerűen északra, keletre vagy bárhova betájolva, hanem tetszés szerint követhessék a nap pályáját. Akinek az ötlet végül is az eszébe jutott, egy belga szén- és tüzelőnagykereskedő, Francios Massau volt. Miközben a világ szeme 1958-ban hazájára, pontosabban a brüsszeli világkiállí­tásra és annak jelképére, a 9 gigantikus ezüstös gömbből álló Atomiumra irányult, Massau a fővárostól alig 25 kilométernyi­re, Wavre-ban felépítette a maga jóval zseniálisabb újdonsá­gát, amivel mintegy életre keltette a népmesék kacsalábon forgó kastélyát. A hét szobából álló, nagyjából köralakú házat erős vaslapra építette, amely betonteknőbe ágyazott vasgolyó­kon forog szép lassan. A forgó földszint alatt mozdulatlan alagsor van pincékkel és garázzsal, felette szintén áll a tető. A házat kisteljesítményű villanymotor hajtja, amely másfél óra alatt fordít egy teljes kört a házon, elvégre a nap sem rohan az égen... A motort egyetlen gombnyomással lehet tetszés szerint bekapcsolni vagy leállítani. László Balázs Belgium Deák Pál MENNYI? Az egész világ halad a globalizció felé, kivéve egy dolgot. Ez az egy pedig az egységes mér­tékegység. Az emberek egy része méterben és tízes számrendszerben mér és számol, míg mások láb-ban és fontban vagy ha úgy tetszik poundban. Azonban még száz évvel ezelőtt, például a yard nevű mértékben is több féle létezett. Angliában Henrik király nagylábujjá­tól az orrahegyéig lévő távolságot vették egy yardnak. Az ázsiaiak pedig eltöprenghettek azon, hogy mekkora is a fehér emberek lába, vagy éppen könyöke. Valamiféle egységesítést a francia forradalom vezetett be Európába. Ugyanis a francia parlament fordult a Tudományos Akadémiához, hogy határozzon meg egységes mérték rend­szert az állam és az emberek számára. Számrendszernek a tudósok az angol 16-os és 12-essel szemben a könnyen érthető és kezelhető tízes számrendszert javasolták bevezetni. Vala­mint azt is javasolták, hogy a legtöbbször uralkodók által adott és azok testrészeinek mértékét a természet által kínált mértékkel váltsák fel. Természetesen a tízes számrendszer szinte azonnal elterjedt, főleg a francia katonaságnak köszön­hetően. Hosszmértéknek a métert javasolták, ami a Föld Egyenlítőjének egy kisebbített része. A méter elnevezést pedig az ógörög szótárból kölcsönözték, jelentése, mérték. A súlymérték legkisebb részének a grammot vették, ami egy köbcentiméter víznek megfelelő súlyegységet szimbolizál. Ahogy látjuk a méter szisztéma bevezetése volt az alapja és a kiindulópontja a későbbi egységes rendszereknek. Ha a közéletben nem is olyan gyorsan, de a tudományos életben sokkal gyorsabban hasznosították a racionális előnyöket. Mára a Föld legtöbb országában ez a mértékegység terjedt el és használatos. Legútóbb Kanada, sőt az Egyesült Államok is napirendre tűzte az áttérés kérdését. Minden változás nehéz. Eltérni a megszokottól nem könnyű, Talán ezért ódzkodnak az angolok az Európai Uniótól való csatlakozástól. ^_____________________________ Deák Pál_______ Olvassa a Magyar Szó-t Megjött a tavasz Napok óta borzongató kéjjel .kóstolgatjuk a korai tavasz ízét. Hinni szeretnénk benne. Lekerültek rólunk a nehéz holmik, elnézem, délidőben a ligetben minden pad fog­lalt: öregek sütkéreznek a napon. Es mint a színes bu­borékok a tavaszi vizeken, megszaporodtak a gyermek- kocsik a sétányokon. Azt mondják nincs csaló­kább dolog az időjárásnál. Órak alatt meg tud változni, tavaszi ábrándokkal hajtjuk álomra a fejünket, de lehet, hogy holnap zimankóra ébre­dünk. Figyelem a jeleket, ame­lyekből arra szeretnék követ­keztetni, hogy ez már nem csak káprázat: megérkezett az igazi tavasz. Kerti rigóim már napok óta elhanyagolják erkélyünket. Vicsorgó teleken ők mindig a korláton gubbasztanak, várva az eleséget. Most még szemlátomást tétováznak. Mennének is, meg nem is, a szívükben épített madarradar nem adott erre engedélyt. Forgatják csak a fejüket, mintha a felhők járására fi­gyelnének. Tegnap megérkezett két szarka is. Cserregnek a fán, puccosodnak szép mellé­nyükben. A verebek meg elszemtelenedtek, rajokban érkeznek, hangos szóval se­gélyt követelve. Ők az örök kitartottak. Nekem egész életen át azt mesélték mindig, hogy mi­lyen kegyetlen tél szakadt ránk 1914 februárjában, ami­kor