Amerikai Magyar Szó, 2001. július-december (55. évfolyam, 27-48. szám)
2001-10-04 / 36. szám
6. Amerikai Magyar Szó Thursday, Oct. 4, 2001 Olvasóink írják Véletlen?... Szerencse?... Vagy az ami ennél is több Alom és valóság Gyermekkorom rémképeit a II világháború véste be agyam ba, amitől a mai napig sem tudtam megszabadulni. Biztosan sokan vannak hasonló helyzetben. Ezek az átélt vagy látott borzalmak álmomban visszavisszatérnek különböző változatban, de a lényeg mindig ugyanaz marad: kilőtt ablakú házak és romok között rejtőzöm. Bujkálok, hogy a légben irtózatosan bömbölő bombázók elől menedéket találjak. A hirtelen aláereszkedő gépből engem észrevesznek, én pedig gépfegyverük ropogását hallva menekülök a gyilkos fegyverek elől. Legtöbbször, az átélt izgalomtól és félelemtől, heves légzés és szívdobogás kíséretében ébredek fel. Megkönnyebbülve veszem tudomásul, hogy csak álmodtam. Itt, most nincs háború. Milliók végzik naponta felelősségteljesen, szorgalmasan a reájuk váró feladatokat. A megszokott élet ritmusa teszi nyüzsgővé, zajossá a nappalokat és csendessé, nyugodtá az éjszakákat. Mit sem sejtve bekapcsolom a TV készüléket. Mi tárul a szemem elé? Repülőgép, gomolygó füst, pokoli tűz, kitört ablakú épületek, rom, rom, temérdek rom. Iszonyatos látvány. Elszörnyülködöm. Megáll a józan ész! Lehetséges ez?! Sajnos igen. Mindez valóság, nem álom. Kikapcsolom a TV készüléket. Lelkem feldúlt, hogy figyelmemet másfelé tereljem, a konyhai munkával foglalom le magam. Az erős sokk-hatása alatt agyam nem képes kontrollálni cselekedeteimet. Lépten-nyomon értetlenül állok meg. Ezt miért vettem elő? Miért hoztam ezt ide? Ezt nem ide kell tennem,. Nem tudok szabadulni a lelkiismeretlen terroristák által orvul véghezvitt aljas gaztett következtében keletkezett katasztrófa benyomásától. Ezek emberi mivoltukból kivetkőzött szörnyetegek, akikbe a gyűlölet parázsát már gyermekkorukba elhelyezték, s azóta azt egyre szították. A felcsapott gyűlölet lángjának ártatlan ezrek estek áldozatul. Nem így képzeltük a XXI-ik század indulását. A folytatás nem lehet ilyen félelmetes szörnyűséggel terhelt. A jóság es igazság mindig győzedelmeskedik a gonoszság és hazugság felett. Ennek így kell lennie, nemcsak a mesékben. Újra bekapcsolom a TV-t. A füstölgő égő romok között szorgos kezek serénykednek: tűzet oltanak, romot takarítanak, életeket mentenek, saját életük kockáztatásával. Elismerés és megbecsülés ezeknek a névtelen ezreknek, akik hősi erőfeszítéssel végzik ezt a nehéz munkát. Tisztelet a sokezer ártatlan emlékének. De az élet nem áll meg. Aki él, annak nem szabad feladni a reményt soha, semmilyen körülmények között. Madách: Az ember tragédiájának záró sora idéződik fel bennem: Ember, küzdj és bízva bizzál! Kívánom, hogy ez a szörnyű tragédia, e nyomasztó látvány ne térjen vissza soha senkinek még álmában sem. Nagy Johanna Évfordulók Negyvennyolc szeptember huszonhárom Évfordulója már ötvenhárom És olyan mintha tegnap lett volna Olyan mintha igaz sem lett volna. De szabad földre majdnem elértem Elfogott az ÁVO hat kilométerre Családommal; hurcolt börtönébe. Vörös terror börtöne volt hazám. Istenben való hitet tagadták Megcsufolván alapvető jogot Egyéni nemzeti szabadságot És le kellett nyomnom még nyolc évet, Amig végre szabad földre érjek Megáldott megsegített az Isten Menedékjogot megkaptuk Bécsben Az amerikai követségen, Negyven éve állampolgár lettem Dennis P. Horváth, M.D Kis gyermekkorom óta állandó hallgatója vagyok az istentiszteleteknek. Már régen megragadott egy szentbeszéd, melynek címe: "még tart számodta a kegyelmi idő..." volt. Mint gyermek nem tudtam Isten üzenetét felfogni. Évtizedek kellettek ahhoz, hogy rájöjjek arra, hogy mennyire részese vagyok én is ennek az adott "Kegyelmi időnek" Isten életünk minden pillanatában magához szólíthat és véget vethet földi életünknek, Halálunk után már nem javíthatunk azon, amit elrontottunk mostani életünkben Hiszem, hogy amik velem történtek nem véletlenül történtek. Az Istennek különös kegyelme az, hogy sok életveszéllyel járó szörnyűségeket éltem át eddig. Ezek közül csak kettőt említek. 