Amerikai Magyar Szó, 2000. július-december (54. évfolyam, 27-48. szám)

2000-10-12 / 38. szám

6. Amerikai Magyar Szó Thursday, Oct. 12, 2000 Több napi-, hetilap, iro­dalmi folyóirat, szaklap jele­nik meg Budapesten sportról, autószerelésről, idegen nyelv- tanulásról, kozmetikáról, fő­zésről, vallásról, humorról, irodalomról. Mindez a ma­gyar kultúra fokmérője lehet­ne, ha irodalomról idegen nye Ívtanulásról több tudósítás jelenne meg, mint porno- szexről, ízléstelen vicefüzetek- ről. Mindez nem zavar, mert arra gondolok, hogy az ame­rikai irodalmi könyvek, fil­mek, színdarabok fő témája homoszexuálistás, gyilkosság fegyverrel, méreggel, késsel, kötéllel és természetesen minden második mondatban az ocsmány négy betűs szavak használata, amit az ország polgárainak nagy részét nem zavarja, másik része megtap­solja, a "modernek" kedves mosollyal védik és kis része szégyenli. A szex mindig szerepelt színházban, mozikban, regé- nyekban. Sok fiatal életében ez probléma volt, ami megza­varta, megijesztette. A sze­rencsés, időben megtudta, amit tudnia kellett szülőtől, idősebb rokontól, de sohasem a regényekből, filmekből. Elsőszülött fiamat én világo­sítottam fel; "kezeld diszkré­ten" mottóval. Ezt az évezre­dek óta létező tudományt már mint "szakértő" adta to­vább másodszülött fiamnak, aki játszva tudatta harmadik­szülött fiamnak. A mai ifjú összezavart, mert nem olvas idetartozó könyvet, folyóiratot, ahonnan információt szerezhetne be, világosítást gyakran helyette­síti a Board of Education ostoba szex-programja, ami már az elemiben kezdődik. Mi nem voltunk okosab­bak, mint a mai gyerekek, de legtöbbünk a szépet, a jót kopírozta. A hétéves Feri barátom ritkán használt csú­nya szavakat. Én sem. Tiszte­letteljes respektussal beszél­tem az idősebbekről. Feri szintén. Óriási előnyünk volt szüléinkkel való kapcsolat­ban: 15-16 éves korunkban ugyanazt a zenét hallgattuk, ugyan arra a zenére táncol­tunk, újságcikket olvastunk, mint szüléink. És főleg: e- gyütt ebédeltünk és vacsoráz­tunk szüléinkkel. Azt hiszem 8 éves koromban olvastam Jancsit és Juliskát, Hamupi­pőkét, Gullivert. Grimm-me- sekönyvet, csak egyszer olvas tam, csak félig. Ijedten félre­tettem a furcsa, részemre ijesztően utálatos története miatt. Több hónapig féltem egyedül lenni a sötét szobá­ban. Kilenc éves koromban próbálkoztam Verne Gyula, May Károly könyveivel, de hamar abbahagytam, mert túl nehéz volt lustán működő agyamnak. Tíz éves voltam, Színházi élet amikor kölcsönkaptam egy Nick Carter detektív füzetet. Felizgulva olvastam az iskolai szünetben, paplan alatt, zseb­lámpa sigitségével. A hét évvel idősebb, intelligens, művelt Pepsa nővérem meg­látta a füzetet "kártékony ponyvának" nevezte és hozzá­fűzte: ha mégegyszer meglá­tom, hogy ilyen lelket rombo­ló vacakot olvasol, megmon­dom a mamának. Tizenhá­rom éves koromban mindent elolvastam, ami a kezembe került. Évtizedek elmúltával tisztán emlékszem mit érez­tem, amikor ebben az időben befejeztem Kellermann: Az alagút című lelket zaklató, izgalmas regényét. Ez a könyv voh a hid a könyű írás­tól a komoly irodalomhoz. Ezt követte a "Nyugat" az író óriások cikkeivel, verseivel, Ady Endre, Babits Mihály, Kosztolányi Dezső, Szomory Zsigmond. Szégyenkezés nél­kül bevallom, ebben az idő­ben fedeztem fel a SZÍNHÁZI ÉLETET. Amerikai "snob" csak a hálószobában nézi a televí­ziót. A régi magyarországi SZNOB lepocskondiázva kezelte a Színházi Életet, titokban minden számát elol­vasta az INTIM PISTA rova­tot kétszer; abban a remény­ben, hogy talán említi a ne­vét. Most be kell vallani azt is, abban az időben jobban élveztem, tanultam a Színhá­zi Élettől, mint a Nyugattól, mert a Nyugatban minden tökéletes volt, tudományos, alapvető, klasszikus, ami op­timista természetemnek túl komoly és szomorú volt. A Nemzeti Színház ka­kasülőjén élveztem a színját­szás gyönyörűségét. A Víg­színház jegyei sovány zseb­pénzemmel elérhetetlen volt. Ezt az élvezetet pótolta a Színházi Élet, mert minden számában megjelent egy színdarab hiteles szöveggel, így jutottam Zilahy Lajos, Bródy Sándor, Gerhard Hauptmann, Schnitzler Ar­thur, Hunyady Sándor, Hel- tai Jenő színdarabokkal kap­csolatban. A Színházi Élet könnyű olvasmány volt megbocsátha- tóan pletykázott, okoskodott. Példaképpen közlöm Harmat Imre egyszerűségében is szép "Egy percre" című versének az első és utolsó strófáját: "Nem az a fontos, hogy meddig élünk, hogy meddig lobog a vérünk, hogy csókot meddig kérünk és kapunk. / Hanem az, hogy volt-e az úton egy virág egy mosoly egy lány egy kézszorítás vagy bármi, ami mellett érdemes volt egy percre / megállni." A következő számban ugyanazon a helyen Koszto­lányi Dezső nagyszerű verse büszkélkedett. "A harmadik színdarab közlésének, sikerét Incze elmondta Molnár Fe­renc barátjának, aki dühbe gurulva azt mondta: Ez a legnagyobb marhaság, hogy jó darab. Vedd tudomásul, hogy jó darab minden évben csak egyetlen egyszer van, és az enyém. Azt pedig én so­hasem engedem meg neked, hogy kinyomtasd. - Feltartóz- hatatlanul megérkeztem éle­tem új fázisához. Elkövettem az első versemet és két hét elmúltával a novellámat. Kora reggel, késő éjszaka jöttek a "témák" szerelemről, megnemértésről, irodalmi alkotási vágyról. Elkezdtem megszállottan ábrándozni. Olvastam a fontos híreseket Zola Emilt, Dosztojevszkijt, Viktor Hugót és természete­sen Márait, Zilahyt, Szomo­ry t, Ady Endre, Szabó Lő­rinc, Szép Ernő verseit, ame­lyek olvasása után újra el­kezdtem álmodozni. Ezen művek legtöbbje kezdetben nehéz volt, de nem adtam fel a harcot és kezdtem saját kritikámat íté­letemet, gondolatom igazsá­gát hozzáfűzni. Hálával gon­doltam az írástudókra, mert műveik olvasásán keresztül megtanultam, hogy senki sem alacsonyabb, mint én és senki sem magasabb, azért volt bátorságom arra gondol­ni, hogy Szép Ernő önsa­nyargató melankóliáját meg­értem, de nem éreztem e- gyütt vele. Ady, Kosztolányi, Szabó Lőrinc versei szívemig szaladtak, körülöleltek, de nem rendítették meg a lelke - met. Márai, Szomory nagy­szerű írásai imponáltak, de nem hódították meg a szíve­met, mert saját még el nem kezdett, de tervbe vett iro­dalmi művemmel voltam el­foglalva. Ebből a naív és ár­talmatlan ábrándozásomból unokabátyám, Szombati Sán­dor józanított ki, amikor mint 16 éves írni kezdett riportot, cikket a patinás Pesti Naplóban. Amikor jó nevet szerzett a fiatalságnak megbocsátó szemtelenségével próbálta összehozni Szabó Dezsőt az Elsodort falu re­gényével híressé vált íróját Karinthy Frigyessel a Liszt Ferenc Zeneakadémia nagy­termében tartandó vitaeset­re. Ezt az ötletet Szabó Dezső a sértés ingerültségé­vel kategorikus rövidséggel, vitriolbamártott iróniával azt mondta: íróval, aki délelőtt prostituálja az irodalmat, cé­lozva Karinthy örökös anyagi problémája miatt, zseniális íróhoz nem illő semmit mondó cikkeket írt - és délu­tán irodalmi szüzességét a- karja bebizonyítani, nem va­gyok hajlandó közönség előtt szellemi erkölcsről vi­tatkozni. - Két év elmúltával Szombati a Pesti Naplóban elért riporteri sikerét nem kisebbítette, csak egy kicsit megingatta az a tény, amikor a 18 éves Vészi Endre uno­kaöccse elnyerte a Mikszáth Kálmán díjat a "Felszabadul­tunk" című regényével. A család az egész família nagy­ban büszkélkedett a tehetsé­ges fiuk sikerével. Csak a jó Isten tudta, hogy én is szív­ből örültem a fiuk sikerének, de zavart az az érzés, hogy beszappanozva állok a zu­hany alatt és a vízcsap eldu­gult. Visszatérve a Színházi Élet népszerűségének sikeré­hez. "Orchides holnap ponto­san 5 órakór a Kis Royah előtt várom. Ismertőjel: Szín­házi Élet a bal kezemben." - Az akkori idők irodalmi mű­veltségükre büszke "sznobok" elolvastak minden új megje­lent halálosan unalmas köny­vet, mert erről beszéltek a társaságban, de még mindig elhallgatták a Színházi Élet létezését, ami Incze Sándort nem zavarta. Szellemi bátor­sággal nyitott kártyával ját­szott. Minden kérdésre őszintén válaszolt, elárulva üzleti titkait. Dayka Margit kérdésére: Miért népszerű a Színházi Élet - Incze Sándor kockáztatva többezer előfizető érzékenységét, így felelt: A Színházi Élet sikerét egy op­tikai csalódásnak köszönhe­tem, mert a grófkisasszony azt hiszi, hogy masamod lap­ja, a masamod azt, hogy a grófkisasszonyé. - Az életben a könyörtelenül gyorsan múló időben sok minden megváltozik. Ötven évesen másképpenöltözködsz, keze­led a pénzt, élvezed a frissen sült kenyér ízét, bocsátód meg barátod hibáját. Más­képpen csókolsz, szeretkezel és másképpen kezeled az Ismeretlen FELSŐBB HA­TALOM létezését. Az Szín­házi Életre úgy gondolok, mint gondoltam évtizedek előtt. ,r Összefoglalás: A Színházi Élet eszköznek indult és cél lett belőle. Jack Hahn Halló - Régi barátok és ismerősök! Újra privát rendelő-órák New Yorkban Dr. Bartalos Mihály a Columbia Egyetem volt tanára . Belgyógyász és genetikus Konzultáció, kivizsgálás, kezelés Előzetes bejelentés szükséges Tel: (212)262-5291 30 West 60th Street, Suite 1-F a Columbus Circle és Columbus (9th) Avenue között New York, N.Y. 10023 ÜGYVÉD Az egész Schill család évtizedeken át támogatta a Magyar Szó-t, s annak olvasóit. Most éh akarom tovább segíteni a régi barátokat, és az új barátokat akik jönnek az Egyesült Államokba ' Bevándorlás és Állampolgársági Büntető és polgári magánjogi általános jogi ügyek RoseAnn Schill Attorney at Law 60 East 42nd Street, Suite 601 New York, N.Y. 10165 Tel: 212-573-9090 Fax: 212-661-2385 Ha szüksége van ügyvédre, aki nagy gondossággal dolgozik, keressen fel!

Next

/
Oldalképek
Tartalom