születtem. A szomszédok takarították el a havat a kapu elől, hogy ki tudjon menni rajta suhanni a csen- gettyüs szán, amivel keresz­telőre vittek. Az idén pedig, amikor születésnapom soka­dik fordulóját ünnepeltem ingben napoztam az erké­lyen, azokra a régi hóviha­rokra és a dermesztő hide­gekre gondolva. De hihetünk-e igazán a megérzéseinkben? Mert ha le is került rólunk hirtelen a télikabát, a fogason lóg az előszobában készenlétben. Ott van mellette a sál és a meleg kesztyű is. Bármelyik pillanatban újra előszedhet­jük. A borúlátok, akik min­dig sokan vannak, arról so­pánkodnak, hogy jöhetnek még fagyos napok. Mi pedig ■ ilyenkor aggódva figyeljük a duzzadó rügyeket. Csak baj nem érjen bennünket!... Tél búcsúztató sétám alatt tegnap végre szembetalálkoz­tam a bizonyossággal. Vagy hogy így mondjam: magával a tavasszal. Megismertem. Mert a fatörzsön ékeskedő ábra minden tévedést kizárva üzent. Valaki az éjjel egy szívet vésett bicskájával a fa törzsébe. És a szív közepére egy G betűt. Ha fiatalabb lennék, én is ilyan szíveket karcolnék a fák törzsébe éj­szakánként. Tűnődön: kinek szól a szép üzenet? Talán Gizikének hívják vagy Gabriellának? Hirtelen megtelik a szívem napfénnyel. Lám, Gabikám, mégis megjött végre a ta­vasz.... Illés Sándor GYALOGOLOK Az idei télre a Keleti-part lakóinak panasza nem lehet. A hólapát és fújógép jófor­mán elő sem került, nem volt szükség rá. A hőmérsék­let is kitett magáért, február­ban a meleg rekordot dön­tött, mint az USA egyik nő­gyorskorcsolyázója Salt Lake Cityben, az olimpiai verse­nyeken. Az atléták kiemelke­dő teljesítményeikért meg­kapták az aranyérmet, az időjárásnak be kellett érnie egy aranybetűs bejegyzéssel a meteorológiai rekordok nyil­vántartási füzetében. Most már úgy néz ki, hogy nem is lesz tél. Lassan kezd kitavaszodni. Jöhet a gyalog­lás. A Hudson-menti város­kának a charity gyaloglásnak hagyománya van. Minden évben megrendezik. Az e- gyikhez személyes élményeim fűződnek . Még új lakónak számítot­tam, nem tettem magam rendbe az itteni szokásokkal. Egy májusi vasárnap dél­előttjén történt, zsongott az utca házunk ablaka alatt. Olyannak tűnt, mint mikor a kaptárból kirepül egy méh­család és rátelepszik az akác­fára. Mindjárt kinéztem, hogy lássam, mi megy végbe. Emberfolyam hömpölygött a gyalogjárón, fiatalok idősek vegyesen, hol tömörebb, hol meg felszakadozva, egymás nyomában rótták az utat. Nagy Ábrahám Könnyű színekben tarkálló sportos ruha volt rajtuk, lá­bukon tornacipő. Szülők is­koláskorú gyermekeiket ké­zenfogva vezették maguk mellett. Egy fiatal anya vál- lásra csatolt szíjas táskájában még járni nem tudó kicsinyét vitte a hátán, a mellette lép­delő egy babakocsiban u- gyancsak kisdedét tolta. A baba aludhatott, mert a zip- záros rész le volt zárva. E- gyesek kutyájukat pórázon vitték magukkal. Nem lenne teljes a kép, ha kihagynám az idős asszonyokat, meg a farmer nadrágos férfiakat, akik beleépültek a menete­lük csoportjába. A nagyszülő koruakról lerítt az, hogy fá­radságos nekik ez a felvonu­lás, zsábájuk meg reumájuk belenyillalik a derekukba, de semmi pénzért abba nem hagyták volna azt, amibe belefogtak. Később a ldváncsiskodásom szomját szomszédom segített : eloltani. Tőle tudtam meg, hogy erre a gyaloglásra éven­te sor kerül. A város lakói nagy számban vesznek részt benne. Rendesen májusban rendezik meg, amikor a ta­vasz első virágai kezdik lob­bantam színeiket, parfümös illataikkal fürdetik a tájat. Egyesek koratavaszi kapunyi­tásnak nevezik. Ennél sokkal többet rejt magában: a lakos­ság bekapcsolódik abba a harcba, amelyet az orvostu­domány évtizedek óta folytat egy gyilkos kor felderítéséért, kipusztításáért. A közös gya­loglás a részvét jogát az em­berek egy jelentéktelen . összeg kifejezésével váltják meg. A szervezők az így be- gyűlt összeget a rákkutatás céljaira ajánlják fel. De nem is ez a pénzmennyiség a fon­tos, hanem inkább az, hogy léteznek köztük embertár­saik, akik lelkiismeretük pa­rancsának engedelmeskedve készek áldozatot hozni, összefogni a milliók életét veszélyeztető betegség ellen. Harcbaszállni az emberiség sorsának, jövőjének meg­mentéséért. Névtelen mártír­jai az időnek. Nagy Árahám Kellemes Húsvétot!

Next

/
Oldalképek
Tartalom