1993-ban egy napon elhatároztam, hogy egy szabadnapot leveszek. Akkor azon a napon robbantották fel a New York-i Word Trade Center toronyépületét, ahol a 103-ik emeleten dolgoztam. Véletlen? Szerencse?... Vagy az, ami ennél több?... mentette meg az életemet?... kérdezem magam sokszor még ma is. Elköltözött a munkahelyem egy gyönyörű gránitfalas 47 emeletes épületbe, pár száz méterre a két torony épülettől. A kilátás az irodámból a Word Trade Center 7-es é- pületéből mesés látvány volt. De csak volt, mert már nincs, minden a múlté, eltűnt a két toronyépülettel együtt. Összeomlott álmaim földi fellegvára... Sok ezer ártatlan ember halt meg ezen a napon szeptember 11-én a terroristák cselekményeinek következtében. Kérdezem magam százszor és ezerszer, mi volt ez. hogy életben maradtam és még élek? Véletlen?... Szerencse?... Vagy az, ami ennél is több? Szeptember 11-én nem kellett átélnem New Yorkban a pokoli órákat. Otthonomból néztem a szörnyűséget, még most is remegek a látottak hatása miatt Rájöttem, hogy az Istennek terve lehet vele, hogy felettem is még tart a "kegyelmi idő" és én még nem futottam be azt a pályát, ami a szomomra elő van írva. Ugyanis nem voltam a New York-i munkahelyemen, amikor a Word Trade Center (WTC) két tornya, meg a hetes épület összedőlt. 1993-ban sem voltam ott, amikor a robbanás történt. Ma mind a három épület a múlté, por és hamú, összeomlott mint a kártyavár. Megmenekültem és nem kerültem a romok alá akár élve, akár halva. Egy közeli barátommal történt ezen a rettenetes napon, hogy elaludt és nem tudott bemenni dolgozni New Yorkba. Életben maradt! Véletlen?.... Szerencse?... Vagy az ami ennél is több? Tart még számára is a "Kegyelmi idő!" Ki is e sorok írója? Nevem Oláh Ágnes. Somerset, New Jerseyben élek és a Federal Home Loan Bank of New York helyettes alelnöke vagyok. Legjobb barátnőm Margó (Kuszi) Magyarországról van itt látogatóban. Édesanyám lelki és testi támogatója. Hálából hívtuk meg ide Amerikába. Ez az első amerikai látogatása, E- gyütt ünnepeltük férjemmel, Oláh Károllyal, édesanyám, Zsigmond Gézáné 80 éves születésnapját. Ezért vettem ki egy hét szabadságot és ezért nem voltam munkahelyemen, amikor a katasztrófa történt. Ha édesanyám földi támasza Margó nincs itt, akkor dolgoztam volna és?..- és?..és? És élnék-e még? Élek Isten kegyelméből, akinek terve lehet velem és veled is kedves, aki olvassa e sorokat. Tehát nem véletlen, nem szerencse., hanem az ami ennél is több!... Az Isten kegyelmi ideje tartott és tart életben! Ez intés arra, hogy hozzuk rendbe életünket Isten elrendelt parancsai szerint, addig, amig nem késő! Oláh S. Ágnes New York, 2001 szeptember 11./ Nem tagadom, odaát születtem, de unokáim, már idevalók, - ők is, én is dermedten figyeljük, a borzalomban fürdetett valót: acél, füst és ember drága vére, egy határtalan-bitang keverék,- agyalágyult nép terrorja szülte - büszke Manhattan, jaj-szavában ég. Ég a lelkünk és fagy változóan s úgy érezzük, hogy a sors keze ver, - imáinkat elfogadja Isten és könnyeinket a Hudson River Mikes Balázs MAGYAR UROLÓGUS DR. GEORGE KLEIN Cornell-diplomás, urológiai szakorvos RENDELŐ: 157 East 72nd Street, New York, NY 10021 (212) 744-8700 * Prosztata problémák * Vasectomy * Húgyúti fertőzések * Impotencia * Vesekő * Vese és hólyagdaganatok * Nemi betegségek 24 ORAS DÍJTALAN TELEFONKONZULTACIO a Magyar Színház Művészeti Fórum-a Minden hétfőn este 1/2 6 órakor Manhattan Cable 56 RCN calbe 108 Cserey Erzsi igazgató
