Amerikai Magyar Szó, 2000. július-december (54. évfolyam, 27-48. szám)
2000-12-14 / 47-48. szám
Thursday, Dec, 14, 2000 Amerikai Magyar Szó 9. A fény születése A karácsonyfa ragyogása és az adventi koszorú négy gyertyájának fénye: szimbólum. Az ÉLET jelképe. Hagyományaink nyomát követve, története egészen az ősi időkig vezet vissza A téli napforduló december 21. Ekkor lép a Nap a tizedik égi jegybe: a Bak csil lagképbe. ebben az időszakban, az eddig ismert kultúrák és népekeltérő időszámításai miatt, ünnep ünnepet követ, egyazon tartalommal. Az egyiptomiaké napokban Osi- rishez, a germánok Frayja istenasszonyhoz, a hinduk pedig Pongolhoz imádkoztak. Az ünnepek tartalma majdnem ugyanaz, mint amit Európában - római közvetítéssel perzsáktól ide került - Mithras-kultusz is jelent. Ebben a legendában az isten harcban győzi le a sötétséget és ennek örömére a Nap sugárözöne veszi körül. Kapcsolódik a fényünnepnek köréhez a zsidók Chanuka örömünnepe is. Hiszen a legenda szerint, amikor Juda Makkábi seregei visszafoglalták a rómaiaktól a jeruzsálemi szentélyt, abban csak egyetlen korsó meg nem szentségtelenített olajat találtak. Ez csupán egy napra lett volna elegendő, mégis nyolc napig világított a templomi mécsesekben. Erre a csodára is emlékezve gyújtanak meg - naponta - egy- egy gyertyát a menórán. A sokasodó fények az ünnep közeledtét jelzik, akár csak az adventi koszorú gyertyái. A karácsony szó eredetét vizsgálva ismét csak a fényünnephez kapcsolódó hasonlóságokat találunk. Az olaszok "Natale", a franciák "la Nativité" vagy "Noel" névvel illetik ezt a napot. Latin nyelvcsaládról lévén szó, elnevezése a "Születés Napja" szóból származik. Tehát a régi rómaiakhoz köti az eredetét. Ők is ilyenkor decemberben ünnepelték a "Natalis invicti Solis"-t, vagyis a "Legyőzhetetlen Nap születését". Tény, hogy a^kprai keresztények is szívesen vettek reszt a poganyok Napisten ünnepein, a dionüssiákon, és lesért is szentelték meg ezt a napot a kereszténység megalapítójának emlékezetével. Erre vall, hogy bár Rómában 354-től és Konstantinápolyban 378-tól december 25-ét fogadták el Jézus születése napjául. Szent Ágoston még 400 körül is figyelmeztetni kényszerül híveit: "ne a Napot ünnepeljétek ezen a napon, hanem Azt, aki a Napot teremtette..." Ötven évvel ezután Nagy Leó pápa is az ördög művének nevezte, hogy egyes keresztények karácsonykor az új Nap születését ünnepelik. E hiedelemvilág érdekes alkalmazása volt, ahogy a keresztény egyház (a régivel egybecsengő elnevezéssel) a maga ünnepévé varázsolta a karácsonyt azzal, hogy "dies natalis Do- mini"-nek, vagyis az "Úr születésnapjának" nevezte el. A mi "karácsony" szavunk is, mint szláv jövevényszó, a napfordulóhoz kötődik. A bolgárok ugyanis "kracsnyú”-nak, az ószlávok "korcsuny"-nak, a szlovákok "kacun"nak, vagy a régi oroszok "korocsony"-nak nevezték, és e szavak jelentése "átlépő", vagyis ekkor lép a Nap újra szakaszba. A jelkép a fenyőfa. A megújulás ünnepéhez tartozik a kezdetek kezdetének újra és újra történő megjelenítése. Az ősi összevisszaságból (ami héberül; tohu vabo- hu) az Isten rendezett világot teremtett. A legenda a teremtésnek két szakaszát különbözteti meg. Az első három nap volt a "szétválasztás", amelyhez tartoztak az olyan adományok, mint a fény, amely elvált a sötétségtől. A másik három a "feldíszítés", ekkor kelt életre az ember. Mint tudjuk, az Úr a hetedik napon megpihent (1. Móz. 1, 1-2, 3). Amikor karácsony szentestéjén felállítjuk a karácsonyfát, a család és gyermekeink szeme előtt újra lejátszódik az őstörténet mesevilága. Jelképeket sorolunk egymás mellé. Örökzöldet veszünk, mely az örök élet iránti vágyat és rendet fejezi ki. A fa gyertyafényei az első három napot, a "szétválasztást" jelentik, míg az ajándékok és díszek a "feldíszítés" isteni művét ismétlik meg. így lesz egy ünnepsorban a fény istene, bárki is legyen, az ember és természet megújulásának jelképe. Hiszen innen - karácsony napjától - már a tavasz felé megyünk, az évezredes jelképek útján is. Dömölki Lajos (S&ötíog GKarácsúnpi r Ünnepeket G'Kívánunk CMerrp &hristmas WILLIAM PENN ASSOCIATION Fraternal Life Insurance and Annuities 709 Brighton Road, Pittsburgh, PA 15233 Phone: (412) 231-2979 Toll-free: 1-800-848-PENN (7366) Fax: (412) 231-8535 Illés Sándor Fohász Mindenki eljut egyszer a betlehemi jászolhoz, aki követi az égen járó csillagot. Mert ez a béke és a szeretet. Csak menni kell nyitott szívvel és égre fordított arccal, amíg nem találkozunk önmagunkkal. A nagyapám mondott ilyeneket valaha a korán sötétedő téli alkonyokon, miközben én az egyre rövidülő napokat számolgattam: mennyi van még karácsonyig? A mama szelíd szóval biztatgatott, írjam csak meg időben a levelet, merthogy az angyaloknak sok a dolguk, naphosszat röpdösnek ilyenkor, talán még éjszaka is. Teleírtam hát egy kockás irkalapot suta betűimmel, amit a mama elküldött az angyaloknak. Égi postán szállhatott a levél, fehér galambraj vitte a könyörgésemet és ígéretemet, hogy jó leszek ezután. Eljárok a hajnali rórátékra, és lelkesen rázom a csengettyűt minist- rálás közben. Ahogy most visszagondolok a régi karácsonyra, azt; mindentkértema karácsonyfa alá. Mit is mondok, karácsonyfa? Gyertyafényes fenyő akkoriban a tanyán? Ilyesmit csak jóval később láttam én, mert eleiben, amikor eszmélni kezdtem, a mama csak egy sudár faágat díszített fel színes papírdarabkákkal. Se cukrunk, se gyertyánk nem volt a világháború utolsó esztendeiben. Olajos mécses világított, de ezért az angyalok hozzánk is I eltaláltak. Amikor felcsaholtak a kutyák az udvaron, már tudtam: most kanyarodnak a dűlőútra, s lihegve jönnek, friss hószaggal érkeznek, mennyei illattal, térdig hóba süppedve. Egyikük kopogtatott, miközben elállt a lélegzetem: "Jó voltál?" kérdezte egy hang. Mire én megszeppen ve, könnyes szemmel azt feleltem: "Jó voltam!" Erre kinyílt az ajtó s belépett az angyal. Kissé fáradtnak látszott, hiszen a mama volt az angyal, átváltozásához elegendő volt egy fehér terítő a vállán. Én már tudtam a titkát, de hát ki más lehetett volna az angyal, mint a. mama/ u volt mindig az angyal. Hogy mit hoztak nekem akkoriban az angyalok? Néhány kockacukrot csomagolt a mama ezüstpapírba, de kaptam olykor kesztyűt, meleg zoknit, egyszer füles sapkát. Mellemhez szorítva a drága holmit, zengő hangon énekeltem: "Mennyből az angyal..." Nagyon szép volt. Sose felejtem el azokat a régi karácsonyokat. Hogy mi volt a nagy álmom, az elérhetetlen?. Egy bicikli. Epekedve gondoltam rá, gyakran álmodtam is róla, száguldoztam a dűlőutakon, a tanya körül, csengettem, fékeztem, robogtam, szinte felemelkedtem a levegőbe, mintha lobogó sörényű csikón vágtatnék, így kapaszkodhattak a magasba a bibliai Illés tüzes szekerét vontató lovak az égbe szállva. De biciklit nem hoztak nekem az angyalok. Apa a fronton volt még, s mi a mamával térdre borulva imádkoztunk minden este, hogy apát segítsék haza az égiek, hogy ne váljék belőlem árva. Ha nincs is biciklim, de ne legyek árva. És én vajon mit kérjek az angyaltól? Attól a régitől, a fáradt, riadt szemű parasztasszonytól, a mamától? Mert neki írok, s az angyali seregekhez fohászkodom. Jó leszek, ígérem. És már biciklire sem várok, füles sapkára sincs szükségem, kesztyűm is van, jó meleg, de azért valami nagyon hiányzik. Angyalok seregei, akik fényes szárnyakkal röpdöstök most a világ fölött, a mamát hozzátok el nékem még egyszer, hacsak egy percre is, hogy megöleljem és sírjak a karjaiban ezen a szent estén.