Amerikai Magyar Szó, 2000. július-december (54. évfolyam, 27-48. szám)

2000-12-14 / 47-48. szám

Thursday, Dec. 14, 2000 Amerikai Magyar Szó 5. Dr. Király Béla Emlékezés Kovács Imrére (1913 - 1980) November 18-án a Ko­vács Imre Társaság és a XX. Század Intézete közönösen megemlékező ülést rendezett az íróról halálának huszadik, a róla elnevezett társaság alapításának tizedik évfordu­lóján. Borbándy Gyula író, Tóth Pál Péter demográfus, Szerencsés Károly és Szabó A. Ferenc egyetemi tanár, és ! további tudósok és kutatók emlékeztek meg az író-politi­kusról. Az ünnepség megnyi­tásaként Varga László és én, mint a Kovács Imre Társaság tiszteletbeli elnökei, Kovács Imrére, az emberre és barát­ra emlékeztünk. Az általam mondottakat így foglalhatnám össze: Kovács Imrére a Néma Forradalom 1937-es megjele­nésekor figyeltem fel. A könyvet olvasva meggyőződ­tem arról, hogy a magyar sors tekintetében azonos a véleményünk. Például mind­ketten a radikális földreform hívei voltunk: Ő azért, hogy a föld azé legyen, aki meg­műveli, én azért, hogy azé legyen, aki megvédi a hazát. Két év múlva, a vezérkari akadémia felvételi vizsgáján társadalomtudományból is dolgozatot kellet írnunk. Három kérdés közül a "Föld- tulajdon és honvédelem" tárgykört választottam, és a Néma Foradalom szellemé­ben írtam. A "latifundiumok országa" vezérkarának érde­me, hogy radikális nézeteim miatt nem hogy hátrányban részesültem volna, hanem felvettek az akadémiára. Először 1943 nyarán lát­tam Kovács Imrét, a mai Erkel Színház épületében, a népi írók estéjén, amit kizá­rólagosan irodalmi esemény­ként hirdettek, de tudtuk, és nem is tévedtünk, hogy kizá­rólag a nemzet sorsáért ag­gódó politikai találkozó volt. Veres Pétert, a népi írók első emberét Kodolányi Já­nos, az Ormánságért aggódó író, őt pedig Kovács Imre ^ követte. Mindkettőjüknek fia lehetett volna a harmincéves Kovács Imre, aki délcegen, elegánsan, de neíri' hivalko­dóan, magabiztosan, de nefn pöffeszkedve, meggyőzően a Néma Forradalom-ban kifej­tett gondolatok elkötelezett­jének mutatta magát. Eddig is tiszteltem, ettől fogva már arra vágytam, hogy találkoz­zunk, és cseréljük ki gondo­latainkat. A háború mindent elodázott, találkozásunkra csak tizennégy év múlva ke­rült sor. 1957 januárjában Strasbourgban, az Európai Parlament védnöksége alatt, az elnökletemmel szabadság- . harcos kongresszust tartot­tunk. Megalakítottuk a For­radalmi Tanácsot, intéző bi­zottságában forradalmi veze­tőket választottunk; de a nemzeti egység hangsúlyozá­sa, valamint az emigrációs tapasztalataik és összekötte­téseik gyümölcsöztetése miatt beválasztottuk Nagy Ferenc, volt miniszterelnö­köt, Auer Pál, volt párizsi követet, és Kovács Imrét. Az első kettő jelen volt, Kovács Imre nem. Mint a kong­resszust elnökló személynek, nekem jutott az a tisztség , hogy Kovács Imrével közöl­jem megválasztását. Érdeklő­déssel készültem a találkozó­ra, ami New York-ban, a Free Europe Committee ■ Park Avenue-n lévő hivatalá­ban zajlott le. Reményem teljesült, a • Néma Forradalom eszméi iránt elkötelezett írót és ál­lamférfit találtam meg ben­ne. Közöltem vele, hogy az Intéző Bizottság