Amerikai Magyar Szó, 2000. július-december (54. évfolyam, 27-48. szám)
2000-12-14 / 47-48. szám
4. Amerikai Magyar Szó Thursday, Dec. 14, 2000 Dr. Nagy Károly ' Nyugati Magyar Tanács Nyugati magyar nemzetrész A Kárpát-medencén kívül Európában, Észak- és Dél- Amerikában, Ázsiában, Ausztráliában és Afrikában közösségi szigetek és szórványok lakosságaként élő, magát magyarnak, magyar származásúnak valló több milliós magyar nemzetrészt (a továbbiakban: a nyugati magyarság) a magyar köztudat eleddig általában nem a magyar nemzet részeként tartotta számon, hanem az abból kiváltak csoportjaiként, egyéneiként mondott le róla. "Kitántorgott Amerikába", "mint oldott kéve széthull nemzetünk", kivándoroltak, elmenekültek, disszidáltak, emigráltak, világgá mentek, "leléptek", önként külföldre távoztak, ők lépték át a határt, nem tértek vissza stb. fogalmak jelezték ezt a lemaradást, mindig a kivételesnek kijáró örömteli meglepetéssel üdvözölve, amikor egy- egy külföldön is nevet, sikert szerzett magyar ember "még mindig magyarnak vallja ma- • gát". Korábbi kormány és szer. vezeti szintű programok is - Eötvös Loránd, Klebelsberg Kunó, Perényi Zsigmond kezdeményezései, ösztönzése révén - csak a kivándoroltak istápolását, "nemzeti gondozását" tűzték ki célul, tankönyveket, szépirodalmat, folyóiratokat, újságokat küldtek a nyugati magyaroknak, hogy segítsék őket magyar nyelvük és kultúrájuk megtartásában. Hogy a nyugati magyarság nem elveszett, kiveszett, megszűnt része a nemzetnek, és hogy nem csak gondozás, segítség tárgya lehet, hanem segítség forrása, a nemzet érdekeinek, programjainak jelentős külképviselete, támogatója és támogattatója is, tehát elemi fontosságú erőforrás, befolyásos partner és munkatárs is lehet: ennek. tudatosodása legújabb kori történelmi fejlemény. E fejlemény egyik oka az, hogy a nyugati magyar szigetek és szórványok jelenleg legaktívabb csoportjainak jelentős része a magyarság önként vállalt külképviseletévé fejlesztette származtató és befogadó népeihez való viszonyát, a politikai, gazdasági, tudományos, kulturális, egyházi, társadalmi élet területein szerzett pozícióját, szavát, befolyását, lehetőségeit rendszeresen és eredményesen használja az össz- magyarság legfontosabb sorskérdései ismertetésére, tu- I datosítására, támogattatásá- ra. A másik ok a rendszer-, változás utáni új, demokratikus magyar kormányok - és kisebbségi magyar vezető csoportok - egyre határozottabban kifejezett szándéka arra, hogy e nyugati magyar erőforrással, mint magyar nemzetrésszel integrált, intézményesített partneri e- gyüttműködést létesítsenek. Intézményesített együttműködés megvalósítására több korábbi tárgyalás, előterjesztés, vita és konzultáció után 1998 júliusában formális javaslatot küldött el a májusban hivatalba lépett új magyar kormánynak harminc amerikai magyar szervezet, egyesület, egyház, fórum, tudományos, kultúrális, társadalmi, oktatói testület vezetője aláírásával e sorok írója. E javaslat hangsúlyozta, hogy "a nyugati magyarság hosszú évtizedek óta végez önkéntes, hatásos magyar tájékoztató, érdekvédelmi és külképviseleti szolgálatot. E nemzetrész egyenjogú együttműködő figyelembevétele és hathatós támogatása az összmagyarság közérdeke" (Amerikai Magyar Hírlap, 1998. július 24.) A javaslat gyakorlati része indítványozta "nyugati magyar résztvevők meghívását ezentúl