Amerikai Magyar Szó, 2000. július-december (54. évfolyam, 27-48. szám)

2000-12-14 / 47-48. szám

Thursday, Dec. 14, 2000 Amerikai Magyar Szó 8. ^ Üzenet Erdélyből ^ Szenteste, karácsonyfa, arcunkon gyertyalo bogás. Új vágy a szívben a megtisztulásra. A betlehemi csillag alatt született Gyermek nem puszta metafora. Jézus szeretete, áldozata élő és ható erkölcs, szel­lemiség az emberben, akiről Herder hitte még, hogy ami isteni benne: az maga a humánum. Most csend van, szeretetvágy, javulásra, békére hajló szelídség az emberek között. Most kellene úgy szólni, hogy az ige kisarjadjon, sziklevelet hajtson a lelkekben. Erdély, Farkaslaka felé fordulva kérdem tehát a holtában is élő Tamási Árontól: miként szólna hoz­zánk, mai magyarokhoz? Lelki fülem hallja máris odatúlról a figyelmezte­tést: úgy szóljunk és cselekedjünk, hogy el ne ve­szítsük végleg a megváltás reményét. Mert aki közietek hitvány, az magyarnak alkal­matlan. Úgy legyen! Boldog felvirradást! Advent és Karácsony valódi fényei-------------------------------------------------------­Könyörgés az öregekért E tenyérni föld hazánk és otthonunk. S e megtépázott nép minden maradéka testvérünk, rokonunk. Vagy honfitársunk csak, s ez nem kevesebb. Együtt éltünk át éveket, évezredeket. A vér, mely ereinkben folyik, ez folyt tatár szablya nyomán, török sáncokon. Német pusztította a földeket, mind ősünk volt, ki ott elesett. Nincs közöttünk idegen, vértestvérek vagyunk valamennyien. S most is együtt viseljük a világpiac szeszélyeit, az ár robbanásait, életünk süllyedését. Együtt nyerünk vigaszt. Dolgozunk, kopik izom és ideg. Megpihen, ki már gyenge a harchoz, nyugalmas napokra tér. De lankadatlan is velünk küszködik érzésben, szóban, és hozzánk tartozik. Nem hullhat ki közülünk, ha megöregedett. Ragadjuk meg a kezét, öleljük magunkhoz! Filléres gondoknál, betegségnél jobban öl a tehetetlen magány, a kirekesztettség. A senkinek nem kellek már érzése. Nem szűkölködhetnek emberségben, jó szavakban, testvéri érzésben. E megszenvedett hazában senki se érezze magát hontalannak, kivert kutyának, ha felszaporodtak az évei. Betegség verte, csonttá aszott a teste. Szépségével, erejével elfutott az idő. Ha nyomorultul magára hagyták testének hálátlan magzatai. Ne, ne engedjük őket a lét alá hanyatlani, a feledés vermeibe süllyedni, a torokszorító keserűség levét inni. Mind apánk és anyánk ők, az öregek, a tehetetlenek, a magányosak, a jó szót lesők, a semmibe markolók, a csodákra, az emberségre vágyók. Nyíló szirmok ők, a tisztaság kútjai, az eleven szenvedés forrásai. A halál felé menetelő bús csapat, az életünkbe ezer karral kapaszkodók, a gyermekkorunk, az ifjúságunk ők. Szóljunk egy jó szót hozzájuk! Simítsuk meg a hajukat, igazítsuk meg vánkosukat! Ültessük terített asztalhoz őket, öntsünk kristályos vizet a poharukba! S ne eresszük el a kezüket többé, hisz oly muléko- nyak, törékenyek! Átányi László Az összes szolgáltatás egy kalap alatt— Csak egy számla! Távolsáei vonal Internet and Data •Magyarország 21.9 «High speed DSL - Dial up - $i4.95-töi •5.9 az USA-n belül «Web-hosting ($29.95-töl), Web-design •7.9 Toll free number »E-commerce ($34.95-töl) •Calling kártya »TI Voice and Data |H|Telegroup .Customized semcc ■ STiZi— M9-X9-Tuny A négy adventi vasárnap négy gyertyáját sorra gyújtjuk meg, amint telnek a vasárna­pok. Az adventi koszorú kör­alakú, a teljességet jelképezi, azt az egészet, amelyet a négy gyertya egyenlő részek­re oszt. A várakozásunknak is teljesnek kell lennie ah­hoz, hogy a végén igazán egész legyen. Minél több gyertyát gyújtottunk már meg, annál több fény vetül az ünneplésünkre, s ez nem csak a szemnek kell, hogy látható legyen, de a lelki vi­lágosságnak is növekedvén kell eljutni az egész, a teljes, az igazi Világosságig (Jézus ismét megszólalt, és ezt mondta neki: "Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet vilá­gossága." - Jn 8, 12), hogy az Adventus Domini-ből testté le.tt Ige legyen ("Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és lát­tuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsősé­gét, telve kegyelemmel és igazsággal."- Jn. 1, 14). Az adventi koszorú szoká­sát olyan német fiatalok ve­zették be a két világháború között, akiknek a testi és lelki látását az evangélium fényével Isten maga adta meg. A német Evangéliumi Ifjúsági Mozgalom bizonyíté­ka volt annak is, hogy egy olyan korban, amikor a sze- retetlenség, a rideg, kegyet­len és embertelen politika, a gazdasági érdekek könyörte­len érvényesítése - s még sorolhatnánk hosszan, hogy mi egyéb - beárnyékolta a világot rút s vészt jósló fel­hőivel, akkor is helyén volt a Nap a maga igazi fényével s aki kiváncsi volt Rá, tekinte­tét rávethette felhőkön át is: Jézus ezt mondta: "Én va­gyok, és meglátjátok az Em­berfiát, amint a Hatalmas jobbján ül, és eljön az ég felhőiben." - Mk 14, 62) Éle­tük áldozata és kockáztatása árán is megmutatták, hogy Isten Fia megszületett és békességet teremt a jóakarat embereiben és a világban is a jóakaratú emberek által. (Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békes­ség, és az emberekhez jóaka­rat" - Lk 2, 14). Mindez csak akkor szüle­tik meg, ha teljes az advent. Az első gyertya fénye a "Pró­féták gyertyája", s rávilágít arra a hosszú várakozásra, amely Jézus Krisztus születé­sét megelőzte, bevilágít az emberiségnek abba a hosszú sötét éjszakájába, amelyikben csak egy-egy próféta előjelzé- J se villantott rá a Fiú eljöve­telére. Jézust tehát a hosszú időben is kitartóan kell vár­ni, akkor is reménykedve Benne, ha "sötét van" és csak néha észleljük isteni villaná­sát életünkben. A negyedik gyertya az "Angyalok gyertyája", s ennek a fénye az az öröm, amelyet az Istenre talált ember az elcsatangolt, de visszatért tékozló fiára talált Atya érez, s amelyet az an­A második gyertya a "Bet­lehem gyertyája", s a befoga­dó város és lakói készülődé­sét hozza reflektorfénybe, mindazzal a készülődéssel és várakozással együtt, amik megelőzték a Gyermek szü­letését. Jézust tehát befoga­dására készülődve kell várni. A harmadik gyertya a "Pásztorok gyertyája", s arra zúdít látást adó fényt, hogy milyen hosszú utat kell türel­mes kitartással megtenni Jé­zusig, s mindezt mérhetetlen nagy alázattal, egyszerűség­gel, ahogyan a pásztorok tették. Arról sem szabad el­feledkezni, hogy a pásztorok a megtalált örömet szétvit­ték, elmondták - Jézust tehát magunkat megüresítve, belső nagy csendben kell várni, külsőleg és belsőleg is egy­szerű, "pusztai" körülmények között, a világ embercsinálta fényeitől és zajától semmit sem zavartatva. gyalok csillantanak bele vilá­gunkba ("Mondom nektek, így fognak örülni az Isten angyalai egyetlen megtérő bűnösnek." - Lk 15, 10). Jé­zust tehát a rátalálás-megta- lálás reményének örömével kell várni, amely öröm szép előfény az Ő dicsőséges má­sodik eljövetelének, amikor az Ő fényét minden szem meglátja majd! (íme, eljön a felhőkön, és meglátja min­dem szem, azok is, akik át­szegezték, és siratja őt a föld minden nemzetsége. Úgy van. Amen." Jel 1, 7) Ugye, örömkönnyeid lesz­nek? Fényes, áldott adventét és karácsonyt kíván a New York-i Első Magyar Refor­mátus Egyház Presbitériuma és minden tagja nevében. Cseh A. György lelkipásztor Halló - Régi barátok és ismerősök! Újra privát rendelő-órák New Yorkban Dr. Bartalos Mihály a Columbia Egyetem volt tanára Belgyógyász és genetikus Konzultáció, kivizsgálás, kezelés Előzetes bejelentés szükséges Tel: (212)262-5291 30 West 60th Street, Suite ÉP Vé >:< a Columbus Circle és Columbus (9th) Avenue N.Y. 10023

Next

/
Oldalképek
Tartalom