tagjává és a Forradalomi Tanács sajtófő­nökévé választottuk. Igaz öröm sugárzott szeméből. Hosszú beszélgetésünk során indult el az életreszóló barát­ság, ami ilyen kapcsolat leg­szilárdabb alapjaira épült: egymás filozófiájának, elkö­telezettségének, munkájának és jellemének kölcsönös tisz­teletére. Rövid idő alatt a hazán­kért folyó munkánk három jelentős akcióját terveztük meg, és hajtottuk végre kö­zösen. Ekkor indult meg a szovjet aggresszió kivizsgálá­sára alakult ENSZ Ötös Bi­zottság munkája. A Bizottsá­got segítettük abban, hogy hiteles forradalmárokat to­borozhasson tanúként, akiket titkos üléseken hallgattak ki az USA-ban és Európában. Hármunkat, Kéthly Annát, Kővágó Józsefet és engem, első tanúkként nyilvános ülé­sen hallgattak ki. Elkészítet­tem a beszámolómat, és azt napokon át csiszoltuk Kovács Imrével. így az kettőnk szel­lemi terméke lett. A Bizott­ság végleges jelentésében fel is használta a tartalmát. Röviddel ezután meghí­vást kaptam Washington-ba, a State Department-be való látogatásra. Két diplomata fogadott. A tárgyalást Em­mons Brown úr vezette, aki ettől kezdve összekötőnk lett évekig a State Department felé. Sokat segített, és a ma­gyarság őszinte barátjának bizonyult. Egy kéziratot tar­talmazó csomagot adott át nekem: "Ez az anyag" - kezd­te - "állítólag Nagy Imre munkája. Kormányom nevé­ben Önnek kell átadnom azzal a javaslattal, hogy mun­katársaival állapítsák meg, valóban Nagy Imre írása-e, s ha igen, közölje velem, mit szándékoznak vele tenni. Bármi is lesz az elhatározá­suk, annak végrehajtásában minden támogatást megad a kormányom." V isszasiettem New Y ork- ba, egyenesen Kovács Imré­hez mentem. Az okmány egy példányát neki adtam, kérve, hogy alkalmas személy bevo­násával tanulmányozza azt, egy héten belül beszéljük meg, és határozzunk a teen­dőkről. Végül is megállapí­tottuk, hogy valóban Nagy Imre memorandumának va­gyunk a birtokában, amit magyarul és világnyelveken is publikálni kellene. Ezt a ja­vaslatot terjesztettem elő Brown úrral való legköze­lebbi washingtoni találkozá­som alkalmával. Az ered­mény a mű publikálása lett, magyar nyelven Nagy Imre: A magyar nép védelmében címen. A Forradalmi Taná­csot tüntettük fel kiadóként, és tömegével csempésztük be hazánkba. Nagy számban "legálisan" is bejuttattuk a köteteket az országba úgy, hogy a címlapra ezt a hamis címet nyomtattunk: L’aggres- sion Franco-Britanique Con- tre L’Égypte: 1956. A vámo­sok, ezt a tárgykört üdvös ügynek tekintve, beengedték a könyvet. Az angol nyelvű kiadást Amerika legnagyobb kiadója, a Prager and Son vállalta. Imre Nagy on Com­munism címmel. Megjelent , még német, francia, spanyol és japán nyelven is a kötet. Ez volt Kovács Imrével a legjelentősebb vállalkozá­sunk az emigrációban. A forradalom, amit Falu- dy György bölcsen és igazul "Te csillagának titulált, annak tűnt a világ szemében is. Soha akkora tiszteletet nem élvezett nemzetünk, az irántunk való érdeklődés is csúcsot ért el. Szükséges volt egy kézikönyvre hazánkról. Ezt a szükségletet igyekezett kielégíteni a Kovács Imre neve alatt, de közös mun­kánk eredményével született könyv: Facts about Hungary, ami 