minden magyar-magyar csúcstárgyalásra, és egy-egy olyan tanácsos alkalmazását a jelentős számban magyarlakta nyugati országok költségein, akinek főállású munkája az ottani magyar nyelv- és kultúrmegtartó tevékenységek támogatása". (Magyar Nemzet, 1998. szeptember 15.) Orbán Viktor miniszterelnök 1998. augusztus 26-i hatállyal külügyi tanácsadójának nevezte ki a javaslat harminc aláírója egyikét, Hámos Lászlót, a New York-i központú Hungarian Human Rights Foundation - Magyar Emberjogi Alapítvány - elnökét. Azóta Hámos László résztvesz minden magyarmagyar csúcstárgyaláson, valamint az azóta ebből Magyar Állandó Értekezlet néven intézményesült testület és program munkájában. A Magyar Állandó Értekezlet szakértő bizottságaiba is felkértek nyugati magyarokat: az Állampolgársági és Ön- kormányzati Bizottságba Papp Lászlót (USA), az E- gészségügyi és Szociális Bizottságba Szutrély Pétert (Németország), az EU Integrációs Bizottságba Komlóssy Józsefet (Svájc), a Gazdasági Bizottságba Bihari Szabol- csot (Svédország), a Kultúrális Bizottságba Deák Ernőt (Ausztria), az Oktatási Bizottságba Nagy Károlyt (USA) 1998 októberi Egyesült Államokbeli hivatalos látogatása során a miniszterelnök nyugati magyarokkal is találkozott. Több ilyen találkozó folyamán - például Washingtonban és a Magyar Öregdiák Szövetség - Bessenyei György Kör rendezésében október 10-én Rutgers Egyetem sokszáz főnyi közönségével beszélgetve (Amerikai Magyar Népszava 1998. október 23) együttműködési elképzeléseket is meghallgatott és invitált a kormányfő. A Rutgers egyetemi találkozó szervezői tervezetet nyújtottak át, amelyben konkrét pontokban körvonalazták, hogy a nyugati magyarság milyen további munkálkodásra tartja magát késznek és hogy mit kér, mit vár el Ma- gyarországvezetőitől: többek közt az együttműködés "de jure" intézményesítését parlamenti és kormányzati szinten. (Amerikai Magyar Szó, 1998. december 17; Bécsi Napló, 1999. január.) Az öt hónappal korábban a miniszterelnöknek és a sajtónak elküldött levél huszonöt szervezeti, egyházi, egyesületi vezető aláírója december 22- én két felkérő és megbízó levelet írt alá. Horváth János országgyűlési képviselőt felkértek, "hogy törvényjavaslat elkészítésével, alkotmányjogi vizsgálat és bizottsági meghallgatás megszerzésével terjesszen a Magyar Ország- gyűlés elé egy törvényt egy nyugati magyar országgyűlési tanácsos pozíció létrehozásáról, aki az Egyesült Államok "insular delegates" kongresszusi képviselő pozícióinak egy változataként szavazati jog nélkül, tanácsadási, hozzászólási és bizottsági részvételi joggal és felelősséggel képviseli a nyugati magyar szigetek és szórványok ügyeit a magyarországi Parlamentben." Hámos Lászlót arra kérték fel, "hogy kezdeményezze egy Nyugati I Magyar Tanács létrehozását, célkitűzése, programjai, műk- dési módszerei megtervezé- ! sét.” 1999. december 8-án a Magyar Országgyűlés Külügyi Bizottsága meghallgatta Hámos Lászlót, Papp Lászlót és Klement Kornélt. A meghallgatáson résztvett Horváth János képviselő is. Az erről kiadott állásfoglalás (2000. február 23.) többek közt a következőket mondja ki: "A Külügyi Bizottság keresi azokat a lehetséges megoldásokat, amelyek biztosítják a nyugati magyarság részvételét a magyar Országgyűlés munkájában, e tekintetben figyelemre méltónak találja 25 amerikai magyar szervezet-vezetőnek azt a közös indítványát, hogy az Ország- gyűlés hozza létre a nyugati tanácsosi intézményt... felké- • ri a kormányt, hogy segítse a nyugati magyarságot a magyar kultúra megismerésében, és támaszkodjék minél több területen a nyugati magyarság hozzáértésére és hazaszeretetére." (Magyar Nemzet, 2000 március 7, 14; Napi Magyarország, 2000 március 13.) 2000. május 20-án, a IV. "Magyarország - 2000" tanácskozáson Hámos László felszólalásában javaslatot terjesztett elő "egy Nyugati Magyar Tanácsosi Hivatal létrehozására", amelynek "célja folytonossá tenni és intézményesíteni a kapcsolatot a nyugati magyarság és a magyar kormány, Országgyűlés és társadalom között". Autonóm konzultáló programszervező intézmény 2000 október 24-én a New York-i Magyar Főkonzulátuson az Országgyűlés Külügyi Bizottsága elnökével, Szent- Iványi Istvánnal és három alelnökével, Bállá Mihállyal, Bársony Andrással és Surján Lászlóval tárgyalt Hámos László, Papp László és e sorok írója a Nyugati Magyar Tanács felállításáról szóló kormány előterjesztésről. A Tanács céljait így határozza meg az előterjesztés: A. ) Magyarország kül- és belpolitikai érdekeit szolgálja az, ha a nyugati magyarság mérvadó személyeségeit tanácsadói szerepre kéri fel egy-egy, a magyar kormányzat, törvényhozás, és a civil szervezetek által megjelölt cél elérésére, probléma e- lemzésére. B. ) Magyarország, a magyarság érdekeit szolgálja az, j ha kapcsolatrendszere réven a nyugati magyarság külföldön rendszeres támogatást tud elérni a magyarság iránt. C.) A Tanács létesítése hozzájárul a Nyugaton élő magyar közösségek és egyének magyarságtudatának megőrzéséhez, közvetíti a nyugati magyarság igényeit az anyaország felé, kezdeményező szerepet tölt be a állami és civil szervezetek e- gyüttműködése érdekében. A kormánytámogatással, de semleges és autonóm intézményként megalakulásra készülő Nyugati Magyar Tanács e három érdek szolgálatában nem csak tanácsadó, konzultáló, hanem önálló programokat szervező feladatokra is készül. Munkacsoportokat kér fel arra, hogy dolgozzanak ki terveket Magyarország EU csatlakozásának, a küföldi magyar kultúrális központoknak és a nyugati magyar ifjúság magyar nyelv- és kultúra oktatásának hatásos támogatására. További kiemelt program tervei közt szerepel a nyugati magyarság demográfiai felmérése és a nyugati magyar hagyatékok gondozása. Németh Zsolt, a Külügymi- nisztériumPolitikai Államtitkára a következőket mondotta október végen Ausztráliában (Ausztráliai Magyar Élet, 2000. október 30. Csapó Endre interjúja: "találkozás a kormánnyal”): "Egy nyugati magyar tanácsnak kellene létesülnie, amely folyamatosan tanáccsal látná el a magyar kormányt arra, hogy a nyugati magyarságot egyrészt hogyan lehet segíteni, másrészt, hogyan lehet a benne rejlő lehetőségeket kiaknázni. Ennek a Nyugati Magyar Tanácsnak a létrehozása a kormánynak feltett szándéka." Az összmagyarság jelentős számú felelős gondolkodója adta jelét a legutóbbi években annak, hogy egy ilyen intézmény létrehozását történelmi jelentőségű lépésként tartja szükségesnek, mert ez hatásos eszközt nyújthat az eddigi szerteágazó kapcsolat- rendszerek koordinálásához és a küldetésés munkálkodás folytatásához, fejlesztéséhez, A Magyar Színház Művészeti Fórum-a j .'*• /v Misádén hétfőn epte 1/26 órakor Ty < -‘ Manhattan Cable 56 RCN calbe 108 Cserey Erzsi igazgató