1958-ban a Hungarian Committee nevében adtunk ki. Ebben a három jelentős j akcióban váltunk igazán ba­rátokká. A New Jersey ál­lambeli Highland Lakes-en, új otthonomba, hetente, de legalább havonta kétszer, napokat töltött Kovács Imre fiatal feleségével, Mitzy-vel. Ott dolgoztunk, vi tatkoztunk, és pihentünk együtt. Sajnos, 1979-től mind ritkábban jöt­tek Kovácsék hozzám. Imre betegeskedni kezdett, és végül 1980-ban meghalt. Végrendelete szerint a hat koporsóvivő egyike voltam, és hármunkra, Varga Bélára, Varga Lászlóra és rám bízta könyvtárát és iratait. A könyvtárát pár évig Highland Lakes-i otthonom­ban őriztem, addig, amikor lehetségessé vált Benda Kál­mánnal, a Ráday Gyűjte­mény igazgatójával történt megállapodásom alapján a könyvek hazaszállítása. Ma is a Ráday Gyűjteményben ta­lálhatók, Kovács Imre neve alatt. Iratait pedig rendezés után New York-ban, a Co­lumbia University Buttler Library kézirat gyűjteményé­ben helyeztem el, ahol ma már nyilvánosak, és olvasha­tók. Ha valaki Kovács Imre személyiségét, igazi énjét meg akarja ismerni, olvassa el a Kovács Imre és édesany­ja közötti levelezést. Öntuda­tos, határozott egyéniség, talpig férfi bontakozik ki az olvasó szeme előtt, aki édes­anyjához úgyszólván gyerme­ki imádattal ragaszkodik, és a határozott férfi függ a gyenge öregasszony taná­csain. Az imádott anya pedig aggódva érdeklődik az Ópe- renciás-tengeren túlra vető­dött fia sorsa iránt, hogy ta­nácsaival segítsen anélkül, hogy dominálni igyekezné fját. Igaz embert, és egy szent anyát ismerhet meg az olvasó. Ezzel a Kovács Imré­vel kötöttünk életreszóló barátságot. A november 18-i emlékünnepségen szomorúan emlékeztem barátomra, azzal a meggyőződéssel, hogy "ha most feltámadna, s eljönne közétek", ott ülne az Ország- gyűlés kormánypárti padso­raiban, talán még földműve­lésügyi miniszter is lenjie. Karácsonyi idill Nagy pelyhekben hullik a csillogó hó Befedte a tájat a hótakaró. Néhány nap és itt lesz a karácsony napja Ünneplésre készül a falu apraja, nagyja. Az utcai gázlámpák feldíszítve állnak Gyönyört okoz nekik, akik arra járnak. A kis téren négyen vígan énekelnek Nincsen vége, hossza a szent énekeknek. Énekelnek kis Jézusról, a szép karácsonyról Szeretetről, békéről, és a szent családról. Mások takarítják a lakást és ablakot, avagy sütik a sok ünnepi kalácsot. Az üzletek telve a sok vásárlókkal Majd sietnek haza a nagy csomagokkal Karácsonyfa alá teszik a sok ajándékot Az új ruhát, cipőt és a szép játékot. A lezárt karácsonyfa szobát, a gyerekek lesik Hányszor kell még aludni? anyjuktól kérdezik. Végre eljött a várt karácsony napja A házakat betölti az ételek illata. Vacsora után a lezárt ajtó is megnyílik, : Bent a díszes karácsonyfa, fényárban tündöklik A gyerekek a fát ámulva csodálják Majd az ajándékokat vígan bontogatják A harang szava felszáll az egész vidékre A falu népét hívja az éjféli misére. A havas utón az emberek a templomba sietnek Vannak akik gyalog, vagy szánkón érkeznek. Ott felszáll a himnusz, a kis Jézust dicsérik Az ég és föld királyát, és karácsonyt ünnepük. Tibor Fábián

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom